Utcák és függőhidak

*A kígyó visszakúszik a gazdája vállára, majd Aida körülpillant. Nyolc csuklyás egyén akik mellesleg mind Petrát védik. Még mindig összefont karral áll, miközben végigpillant mind a kilencen. Nem, nem szól semmit egészen addig, még a nő nem hajol közel hozzá. Hátrébb lép, de közben löki is el magától a másikat.*
-Nem fogok térdre rogyni senki előtt... Elfogadom, hogy Ön az úrnő itt... viszont semmi többre ne számítson tőlem. *Ezek után, maga köré volt félelem keltő aurával fog sétálni minden felé.*
-És ha most megbocsájtanak... *Szeme felcsillan, gúnyos mosoly jelenik meg az arcán, majd még mielőtt bárki is bármit tudna csinálni ő eltűnik. Elhopponál, és valahogy egy másik részben köt ki. Messze... messze Petrától. Többet nem akar a nővel találkozni. Viszont úgy véli, még alkalma lesz rá... *

//Köszi ^^//

* Egyszerűen vonz ez a hely, amióta először itt jártunk Jamesszel. Most is idetévedtem. Máshol nem találtam volna meg ezt a könyvet. Árnymágusok. Ahogy beleolvastam szinte minden le van írva benne. Tökéletes. Habár az árus busás összegért adta, de amióta megvettük a medált, megtanultam, hogy itt az árus szabja meg a feltételeket nem pedig a vevő. Így hát szótlanul kipengettem a kívánt összeget és gyorsan leléptem a boltból.
Hosszú fekete csuklyás köpeny van rajtam. Alatta egy fekete farmernadrág egy fekete pólóval, amin egy rózsaszín muffin van. Mást hirtelen nem találtam. Hosszú fekete hajam, kiengedve. A csuklyám mélyen a szemembe van húzva, ahogy kilépek a boltból, az utcára. Leszegett fejjel elsétálok egy függőhídhoz. Ott nem bírom már tovább, megállok és belelapozok a könyvbe. Elmerülök az első pár oldalban, amikor érzékelem, hogy valaki áll mellettem. *

* Egy férfihang üti meg a fülemet. Felpillantok a könyvből, de előtte megjelölöm, hogy hol tartottam. *
-Üdvözlöm..uram. Csak épp nézelődök, nincs kimondott célom * Utasítom el finoman , egy mosoly kíséretében az ajánlatát, miszerint talán tudna értem tenni valamit. A tetkós fickó óta, vigyázok az itteni idegenekkel. Bár talán ismeri Raven kisasszonyt.. Nem még nem kérdezem meg. Lopva körbenézek, mert észlelem, hogy pár szem ránk szegeződik. Itt mindig mindenki figyeli a másikat, ami néha nagyon is frusztráló tud lenni.
Nem tudom, hogy észrevette-e , hogy mit olvasok. Mindegy is . A könyvet lassan a kabátaom belsejébe csúsztatom, nem szívesen rakom közszemlére. *

- Meg kellett vennem egy könyvet * közlöm kimérten és állom a tekintetét. Tartok tőle egy kicsit , az tény de nem félek. Annyi ilyen emberrel találkoztam mrá a szüleim révén. Nem ijedek meg úgy akárkitől.*
- Hannah ... * Elsőnek csak a keresztnevemet mondom. Nem fontos, hogy pontosan tudja ki vagyok. Az a nő már látásból vágta, hogy a szüleim a McDowal halálfalók. Lehet, hogy ő is vágja, vagy nem. Csak akkor mondom, hogy ki vagyok ha rákérdez.
Első tervem a könyv megvevése, már letudva. Talán meg kellene keresnem Raven kisasszonyt, hogy megegyezzünk egy időpontban amikor leveszi Jamesről a medált. NAgyon itt lenne már az ideje.*

- Nem árt szélesíteni a látókörünket * Bólintok. Valami furcsa ebben a férfiben. Túlságosan is kedves meg normális. Bár az a Raven is kedves volt. Talán itt az ilyenek a legveszélyesebbek ránk, idetévedt diákokra nézve.
Annyira nem lep meg, hogy a vezetéknevem is tudja. Bár azt furcsállom, hogy anyámék soha nem ejtettek szót erről a helyről. Talán, mert nem akarták, hogy idejöjjek. Hát akkor nagyon elcseszték, mert így meg még jobban érdekel, hogy eltitkolták előlem.
Amikor közli, hogy hallott már rólam, nem bírom ki, hogy ne kérdezzek rá.*
- Raven kisasszonytól ?
* A kérdés gyorsan, szinte reflexből csúszik ki a számon. Amint kint is van egészében, már megbánom, hogy kimondtam. De megint gyorsabban járt a szám, minthogy gondolkodtam volna.*

- Csak legyen résen * Fűzöm hozzá az újat tanulás dologhoz. Kicsit olyan bájcsevejnek tűnik az egész beszélgetésünk. Udvarias kérdezz -felelek. Egyikünk sem árulja el, hogy mit is akar pontosan, mik a valódi szándékai. Bár nekem nincsenek, csak hogy minél hamarabb eltűnjek innen. Esküszöm, hogy többet egyedül nem jövök el ide.
Bólintok arra, hogy attól a nőtól tudja a nevem. *
- Csak puszta kíváncsiság * Felelem mosolyogva. Bár a mosolyom nem igazi, de ezt csak én tudhatom. Olyan nem lehet, hogy itt valaki csak sima beszélgetésbe keveredjen valakivel. Itt szinte mindenkinek van valami sötét hátsószándéka. Mint ahogy ennek a férfinak is... Akinek még a nevét sem tudom. De nem merek rákérdezni. *

* Csak egy pillanat az egész, míg megváltozik a férfi. Az álarc lehullik és előbújik a valódi alakja. Ami, nos egy csöppet megijeszt. De amilyen gyorsan történik ez úgy épül fel újra a maszk és tér vissza a kedves mivolta. Ez kicsit meg is zavar.*
- Volt ... A lényeg, hogy tartozom neki és még nem rendeztem * Válaszolom miközben a férfi arcát fürkészem. Egy kicsit valahogy felbátorodok.*
- Tudja, maga eléggé kitűnik az itteni emberek közül * Nézek körbe. Csupa koszos, fekete rongyba öltözött büdös csőcselék. De ő meg, mintha valamilyen nagyvárosi gazdag lenne. *
- Ön tudja , hogy én kivagyok.. De ez fordítva nem igaz. Felvilágosítana ? *Egy próbát megér. Aztán meglátjuk mi lesz belőle.*

*Észreveszem természetesen hogy megijedt. Ez jó, mert ez volt a célom, de nem akartam annyira ijesztő lenni hogy elmeneküljön, elvégre akkor hogyan húzok belőle hasznot? Az előbbi sima és udvarias modoromban folytatom a társalgást, mintha nem véreskezű gyilkos és tolvaj lennék.*
- Értem, nos ne aggódjon a kisasszony mindig behajtja a tartozásait, így nem csodálkoznék ha ő jelentkezne a közeljövőben. *de csak persze mert nem fogom elfelejteni elmondani neki ezt a találkozást. Néha igazán elősegíthetek egypár emberélet tönkretevést. *
- Valóban? Hát ez hízelgő öntől, a végén még elpirulok. *mondom kedvesen mosolyogva, de érezhető ironiával. Tökéletesen tudatában vagyok annak hogy hogy nézek ki, és tíz évet simán letagadhatok a koromból.*
- A nevem Zachary de szólítson csak Zachnek. *mosolygok, mert álnév, az egyik kedvencem. Nem tudom miért, de ha hamis nevet kell mondanom, mindig ez jön a nyelvemre. Érdekes.*

//Fagy//