Ködös Tér

* Csak hallgatom amit Chezz mond. Szinte egyet is érte vele. De nem kell ezt megtudnia. Nem lenne túlzottan jó, ha mindig csak egy húron pendülnék vele. *
- Én meg azt érzem, hogy nem sokára bekerít az álmosság. * Ekkor kezemet a szám elé helyezem és ásítok egy kicsit a markomba. *
- Ezért jó, hogy én soha semmihez sem tudok sokáig függni. * Ezt a gyógyszeres részhez értem, körbe nézek sehol senki csak mi és a köd. Ami kicsit már zavaró, nem szeretek sokáig egy embert társaságában lenné, néha nagyon is szeretek magányos farkas lenni. *
- Nyugodj meg, biztos, hogy te vagy a főszereplő. * Nyugtatom az emígy is nyugodtnak látszó fiút. *
- Persze, hogy jó. * Ismét körbe nézek, menni kéne már, holnap korán kelek. Esetleg ellátogatok a főhadiszállásra, úgyis régen voltam már ott. *
- Örülök, hogy megismertelek. De már megyek is. * Intek egy utolsót és már el is nyel a sűrű köd. *

//köszi//

* Hopponálva érkezek. Bevettem a maradék százfűlé-főzetem, de nemsokára elmúlik. Pontosabban még 10 percem van hátra, így sietős léptekkel indulok el a Káprázat felé. Meggyőződésem, hogy ott megkapom azt a bájitalt, amire szükségem van. Most egy kövér, kopasz ember testében vagyok. Természetesen talárban és a fejemet csuklya fedi. Igazából én tervezek csinálni egy bájitalt, amit én be akarok szerezni, az csak egy hozzávaló, ami magában egy érzéstelenítő. Nemsokára beérek a sikolyközbe, hacsak nem érkezek valami vagy valaki "akadályba", amit igyekszek elkerülni. *

*Ray sétálgat a téren. Öncélú járőrözésbe kezdett, hogy ne üljön a begyepesedett irodájában. Mai öltözete egy fehér zakó, hozzá tartozó fehér nadrággal, kék inggel, és fekete cipővel. Pálcája a kezében van. Szőkésbarna haja, most egyenesen lóg a homlokára, és hátul a nyakára. Mondhatni azt, hogy ki van vasalva. Mert ki is van, csak nem árulja el senkinek. Egy ideje göndörebb volt a haja, de megunta, és kivasalta. Persze mágikusan. Szaporábban veszi a levegőt. Egy órája volt Írországban. Egy ottani feketemágus csapatot kerített kézre. Persze nem egyes-egyedül, hanem pár jóravaló emberével. Fürkészi az utat. Egy ember ér elé, és megszólal.*
-Héj, vigyázzon magára ember. Különben is. Mi dolga pont itt? *Szegi neki a kérdését. Mert igen, szende ember nem sokat kereshet itt. Pálcáját előreszegezte. Nem ajánlatos, hogy visszaszóljanak neki, mert átkoz. Nincs jó passzban.*

//Fagy.//

* Felém jönnek. Már csak ez hiányzott...a múltkori után, ezt imádni fogom. A köd miatt nem láttam ki a pasas, de mikor közelebb ér, látom, hogy Raymond Glosser, a Varázsbűn üldözési főosztály vezetője. Hogy honnan tudom? Nagyjából ismerek minden minisztériumi fazont, pontosabban rengetek dolgot róluk. Szeretem megismerni az ellenségeim, így egy évet áldoztam rá, hogy a nagyját kiismerjem. Frizurája megváltozott, de mikor hozzám szól tudom, ugyan az a komor alak maradt, mint régen. Ezek a minisztériumiak...nekik a legjobb a stílusuk. Kár hogy pont most állított meg, mikor sietek. Már csak 8 perc van a főzet hatásából, és ha Ray feltart, visszaváltozok az orra előtt, és jönnek a gyanús kérdések. Itt meg azért párbajozni mégsem akarok. A felém tartott pálcát lassan eltolom magam elől, persze csak szépen, gyengén lassan, hogy tudja, nem el akarom venni, csak ez nekem így eléggé kényelmetlen. Közben megjegyzem: *
- Magának is jó estét. Hű, ez a Wilardi fogadtatás? - Játszom az agyam. - Ide se jövök többet. Egyébként mint látja, Wilarba sietek. Öhm...ha nincs több mondanivalója sietek. * Mosolygok rá, bár kétlem hogy ezt a csuklyától látja. A választ meg nem várva kerülöm ki, és ha meg nem állít, beérek a Káprázatba. *

* Nyilván tudnak a minisztériumiak is jó fejek lenni, de ilyet halálfaló nem lát. És mivel most is éppen fenyegetőznie kell Raymondnak, ez már túl tesz a gorombaságon. Ami engem illet, egyre fogy az időm, így unott képpel hallgatom végig a beszédét. Miután véget ért, válaszolok. *
- Akkor igyekszem nem inni kávét. Hogy hova megyek, az magára nem tartozik. A nevemet meg miből gondolja, hogy igazat mondanák. Na és akkor: vagy félreáll az utamból, vagy egyenesen oda hopponállok, ahova megyek. * Hadarom el. Ha nem lennék százfűlé-főzet hatása alatt, lehet megpróbálnák elbeszélgetni, mivel jó tudni, mi van a minisztériumba. Aztán maximum megölném. De így nem lehet. Lebukhatok. Már csak egy percem van, így ha rövid a válasza elhopponállok mögé 20 méterre, ha nem, akkor lehetséges hogy lebukok. *

-Azt mondtam, jóember, hogy nem megy innen sehova, akkor nem is megy! *Kezd egyre idegesebb lenni. Kivárásra játszik. Sejti, hogy nem klappol valami az öreg körül...*
-Ó, dehogy is nem. Mert könnyen bedughatom egy éjszakára. Vagy hívok aurorokat. Tudja, nagyon nem ajánlatos, hogy velem ujjat húzzon. Mert annak nagyon, de nagyon rossz vége lesz. Szóval. Bökje ki végre, hogy ki maga, és hová készül. *Ez már egyenesen fenyegetés. Azért rátámadni nem ajánlatos. Megölni meg nem egyszerű, szóval annyira lebecsülni, mégsem kéne... Nem engedi, hogy hopponáljon, azt sem, hogy elmenjen. Egyelőre a férfi itt marad.*

//Fagy//

* Kezdek én is egyre idegesebb lenni. Tudom hogy nem tudnám megölni, se kikerülni Rayt, így a régi módszerhez folyamodom: elkezdem játszani magam. *
- Jól van na... nem kell rögtön fenyegetni. * És miközben ezt kimondom, visszaváltozok magammá. Nem örülök neki, hogy ezt egy auror szeme láttára kellett tennem, de továbbra is szórakozottan játszom az agyam. Kis fájdalommal jár az átváltozás, de ez mellékes, nem adok ki hangot. * Látja, az igazi alakomat is bemutatom önnek. És aztán... a nevem Sam Fisher. És hogy miért jöttem? Mint látja az Alvilágba készülök...nem tudom, ismeri? * Kérdezem, szerencsére az arcomat nem látja a csuklyától. Lassan megpróbálok elindulni mellette. Ha engedi, akkor beérek a Sikolyközbe, ha nem, akkor várom a reakcióját. *

- Az a dolga, hogy Wilardban minden csuklyás embert megállítson, kikérdezze és megfenyegesse? Mikre nem képes a minisztérium... * Csóválom a fejem. Felnézek, és látom Ray arcán, hogy nem sikerült átvernem. Hallottam hogy ravasz, de hogy felismer, azt nem hittem volna. Mikor kiejti a nevem, elcsodálkozom. Lehúzom a fejemről a csuklyát, és gúnyos mosollyal az arcomon válaszolok. *
- Szóval felismert. Akkor hát nemcsak a halálfalók használnak piszkos módszereket. Mivel én is tudok magáról mindent Raymond, azt hiszem kvittek vagyunk. * Majd Ray kezét nézem, ahogy a pálcájához siklik. *
- Ray, azzal nem mész sokra. De végül is látványosabb a próbálkozol... * Próbálom provokálni. Had támadjon meg, és megtudja, mi mindent tanultam a Sötét Nagyúrtól. Nekem nincs szándékomban, hogy megtámadjam. Egyenlőre csak állok egy helyben, és ha támad, akkor én is lépek. *

- Röviden fogalmazva: megvannak a módszereim. * Még mindig megvan a gúnyos mosoly az arcomon. Sokat szenvedtem annak érdekébe, hogy megteremtsem az új életem. És most meg vagyok elégedve vele. *
- Egyetértek. Tudod vannak azok, akik elmondanák, és utána megpróbálnának megölni. Én nem tartozok ezek közé. * Tudom hogy semmi értelme nem lenne. Megtámadni meg túl kockázatos. Így várom a következő lépését. *

- Tudod Ray, a Minisztériumiakkal előbb találkozom, mint hinnék. * A gúnyos mosoly még mindig rajtam van. Még egy utolsó mondat, és mielőtt válaszolhatnék, elhopponál. Gyorsan elindulok Káprázatba, és miután megvan amit akartam, én is köddé válok. Nem szeretném ha egy maroknyi aurorba futnék bele visszafelé menet. *

// Köszi! //