Fogadó a Repedt Rapírhoz

Hozzászólások száma : 38 Tallérok : 0 Pontok : 0

A fogadó az egyik legkétesebb hely... Munkára váró testőrök és bérgyilkosok iszogatnak itt együtt, amíg valamelyikük nem kap egy megbízatást. Tolvajok és betörők osztják meg tapasztalataikat. Feketemágusok és nekromanták cseverésznek mindenféle aggodalom nélkül. Itt bármi megtörténhet, bárki betérhet egy pofa sörre vagy némi információért... Persze ha van elég pénzük, és meg tudják védeni magukat...

Tárgy: Re: Fogadó a Repedt Rapírhoz Szomb. Nov. 20, 2010 11:00 pm

*Lassú léptekkel érkezik, fekete köpönyege -vagy mondhatni talárjának is- csak úgy röppen utána. Valószínűleg azért, mert a szél felfújja... Az eső esik, ami ugye nem éppen meglepő Angliában. Zelina már kezdi megszokni az egészet.
A csuklyát leveszi amint belép a fogadóba. Körülpillant. Vasárnap van, az emberek többsége még alszik ilyenkor. Azért pár idő és furcsa ember -már ha mind ember egyáltalán- megtalálható most is. Kiszúrja magának az egyik helyet a pultnál, leül és egy vajsört kérve rátámaszkodik a pultra majd onnan figyeli a belépő és a kimenő embereket. Nem fél, meg sem fordulna a fejében. Mellesleg fekete cucc van rajta, haja kivételesen összefogva és így tökéletesen meglátszik a nyakán lévő tetoválás is.*

Tárgy: Re: Fogadó a Repedt Rapírhoz Szomb. Nov. 20, 2010 11:15 pm

*Fúj, de utálom ezt a koszfészket... Megbántam, hogy nem álltam tovább a Cirkusszal, de ha tovább álltam volna, akkor nem vadászhatnék Jamesre, és nem idegesíthetném Rufust. Esik az eső, amit ki nem állhatok. Fekete felsőbe, kék farmerbe, és fehér-fekete tornacipőbe vagyok. Benyitok a fogadóba, és rámordulok a fura fazonokra, akik közeledni akarnak hozzám. Tudják hogy mi vagyok, így félnek is tőlem. Egy ismerős csajszit pillantok meg. Az én "imádott" Zelinám. Tudom, hogy Vérfarkas, vagyis az ellenségem. Kellene hogy legyen, de nem az. Oda is sétálok hozzá.*
-Itt az én farkas asszonyom. *Vigyorodok el, és megcsókolom a szabad kezét, majd leülök mellé, és kérek egy pohár wiskey-t. Le is húzom, de kiráz a hideg.*
-Ilyen sz*r whiskeyt nem ittam már vagy 50 éve. *Borzongok meg.*
-Mi a helyzet veled? Jó volt a telihold?

Tárgy: Re: Fogadó a Repedt Rapírhoz Szomb. Nov. 20, 2010 11:42 pm

*Masont egyből kiszúrom, sőt már előbb is. Szerintem ő is érezte, hogy én itt vagyok. A kezem persze adom, hogy csókolja. Elvigyorodom és kortyolok a vajsörből.*
-Vámpíruraságod, hogy kerül ide? *Masont nem olyan túl régen ismertem meg, de azért na... mindig együtt hülyéskedünk és pontosan azért is vagyunk jóban. Szerintem.* Igyál vajsört. Az itt a legjobb. *Kacsintok. Sokat járok a sötét helyekre, ezért tudom, hogy körülbelül mi a legjobb és mi a legrosszabb. Hát igen, érdekes a feltevés, de akkor is. Kábé már mindent végigpróbálgattam.*
-Minden oké. Amint látod próbálok élni normálisan, csak nem megy. *A vérfarkas létemet is szeretem ám.* Telihold? Jó persze. Most kivételesen sikerült nem megölnöm egy embert sem. *Ismét csak kacsintásra kerül sor. Elmerengve kortyolok ismét a sörből, majd visszakérdezek. Inkább csak simán kérdezek.*
-Na és veled mi a helyzet? Jó formában vagy ahogy látom.

Tárgy: Re: Fogadó a Repedt Rapírhoz Szomb. Nov. 20, 2010 11:52 pm

-A vámpíruraságom ebben a mocskos koszfészekben lakik. *Vonom meg a vállam egy félmosollyal. És kortyolok még egyet ebből a szörnyű whiskeyből. Fúj. De legalább csillapítja valamennyire a vérszomjamat.*
-Azt nem iszok, mert nem csillapítja a vérszomjamat, drágám. *Én meg azt tudom, hogy mitől nem leszek szomjas. Az erősebb alkoholtól. Bár nálam is van egy határ, ami fölött már részeg vagyok, de akkor nagyon sok alkohol tartalmú italt kell megigyak.*
-Miért nem lettél vámpír? Az sokkal kifizetődőbb, és még sokáig is élhetsz. *Igen, ez tőlem megszokható, de én sokkalta jobban szeretem a vámpír létet, mert az legalább nem fájdalmas. Csak amikor nőnek a szemfogaim. Vagyis nőttek. Mert már megálltak a növésben.*
-Akkor te emberbarát vagy. Én viszont nem vagyok "greenpeace" vámpír. Valamiből csak meg kell élnem. *Vonom meg a vállam mosolyogva. Azért egyet kacsintok én is.*
-Igen, reggel táplálkoztam. Ilyenkor tiszta energiabomba vagyok.

Tárgy: Re: Fogadó a Repedt Rapírhoz Vas. Nov. 21, 2010 12:07 am

-Komolyan itt laksz? Nahát akkor ezentúl többet jövünk majd ide. *Vigyorodom el miközben ismét csak kortyolok a vajsörből. Felvont szemöldökkel hallgatom tovább Masont. Nem értek annyira a vámpírokhoz. Csak amióta Masonnal jóban vagyok, azóta tudok rólunk pár dolgot. Ennyi.*
-Arról már nem én tehetek, hogy a suliba megharapott egy vérfarkas és nem tudták belőlem kigyógyítani. Azért farkasnak se rossz lenni. *Vonom meg a vállam és leöntöm a maradék vajsört. Aztán csak vállat vonok.* Tudod, hogy nekem nem kell embert ölnöm azért, hogy táplálkozni tudjak. *Halványan elmosolyodom, majd ismét végignézek Masonon. Be is jön nekem, csak egy gond van... hogy ő vámpír én meg farkas. A kettő nem biztos, hogy meg fog férni egymás mellett.*
-Na és, hogy van mostanság a vámpírtársad? A napokban láttam. Ő szerintem megérezte a farkas közellétet és lelépett. *Vonok ismét csak vállat és kérdőn pillantok fekete szemeimmel Masonre.*

Tárgy: Re: Fogadó a Repedt Rapírhoz Vas. Nov. 21, 2010 12:21 am

-Igen, valami Féreg utcában. Hülye koszfészek. Mintha megint az 1700-as években élnék. Szörnyű. *Rázom meg a fejem. De hát valahol lakni kell, és Wilardban meg nem találtam lakást, a pénzemért meg nem akarok elmenni Skóciába.*
-És akkor most gondold el, hogy 300 évvel ez előtt milyen lehetett. Inkább kinyírták a likantrópokat, esetedben ugye vérfarkasokat, csak hogy több ne legyen... Ez kegyetlenség. *Vigyorodok el, és kérek még egy kört.* -Igen, de nekem sem kell. Ha állatvért szívnák. De én környezetkímélő vagyok, és inkább embervért iszom. Bár nekem sem kell ölni, de ha már szárazra szívom az áldozatot, minek életben tartani? *Vonom meg a vállamat aprón, és végignézek Zelinán. Szép, meg be is jön, de tudja, hogy én csak játszadozni szoktam a nőkkel.*
-Megvan, köszöni. Bár nem sokáig, ugyanis szomszédok vagyunk. Neem, ő annál strapabíróbb. Előbb készítem ki őt, mint ő engem. *Vonom meg a vállam.*

//Fagy//

Tárgy: Re: Fogadó a Repedt Rapírhoz Csüt. Nov. 24, 2011 6:31 am

//Olvadunk Very Happy

//

-Hát itt csak koszfészek van, már bocsi. Én Wilardban vagyok, de inkább itt lógok mert itt érdekesebbek az emberek.
Vigyorodom el cinkosan. Igazából tényleg jobban érzem magamat valamiért itt, mint Wilardban. Lehet hogy azért, mert ott túlságosan ijedeznek tőlem az emberek. Ki tudja. De mondjuk abban is örömömet lelem néha napján...
-Az állatvér nem a legjobb mi? Én teljesen megértelek. Különösebben nem érdekel az emberek sorsa itt.
Elgondolkodom. Amióta itt vagyok azóta Mason az első vámpír akire azt mondhatom hogy a barátom. Senki más nincs itt akivel jóban lennék. Mellesleg meg igen tudom, hogy Mason milyen, ezért talán... nem is akarok vele túlságosan kikezdeni. Vagy mégis?
-Ej ha te kikészíted. Szerintem az az ország másik feléig fog futni vagy valami.
Nevetem el magamat miközben kortyolok egyet az italomból és úgy döntök, hogy rá is fogok most gyújtani. Persze megkínálom Masont is, nem tudom, hogy ő hogy van evvel a dologgal... annyira még nem ismerem.

//Játék itt lezárva Very Happy

Mindenki megy pápába Smile

//