Thesztrálok völgye

A helyes megoldás hallatára, mintha egy elfojtott kiáltás hallatszódna, és a bűbáj megszűnik lassan. Rufus hirtelen ráéred arra, hogy ha valaha is vámpírrá tenné a nőt, nem itt, nem most és nem ilyen körülmények között tenné ezt meg. Pírral az arcán húzódik vissza, sebesen pergetve a bocsánatkéréseket. A nő bűbája valóban sikeres volt, és a háló is eloszlik, mindössze egy aprócska zöld 15-20 centis nagyfülű lény marad a földön. Egy pici kobold, aki unalmában kezdett a felnőttekkel. Nagy kék szemével, lebigyesztett fülekkel mered a nőre.
- Te túl okos vagy.... -szipogja, majd egy hangos pukkanással el is tűnik. Az avar szédült tánca lecsillapszik, és az idegen mágia is eltűnik a közelből.

//Köszönöm, jó áldozatok voltatok! //

-Nem gond. *Csak menti ő is a magáét. Nem szeretne minisztériumos balhét se másmilyent. A Wilian igazgatójával sincsen túl jóban, szóval... szereti ezt a békét és nyugalmat ami most van. Ennyi. A dolgok meg kezdenek egyre furcsábbak lenni.*
-Persze, nem fogom elmesélni 100 év történését. Sok olyan dolog van, amit csak a vámpírok tudhatnak és érezhetnek... Higgye el, hogy nem akarja hallani. *Úgysem fogja elmesélni, még ha Hanni azt mondja, hogy hallani is akarja. Aztán ugye jön a háló, már ideje sincs megmondani egy két dolgot a nőnek. Nem zavarja, hogy a karját megragadják, megért, hogy fél a másik. Ő is félne abban az esetben, ha nem lenne vámpír... sok előnye van így. Például a halhatatlanság, ami nem a legérdekesebb legtöbb esetben. Nem teljesen érti különben ezt a rejtvényt sem, pedig sok dologban volt már része az évek során.
Persze Hanni nem igazán tudja visszatartani, kevés kell ahhoz, hogy tényleg megharapja a nőt... de aztán köddé válik a háló és ő abban a pillanatban hátrább lép. Körülbelül két méteres távolság van Hanni és közötte, persze közelebb sem lép és most még hátrább sem. Nem érti először, hogy mi volt ennek az oka, de amikor a kobold megjelenik... és el is tűnik...*
-Sajnálom. Nem akartam... sosem volt még ilyen bajom. Azt sem értem, hogy tudod megbűvölni ez a kis lény... *Nem szeretné a nőt elüldözni és láthatóan tényleg nagyon szégyenli a dolgot. Gondol egyet.*
-Azt hiszem jobb ha megyek. *Indulni készül, csak a földre esett gyűrűjét gyorsan felkapja még.*

//Köszi mesélőbácsi ^^//

A két fiatal mocorgásra lehet figyelmes a hevenyészett bokrok közül. De még mielőtt, sikerülne szívinfarktust kapniuk, a rejtőzködő fel fedi magát, és jobb szó híján kibukfencezik eléjük egy pici zöld sárkánykölyök. Nagy rubint színű szemeivel kérdőn pillant a diákokra, és csuklik egyet, aminek nyomán, pici lángfelhőcske távozik az orrlukain keresztül. Egyenlőre nem mozdul, csak félelemmel, vegyes kíváncsisággal mered a betolakodókra.

A kis jószág megilletődötten pislog párat, aztán lábra kecmereg, és közelebb araszol a fiúhoz, orrával megbökve annak lábszárát. Aztán kicsit hátraugrik, ezzel jelezve, hogy nem bánná ha játszanának vele. Erős, vaskos farkával döngetve veregeti a földet, ahogy kíváncsiskodik, és újfent csak megböki a fiút, ezúttal kissé megfogva a nadrágszárát is. Nem szakítja el, csak meghúzigálja, és magas, vékony hangon nyüsszög fel.

Az pedig, mintha csak értené miket beszélnek, néha közbe vinnyog, mintegy ő is hozzászólva a dologhoz. Mikor a fiú leguggol elé, a kicsi nagy levegőt vesz tüsszenteni készül, ami szintén ilyen pici láng pöfögtetéssel jár, ezután félrebiccenti a fejét, és ülő helyzetből hátrabukfencezik, majd ismét lábra áll, közelebb szaladva még meleg orrocskáját hozzáérinti a fiú tenyeréhez, de mielőtt megfoghatná, el is húzódik. Meglóbálja méretes farkincáját, és sipító hangja alapján, tetszik neki ez a fajta játék.

Nem érti, hogy a lány miért nem megy közelebb hozzá, azt hiszi hogy fél tőle vagy nem szereti, és nem akar vele játszani. A fiúval viszont egész lelkes a kis zöldség, és előre hátra szaladgálva szórakoztatja magát, aztán az egyik ilyen akciónál nekihátrál egy fának, és megüti magát egy kicsit. Fenékre tottyan, és sírni kezd.