Könyvtár

* A mosolyból egy röpke nevetés lesz. Nem úgy ismertem meg Danny-t, hogy szó nélkül segít a kis elsősökön. *
- Ja mert te annyira jó kisfiú vagy, hogy bárkinek segítesz. * Én sem vagyok az a jó fiú, talán ezért is vagyunk meg Daniel-el. Volt már 1-2 kalandunk együtt. Közben tovább hallgatom. *
- És te vagy a kis korrepetáló? Vagy hogyhogy így rád kattantak? * Kérdezem, mivel Danny-t nem tudom elképzelni egy kis elsőssel, miközben SVK-t magyaráz. Mikor a másik csak másodszorra tűnik el, újabb kedves megjegyzés:
- Milyen szófogadóak. Mindig így viselkednek? Mert szerintem te hozod ki belőlük... * Vigyorgok rá. Közben jön a gyors témaváltás, ami meglep, mert nem tudtam még egy Dorothy - Daniel incidensről. *
- Nem, miért mi történt? Mert ha így kezded gondolom nem az a szitu hogy kibékültetek. * Egy más fajta mosoly jön az arcomra. Olyan, mint mikor akkor produkálok, mikor két hat éves veszekedését látom.. *

- De igazad van. * Hagyom rá. Persze is tudja, hogy ez nem igaz. A rágót visszautasítom, annyira nem bírom. Aztán jönnek a Sebbel való kritikák. *
- Szóval jóban vagy vele... Akkor meg se kérdezem kiknek szurkolsz kviddicsben. * Én egyértelműen Famine drukker vagyok, és meggyőződésem, hogy mi nyerünk, de ebből nem akarok most vitázni senkivel. És akkor jön Danny meg a tulajdonságai... Ismerem, és tudom, hogy őt már mindennek nevezték, csak ezeknek nem. Szerény... Maximum Daniel ellentétének. *
- És te? Nem tudlak rávenni, hogy legalább jó pofizz vele? * Persze Dorothy-ról van szó, de tudom, hogy ez reménytelen ügy. Arra az esély hogy Daniel akár csak annyira jóban legyen Dorothy-val, hogy ne egyből oltogasság egymást, az esély nulla. Persze azért van annyi eszem hogy megpróbáljam rávenni. *

* Hát Danny is a régi maradt... egoista. Mondjuk engem nem zavar, Dorothy-t lehet. Sőt... na mind egy. Kitérünk Seb-re, és megtudom, hogy James halálfaló. *
- Mi van? * Vágok Dan szavába. * De állj. James... de neem. Komolyan halálfaló? * Csodálkozok el. Nem tudom elhinni, hogy halálfaló lenne. Meg az is szinte lehetetlenség, hogy a tanárok elől titkolja. A többi már nem is érdekel, tőlem Seb lehet akármi, ha James halálfaló. Gyűlölöm őket. Ezért is készülök aurornak. De hogy James is közéjük tartozzon...
Annak azért még tudok örülni valahogyan, hogy Dan tesz egy próbát Dorothy-nál. Őszintén szólva nem hittem volna hogy megteszi, de bíztam benne. Egyébként nem kértem volna meg. *
- Kösz. Remélhetőleg még szóba áll veled...

* Még mindig nem tudom felfogni. *
- És...ezt tudják a tanárok? Meg melyik az a Sötét Nagyúr, aki bevesz egy gyereket halálfalónak? * Hiszek Danielnek, de ezt tuti nem engednék a tanárok. Ha pedig nem tudják, most felmegyek az igazgatóhoz. Nem hagyom, hogy egy halálfaló tanuljon itt. Gyűlölöm őket, és lehet hogy James idősebb, és sokkal tapasztaltabb, és esküszöm nekimegyek. És még van képe itt jó pofizni mindenkinek.
Hát tuti nem lepődnék meg. A Dorothy - Daniel "barátság" még jó sok ideig tartani fog, de én minél előbb próbálom helyrehozni. *
- Okés, majd azért én is beszélek vele. * Teszem hozzá, és remélem ezt a témát le is zártuk.
Aztán Daniel rátér az új témára, és előpakol. *
- Nem, de ahogy látom, te nyomon vagy. Vagy tévedek? * Kérdezem, és érdeklődve közelebb húzódom a könyvhöz. *

* Mikor arra térünk ki hogy Jamest mi érdekli, félbeszakítom. *
- És szerinted engem mennyire érdekel az ő véleménye? Ha ő keres meg engem... nekem annál jobb. * Már nem mintha ilyen hiper-szuper párbajozó lennék, de valahogy elkapom. Na most hogy hogyan, azt ne kérdezze senki, mert még nem taktikáztam ki. De valamit kitalálok.
Végighallgatom Dant és elolvasom a könyvet, de ennyit mi a tudtunk. Erre egy kicsit idegesebb lettem. *
- Daniel... lehidalok a zsenialitásod előtt. * Közben elgondolkodok, hogy hogyan juthatnánk több információhoz. Eszembe is jut valami. *
- És mi lenne ha írnánk a könyv írójának egy levelet? Hogy mi ez a lény, meg minden infót róla... Ő lehet tudna mondani valamit. * Nézek Danielre, és várom az ötletemre a reakciót. *

//Fagy//