Nagyterem

*Gordon belépett a nagyterembe és leült. Maga elé húzott egy rakás pirítóst, megvajazta őket, és sajtot tett rájuk. Nem volt igazán éhes, de tudta, hogy valamit ennie kell, hiszen reggel óta nem evett. Elnyammogott négy pirítóst, utána pedig töltött magának egy nagy bögre teát, hátradőlt és várt, hátha arrafelé téved egy ismerős.*

*Gordon felpillantott, és egy arcról ismerős srácot látott. Mintha a klubhelyiségben látta volna...*
- Persze. Gordon vagyok.

*Mivel lehet, ezért le is ül. Aztán kár magának egy szendvicset, meg egy pohár kakaót.*
- Én meg Greg. Asszem láttalak már órán, meg a klubhelyiségben. *Mondja, miközben beleharap a szendvicsébe.*
- Ilyen későn vacsorázol? *Kérdezi. Bár ő beszél, mert ő is későn vacsorázik.*

//Ha esetleg tudok valami segíteni, nyugodtan írj pmet. //

*Gordon vállat vont*
- Nem is éhes voltam igazából, inkább csak társaságra vágytam. Jó étvágyat!
*Belekortyolt a teájába, majd Gregre nézett, de hirtelen nem tudta, mit is mondhatna. Végül feltalálta magát:*
- Melyik kviddicscsapatnak szurkolsz?
~Ez mindig jó téma, nem ismertem még senkit, aki ne szerette volna a kviddicset~

//Köszi, kezdem megszokni az oldalt, de biztos lesz még, amit meg kell kérdeznem//

- Értem. Én is szoktam néha így lenni. Bár ritkán. Sokszor szeretek egyedül lenni, és csak olvasni. *Igaz, tényleg magának való gyerek.*
- Ó, hát a Dimbourne-i Darazsak-nak. Bár nem vagyok nagy kviddicsező. Lehet, hogy ciki, de repülni sem nagyon tudok. *Igaz, hogy eddig csak egyszer próbálta. Lehet, hogy többször kellett volna.*
- És neked? *Kérdez vissza.*
- Te is negyedikes vagy, ugye? Tudod már mit kezdesz magaddal a suli után? *Közben megeszi a szendvicse másik felét is.*

//Csak nyugodtan. ^^//

- Hát... Tudom, gáz, de én valahogy a Csúzlikat szeretem. Jaja, negyedéves vagyok.
*Elgondolkodott, végül úgy döntött, az igazság cenzúrázott változatát adja elő.*
- Apám auror volt. Én is az akarok lenni. Hát te? Merre tovább?
*Gordon nem gondolta cikinek, ha valaki nem tud repülni*
~Lehet, hogy ő meg a bájitalfőzésben király. Mindenki ért valamihez.~

- Hát... SVK - ból elég jó vagyok. Bájitaltan... Nem a kedvencem, de elég jól megy. Sose leszek híres bájitalkeverő, de azért meghúzni sem fognak... Remélem. A sárkányok nagyon király lények! Szeretem a legendás lényeket, és a sárkányok... Van bennük valami, na. Ha szereted őket, érted, mire gondolok. Szerintem semmiképp se add fel ezt a dolgot ilyen könnyen.
*Gordon elmosolyodik. Az anyját lenyűgözték a sárkányok, mikor az apja egyszer elvitte őket egy rezervátumba. Akkor szeretett bele ő is ezekbe a csodás lényekbe.*

*Gordon felnevetett*
- De a puffskein nem is okád tüzet, ha fenyegetve érzi magát. *Mosolyog* - Viszont ja, némelyik sárkányfaj nagyon intelligens. Főleg a kínai gömbláng, legalábbis ezt olvastam valahol.

*Gordon is elvigyorodik*
- Csak egy baglyom van,. de nem hiszem, hogy ő olyasmire vetemedne, mint a bátyád puffskeinje. A Mennydörgő állítólag elég durva egy bestia, de hallottam már olyanról, aki legyőzte. Voltam egyszer sárkányrezervátumban, de mennydörgőjük sajna nem volt.

- Akkor jó. Az legalább nem veszélyes. *Vigyorog továbbra is. Bár a puffskein sem az, csak akkor tűnt veszélyesnek.*
- Igen, tényleg az. Hű, akkor ennek majd utánaolvasok. *Mondja. Úgyis lesz egy útja a könyvtárba, mert vissza kell vinnie a könyveit.*
- Kár, pedig akkor mesélhettél volna. Viszont én szerintem lassan elmegyek aludni. *A vacsoráját már befejezte.*
- Szóval akkor jó éjt neked is! Szia! *Köszön el a fiútól, majd zsebre tett kézzel fesétál a szobájába.*

//Köszönöm a játékot! //

*Gordon bólintott.*
- Jó éjt!
*Miután egyedül maradt, Gordon hamar elkezdett unatkozni. A könyvét a klubhelyiségben hagyta, de még nem volt kedve felmenni érte. Előhúzta a pálcáját, és az évek alatt unalomig gyakorolt módon hussantott és pöccintett, majd elmotyogta a varázsigét.*
- Vingardium leviosa.
*Az immár kiürült bögre felemelkedett az asztal lapjáról, majd finoman visszalibbent. Gordon eltette a pálcáját és felállt. Másfelé is el akart nézni még aznap.*

//Én is köszönöm:)//