Lépcsők és folyosó

* Borzalmas, sírógörcsökkel teli éjszakákon vagyok túl. A medál, James, Ginny, Raven kisasszony.. Mind tettek róla, hogy kizökkentsék a medréből a szép kis nyugodt életemet és jóval arrébb hajítsák a megszokott kerékvágásból. Már két napja, hogy leszedte rólam Raven a medált. Azóta egy erszényben hever.
Végre elhatározom magam. Tudom mit fogok tenni. Felkelek az ágyból,- jó ideje először- és felöltözök. Rövid farmersort, és egy fehér alapon rózsaszín pöttyös ujjatlan. Hozz egy fekete szandált veszek. A szemeimnek semmit sem tudok csinálni. Majd talán ha normálisan kialszom magam, és megnyugszok akkor eltűnnek a táskák. Egy leheletnyi szájfényt azért kenek a számra. Azért valamennyit csak adjunk magunkra. Felkapom az erszényt, amiben a medál van a zsebembe rakom és elindulok megkeresni Jamest.
Második, első emelet és a földszint kipipálva. Ott nem találom. Ellenben összefutok pár ismerőssel akik nagy szemeket meresztenek rám. Az egyik üvegvitrinben szemügyre veszem magam, hogy mi az ami annyira feltűnő rajtam. Aztán meglátom. Nem tekertem sálat a nyakam köré, így a csúnya mély sebek eléggé kivilágítanak a bőrömből.
Nem akarom bejárni az egész birtokot, így úgy döntök a legjobb ha a kilátóba megyek. Onnan körülbelül rálátni az egész területre. Nagy sebbel épp befordulok az egyik lépcsőkanyarba , amikor megpillantom Őt.*
- James.. Szia ! * Az első amit észrevehet rajtam a kisírt , táskás szemek . A második pedig a sebek a nyakamon és hogy már nincs rajtam a medál.*

- Csak megpróbáltam leszedni a medált * Legyintek és mosolyt erőltetek az arcomra. Úgy látszik ő sincs valami vidám kedvében.. Bár a Ginnys dolog mindkettőnket eléggé kiakasztott. De most nekem van egy küldetésem vagy mim. Egy fontosabb dolog, mint az, hogy feleljek arra kérdésre, hogy mi is baj.
Felsóhajtok és közelebb megyek hozzá. Mivel magasabb nálam egy kicsit meg kell emelkednem, hogy átkaroljam a nyakát és megöleljem. Szorosan magamhoz húzom. Ha már így ilyen közel kerültünk egymáshoz hirtelen, az egyik ujjammal kicsit feljebb húzom a pólója ujját . Hát tényleg halálfaló.. Ez még sármosabbá teszi a szememben..
Amikor ez a gondolat átsuhan a fejemben, akkor már a másik kezemben ott van a medál, arra készen, hogy egy pillanat alatt a nyakába varrjam. De valami, talán az angyali énem megállít.. Leejtem a medált , ami nagy csattanással érkezik a földre.*
- Bocsáss meg * Suttogom a fülébe, majd érzem, hogy elerednek a könnyeim. Nem zokogok vagy valami, csak folynak.. Tényleg képes lettem volna, csak úgy átruházni rá Azazel átkát ? Nem hiszem.. *

* Nos még az is hozzájárul ahhoz, hogy a tervem kudarcba fullad, hogy viszonozza az ölelésem. Talán ha csak hagyta volna, hogy én húzzam magamhoz akkor könnyebben raktam volna a nyakába a láncot.
Ellépek mellőle, letörlöm a könnyeim és a szemébe nézek. Megérdemli, hogy a teljes valóságot mondjam el neki.. *
- Elmentem Hell Citybe.. * Kezdek bele. A legjobb ha az elejétől fogva tudja a dolgokat. *
- Találkoztam egy bizonyos Raven kisasszonnyal aki ismeri a szüleimet és engem is..mert * Nyelek egyet. Itt az őszinteség pillanata*- Mert halálfalók. Azt mondta, hogy le tudja szedni rólam a medált. Én meg elfogadtam, mert mindenáron meg akartam szabadulni már tőle.. Viszont azt a feltételt szabta meg, hogy ...
*A cipőmre nézek. Nem, nem fogok újra sírni. Eleget könnyeztem már idáig. Nem is hiszem,hogy van még bennem olyan ami kifolyhat.. A tekintetem visszatér James szeméhez.*
- Hogy juttassam a nyakadba a medált.. Ugyan leszedte rólam, de még így is Azazel hatása alatt vagyok. Azt mondta, csempésszem a medált a nyakadba és mondjam meg, hogy ő tud rajtad segíteni. Először elborzadtam, hogy mit csináltam, de aztán eszembe jutott, hogy .. lehet, hogy csak engem is beetettél mint Ginnyt és akkor azt hittem, hogy meg tudom tenni...de nem .
* A mondókám végére érek. Végig James szemébe nézek. Felvállalom, hogy mit tettem és mit akartam tenni . *

* Megértem, hogy először szóhoz sem jut . Eléggé zavaros az egész. Csak állok ott és várom, hogy végre mondjon már valamit. Az sem izgatna, ha elküldene egy másik égtájra és akkor majd Azazel elintéz. Hát akkor ez van. Én nem fogom ráerőltetni. Elmondtam, hogy mi van. Eldönti. Bárhogy is dönt én azt tiszteletben fogom tartani.
Észreveszem, hogy a kezét nyújtja felém, majd a medált kéri. Először vonakodok odaadni, majd megtörök és a kezébe rakom a medált. Rákulcsolom a kezem az övére, közrefogva a medált*
- Viszont veled megyek * Mondom ellentmondást nem tűrő hangon. Sőt ha kell még erősítést is viszek.* - Ha bármit is csinálni fog.. én ott vagyok. Nem vagyok olyan béna ám * Húzom egy félmosolyra a szám.*
- Remélem nem haragszol rám annyira...

* Bólintok arra, hogy beleegyezik a kíséretembe. Nincs is más választása. Ha akarja , ha nem én megyek. Az én saram a dolog.
Nekidőlök a falnak és úgy hallgatom Jamest. Elmosolyodok azon, hogy nem haragszik. Örülök neki, elvégre életveszélybe kerül most miattam. Azonban rögtön le is fagy az arcomról a mosoly. Az öröm helyét, meg nos igen átvehetné a düh és a harag mint ahogy James mondja. De nem . Jelen helyzetben inkább érzek csalódottságot.*
- Szóval tényleg csak arra kellettem, hogy féltékennyé tedd Ginnyt * Fújom ki a levegőt és ellököm magam a faltól. Elindulok fel a kilátóba, elvégre oda akartam menni.. Még akkor is ha Jamest kerestem volna. Amikor elmegyek James mellett még mondok neki valamit*
- Szólj ha mész Ravenhez. Betartom amit ígértem * Azzal tovább sétálok felfele, ha hagyja.*

* Kissé meglepődök amikor érzem, hogy visszaránt. Azonban egy kicsit örülök is neki
Szívesen odavágnám neki, hogy nem még mindig nem értem. Ami csak félig igaz. Állom a tekintetét miközben beszél. Amikor befejezi egy rövid időre csend támad. Amit aztán én török meg *
- Olyan hülye vagy, James * Mondom inkább kedvesen ,mint sértően, majd neki hajtom a fejem a mellhasának. Hiába, a düh gyorsan elpárolog belőlem. Nem szólalok meg, várom, hogy ő is mondjon valamit . Ne csak én jártassam a számat folyton.
Közben gondolatok ezrei cikáznak a fejemben. Én juttattam magunkat ide. Ha ott nem megyek a férfi után, és nem veszem meg azt a medált. Egyáltalán minek vagyok ilyen önfejű ?! Változnom kéne ? Próbáltam már.. Nem megy*

- A kilátóba * Lépek egy kicsit hátrébb , magammal húzva Jamest az összekulcsolt kezeink miatt. Felvont szemöldökkel figyelem, hogy hirtelen mennyire megnőtt a jelenlévők száma. *
- Akkor menjünk fel * Inkább kérdés lesz mint kijelentés ebből a mondatból. Amennyiben James beleegyezik, hogy felmenjünk a kilátóba, akkor útközbe még hozzáteszem :
- Nehogy azt hidd, hogy velem leányálom az élet * Fintorodok el. A kedves szüleim mindig beszerveznek egy-két programot. Amik általában valaki életének az elvevésével végződnek. De hát nem tudok ellene mit tenni. A bátyáim, azok meg folyton kavarják a szart. Igazi mintacsalád.*
- Mikor lettél ... * Nem mondom ki, hogy halálfaló mert még meghallanák páran. De remélem érti James a célzást*