Kviddicspálya

*Nagyon de nagyon nem érdekli, hogy az az idősebb diák mivel fenyegeti, azért neki is megvannak a maga fegyverei, lásd a kígyóját, akinek csöppet bénító mérge van, de akkor is 48 óra mozgás nélkül nem éppen kellemes, és ez már Nyxia tapasztalta is. Feláll, a biztonság kedvéért, s dacosan felszegi a fejét. Igaz, hogy háztársa, de ez még nem azt jelenti, hogy a srácot egyből kedvelni is kell. A fehér hajú lányka ennek értelmében nem is kedveli, sőt már első pillantásra utálja. Titkon egyet ért a másik sráccal, hogy ennek nagyon nem lesz jó vége, a kérdés már csak az, hogy ki fog a gyengélkedőn pihenni, és ki nem. Nyxia a maga részéről alig várja, hogy kiadhassa a dühét. Mikor a srác közelebb jön és kiveszi a zsebéből a pálcáját, csupán egy kézintéssel jelez a kígyójának.*
- Nos...*kicsit gondolkodik hogyan is fogjon bele.*-Szerintem te nem tudod, hogy kivel állsz szemben.*mosolygott negédesen Nyx, de a szemeiben tömény düh és undor ült. egy csöppet sem félt a sráctól. Miért is kellett volna? Nem öt éves, megtudja védeni magát, és ha nem akkor ott van a háziállata, majd ő gondoskodik a védelemről. nem hiába mászkál mindenhova kígyóval...
De ő itt fejezte be. meg magát levetni a toronyból.*
- Én léptem. viszlát. Veled meg még biztos összefutok...*pillantott élesen a háztárása, majd ráérős léptekkel elsétált. részéről mára ennyi elég is volt.


//köszi//

- Köszönjük professzor, de mivel itt nem látnak minket szívesen… Vagy talán máris mész? *Címzi a rendkívül vicces, szórakoztató kislánykának. Következő mondatára Blake csak mindentudóan elmosolyodik. Pofátlanul, de mégis sejtelmesen mosolyog a lány arcába, és elköszönő mondatára halkan válaszol.*
- Abban biztos lehetsz, drága… *Majd a tanárnő felé fordul.* – Hogy ezek a mostani elsősök mennyire agresszívak tudnak lenni… pedig még nem is ismer a csajszi… *Kicsit elnéz utána, és a vállára kapja a seprűt. Társai persze tudják, hogy nem lesz túl jó vége, ha a lány tovább szemtelenkedik Blake-kel… *
- Najóó, heló Ted, jó látni erre. Te tudtad, hogy itt óra lesz?! *Kérdezi tetetett felháborodással a csapatkapitánytól. Soha nem fogja megérteni miért őt választották helyette, de a tagok mélyen talán még most is őt tartják kapitánynak. Attól függetlenül, hogy idén Ted utasításait követik. És meglepődik, hogy a srác még nem is hallott róla, az előző csapatkapitányról... Ennyi faminés közé mégis beszorult egy öngyilkos hajlamú, és most kiderül, hogy az új kapitány-wannabe is ennyire gáz?*

//Elnézést, Kev NJK mivel dolgom van. Bocsiánat, és köszönöm a játékot //

*Valahol sejti, hogy ezzel a belépővel sok elsős megutálhatta, de hát kit érdekel néhány pöttöm?? Fontosabb dolgai is vannak neki annál, hogy tudatlan csitri rossz napjának áldozataként eltűrje a pofátlan beszólásokat. Piszkos muglifajzat. Ha tudná, hogy ki ő.
Egyébként pedig… ha nem ma jött volna meg apja baglya, talán még jópofizott is volna a lánnyal. De hát… ha egyszerűen ilyen forrófejű a liba… Majd rájön, hogy nem bölcs dolog visszapofázni Blake-nek.*
- Persze Ted. Tudod, van bennünk egy közös. *Mosolyodik el ismét, sokatsejtően. Nem fejezi be, inkább elfordul egy kissé, erre a mögötte álló három srác megcélozza a faminés sátrat, majd hamarosan vissza is térnek a zörgő-csörgő ládával. Ledobják a pálya közepére, és ismét az ex-kapitányra figyelnek. Blake-nek nem áll szándékában játszani ma este, még dolga van. Int egyet a fiúknak, hogy elkezdhetik az edzést, s ők ilyenkor már tudják miért nem vesz részt. Köszön a tanárnőnek, és elgondolkozik. Tulajdonképpen semmi sem alakult volna így, ha nem ma érkezik meg az az átkozott bagoly. Éppen azért hozta előre az edzést, éppen azért állt le Nyxiával. Az a rohadt bagoly, és a munka. Munka… Indulni kéne. Az irányt a kastély felé veszi, lépteit megszaporázza.*

/Ehm, elnézést, hogy "belerondítottam". Megpróbáltam volna egy kis plusz izgalmat vinni a kviddicsbe, de Nyxia... xD Hát, rossz napja volt :)/

* Egy kis nosztalgiára vágytam. Lesétáltam hát a kviddicspályára. Egy hosszú pánt nélküli piros ruha van rajtam, a hajam ami tökéletesen illik a ruha színéhez kiengedve van engedve a szélnek ami néha belekap. A nap már lemenőben van és vörösre festi a látóhatárt. Ha jól érzem negyven perc múlva lehullanak az első esőcseppek azokból a csúnya fertelmes esőfelhőkből. Mintha két teljesen más világ lenne. Nyugaton szép tiszta az ég és látni a napot, keleten pedig szürke esőfelhők borítják az eget. Elvarázsol az ilyen. Nézem a kviddicspályát, a lelátókat. Hasonlít a Roxfortban levőre. Vajon mikor lesz meccs itt ? Emlékképek villannak a fejembe. Amint a mardekár csapata színeiben szelem a levegőt és ahogy felharsan a kommentátor hangja " Soshy Hatchet-nél a labda és, és bedobja. Újabb tíz pont a Mardekárnak ". Elmosolyodok az emlékképen. Tudom, hogy nem soká véget ér a kis romantikázásom itt egyedül, hiszen egy férfi fog csatlakozni hozzám. De addig is minden egyes percét kiélvezem az emlékek felidézésének.*

- Részemről a szerencse *biccentek felé majd még egy utolsó pillantást vetek a napra és az égre.Végül visszafordulok Orfeohoz.*
- Ha jól gondolom ön a tesi tanár, Orfeo *mosolyodok el. Igen pont ezt láttam a szobámban. Az képét és a kviddicspályát. *
- Mi járatban erre ? Látom ön nem ijedt meg a csúnya eső felhőktől. Bár bő fél órán belül a nyakunkba zúdul a víz.
* Szürke szemeimmel a férfi reakcióit figyelem. Mindent elmondanak. Akár egy apró gondolat átfutása is észrevehető, ha ismerjük a jeleit.Bár nem okozna gondot belelátni a fejébe, de erről már leszoktam, hetedévesként*

- Ahogy mondja , Soshy Hatchet * nyújtom a kezem bemutatkozásképp . Nosztalgiázni..*
- Akárcsak én *mosolygok rá és sétálok mellette.*- Ha jól látom ön is kviddicsezett valamikor..
* Figyeli a tájat, és a történéseket, amiket az ember néha nem is vesz észre, mint például, hogy kelet felől két madár érkezik , egymást átrepkedve és csipkelődve, majd tovaszállnak az erdő fele. Mindennek van valami jelentése. Mint például ennek is. A férfi kérdése rántja vissza a jelenbe*
- Nem, pár hónapja jöttem. Jóslástan tanárként jelentkeztem, de az igazi területem a Mentálmágia.. *közlöm. Majd visszakérdezek, az illem kedvéért*- És Ön ?

*Kezet nyújt ő is, bár teljesen kiment a fejéből. Fáradt.*
-Igen, Kviddicseztem. Féljek attól a ténytől, hogy mindent leolvas rólam és már előre tudja a válaszom? *viccelődik kicsit, de talán így is van, hogy a nő előre mindent tud róla.*
-Én még csak egy hónapja vagyok itt. Még nem sikerült az igazgatóval sem beszélnem nyugodtam, pedig már ideje lenne. Bár itt a nyár és az órák szeptemberre halasztódnak. *felsóhajt. Milyen nyár? Most is esni fog...*
-Várja már a nyarat? Pihenés senkinek sem árt! *mosolyog még mindig és néz a nő szemeibe.*

//Valahogy nem megy most, hogy hosszúakat írjak :S//

- Azért annyira nem vagyok tapintatlan * mosolyodok el * - Szeretem hallani az emberektől a tényeket, és megtudni, hogy hazudnak-e vagy sem.
*Tovább sétálunk lassan elhagyva a kviddicspályát*
- Majd akkor legközelebb szólok Alexnek, hogy keresse meg önt, ami az órákat illeti még nekem sem sikerült egyetlenegy Jóslástan órát sem tartanom. Szóval az én óráim is szeptemberre kerültek át. Nem akarom a gyerekeket hamarabb visszahívatni vagy később elengedni.
* Kisebbfajta szélvihar söpör át a pályán, homokot felkapva. A hajamat zászlóként lobogtatja meg, de amilyen gyorsan jött úgy marad is abba*
- Attól tartok nem sok pihenés lesz számomra. -legyintek .* - És önnek ? Vannak már tervei a nyárra?

//semmi gond, annyira nekem sem megy XD //

*Lassan-lassan beérnek a kastélyba, aztán beszélgetnek még egy darabig és mindenki megy a dolgára!*
//Köszöntük szépen X) //

*Zac a kviddicspályára érkezik játszani szeretne de magában nem bír. De ha nem is jön senki akkor gyakorol magában. Felül a seprűjére és felszáll a levegőbe. Majd elővesz 1 labdát a táskájából, és a táskáját ledobja. Majd a labdát átdobja a kapun. Majd ezt ismételgeti egy olyan 5X és ledobja a labdát a földre majd csak repked.*

// azért írtam kaput mert nem tom mi a neve//

*Kétméteres fehér farkas alakban sétálgatok a folyosókon, épp őrjáratozok. Azon gondolkodom, vajon a bátyám mit csinálhat. Lehet majd felhívom és beszélek vele. Nem tudni mit hoz a jövő =(^.^)= Kezdem megunni a folyosókat. Unalmas, ugyanolyan mindenütt, minek bámulni? Még mindig farkasként kisétáltam a kviddicspályára. Rég voltam már, nem járok órákra, minek? Tudok kviddicsezni, akkor meg fölösleges, újat nem tudnak mutatni. Egyébként sem szeretem annyira. Hirtelen egy fölöttem elsuhanó elsősrelettem figyelmes. Látom, nem csak én unatkozok. Mivel így nem tudok beszélni, csak leültem a pálya közepére*
//bocs, azt a képet kerestem nagyban amit elöbb wéletlen elküldtem neked, meg akartam nézni a körmömet rajta xD//