Sikolyköz

Lakónegyed, a Sötét Negyedben. Szűk kis utcák vezetnek a sötéten tornyosuló házak között, ahol a legbizarrabb alakok laknak. Néhol egy- egy árusba is belefuthatsz, akiknél jobb ha elfogadod az ajánlatukat és megveszed azt amit rád akarnak tukmálni, hiszen van, hogy végzetes hibát ejtesz, ha figyelmen kívül hagyod őket.

* Chad lép a sikátorba. Nem először van itt, ismeri Wilard ez részét. Most éppen egy utcai csavargónak van álcázva. Ez van akkor, ha az ember nem karja ha felismernék. Talán ezért is olyan hasznos ő a Leadernek: azt hiszik róla hogy halott. Vásárolni jött ide, egy bájitalt akar csinálni. Igaz, Anor pihenésre szánta, de neki ez a pihenés: fejleszteni a képességeit. És most egy veszélyes bájitalt készül keverni, hasznos a gyilkolásban. Lassú léptekkel halad a sikátorban, kétli hogy valaki felismerné. Fejét csuklya fedi, és éjszaka nehezebb is lenne ráismerni. *

* Egy majdnem velem egyidős fiú közeledik felém. Hallom a közeledő lépteit. Addig nincs gond, míg rám nem néz, de ha igen...próbálom elkerülni. Nem szeretek feltűnést kelteni, maximum Százfűlé-főzet ivása után. De most nem ittam. Rosszabb időkre tartogattam. De mivel a fiú felpillantott rám, és nem tehettem mást, rászegeztem a pálcám. Szerencsére most a csuklómra volt biztosítva, így elég volt azt eljátszanom, hogy fáradt vagyok, és leülök a földre. Ám közben felejtésátkot lőttem ki. A sikátor üres, nem veszik észre, maximum a fiú. Elég jól célzok, kizárt hogy ne találjam el. Ha a szerencsétlen észre is veszi az átkot, és kivédi, nehéz lesz rájönnie ki lőtte, mert én a földön ülök, magam elé bambulva, mint egy csődtömeg. Imádom megjátszani magam, akárminek. *

* Hát kivédte, számítottam rá. Ülök tovább, közben azon rágódom, mi lenne jobb: letagadni hogy én voltam, és azt mondani, hogy nem tudok semmit, vagy tovább küldjem átkokkal. Meggyőződésem hogy legyőzném, de nagy feltűnést keltve. Így is elég nagy gubancba húzott, hogy most rám fogja a pálcáját. Mit láthatnak azok, akik erre jönnek: egy fiú pálcával bökdös egy hajléktalant....nevetséges. Megfogom a pálcáját, és arrébb teszem az arcomból. Nem szeretem, ha rám fognak pálcát. Persze úgy csinálom hogy tudja, nem szándékozom bántani.
- Ha jót akarsz, tűnj el innen, és felejtsd el ezt az egészet. * Mondom direkt rekedt hangon, de fenyegetve. A hangomból kiderül, ha nem húz el gyorsan, még egy átokra számíthat. *

* Szóval a megfélemlítés nem jött be. A tettetett rekedt hangot félreteszem, bár egy kicsit most már ideges vagyok. Ha egy auror jön az utcán, csak bepillant, lehet be is jön. Akkor meg kereket kell oldanom. Kezdem unni ezt a fiút. Ha poénkodik, akkor valószínű nem hagyom életben, de látom társaságra vágyik.
- Te komolyan ennyire hülye vagy, vagy most csak szórakozol? * Teszem fel a kérdést. Nem értem, elsőre nem lehet felfogni hogy tűnjön el. Ráadásul szerettem volna gyorsan eltűnni erről a helyről, elméletileg Wilardban egyre többet járőröznek az aurorok. *

* A mondatára nem felelek semmit, nem akarom, hogy a hangomat is megjegyezze. Látom az utolsó pillantást, és erős kísértést érzek, hogy még egy átkot lőjek utána. Legközelebb felhasználom az utolsó csepp százfűlé-főzetet is, az tuti. Elmosolyodom az utolsó mondatán, majd elhopponállok. Majd legközelebb visszajövök, két-három nap múlva. Nem szeretném, ha felfednék a titkomat. Jó vagyok én így... halottan. *

// Köszi! //

*A pagodából kilépve egyből erre veszi az utat, remélve senki olyannal nem futnak össze, aki ismerné Petert és esetleg megbonyolíthatja az eddig egyszerűnek ígérkező helyzetet.*
- Sajnálom, hogy erre kell jönni, de nem igen futja máshol szállásra -*magyarázza tetetett zavarral. Bár tényleg van errefelé egy lakása, de azt szereti és semmi baja sincs vele. Neki ez a közösség jelenti az ismerőst, ő ebbe nőtt bele, egyáltalán nem zavarják a sötét helyek, legyen szó akár a napfény hiányáról, akár a mágia feketébbik ágáról. *
~A gond csak az, a parancs nem volt eléggé tiszta... ~

- Kelet Európában nőttem fel - *feleli kissé fintorogva. Sosem szeretett a gyerekkoráról beszélni, főleg nem annak fényében ami történt... Megölni mindenkit, majd elmenekülni... Lehet, nem ez volt a legjobb módja a dolgok elintézésének.
Kissé elmereng, de mikor már senki sincs körülöttük hirtelen megbicsaklik a bokája. Legalábbis úgy tesz.*
- Jaj! -* kiált fel fájdalmasan, majd leroskad és bal kezét a bokájára fonja. Jobbjában már ott a pálcája. Várja, hogy a férfi segítsen neki. Eddig udvariasnak tűnt a férfi, nyilván nem hagyja a földön.*

*Egy pillanatra komoly kétség fogja el, talán nem kellene bántani ezt az embert.*
~Olyan kedves volt... Mindegy.... Nem számít.~
*Fejéből kiűzte a zavaró gondolatokat és megfogta a férfi kezét, de ahelyett, hogy őt húzták volna fel, Sarsa rántotta meg Peter karját, remélve, hogy elesik, és így könnyedén elintézheti. Akár a zsebébe rejtett tőrrel is.*