Játszótér

Admin Hozzászólások száma : 296 Pontok : 0

Egy egyszerű, rendes játszótéri felszereléssel el látott hely, ahol a gyerekek nyugodtan tudnak játszani, szórakozni, elütni az időt vagy akár megpihenni. Este ki van világítva mágikus fényekkel. Általában nincsenek sokan benn, hiszen egy elég eldugott helyen van.*

Tárgy: Re: Játszótér Hétf. Aug. 30, 2010 9:38 pm

*Cintóval érkezek a Játszótérre. Kb. első óta nem jártam itt, és nem történt érdemi változás. A lány mellett lépkedek. Nem sietek, nem is akarok. Fogom Cintó kezét. Közben egy-két ismerőst pillantok meg, meg azt a csaj hadat, aki mindenhova követ. Cintó láttán mind sírva fakad. Jót derülök ezen, de aztán szemeimet visszakanyarítom Cintóra.*
-Első óta nem jártam itt. Régi szép idők. *Csóválom meg a fejem, vigyorogva. Szeretek nosztalgiázni, de nem Cintó társaságában. Egy puszit adok Cintó arcára, és tovább vigyorgok. Közben az egyik padhoz érünk. Leülök, és remélhetőleg Cintó mellém ül. Odafordítom a fejem, de a kezét még mindig nem engedem el.*
-Szeretlek. *Halkan beszélek, és csókot lehelek az ajkaira.*

Tárgy: Re: Játszótér Hétf. Aug. 30, 2010 9:53 pm

*Körülnézve semmi furcsát nem észlel. Ő mondjuk sokat jár ide, főleg esténként itt csöveznek a bandával. Jó hely egy kis hülyeségre és kikapcsolódásra. A lányok furcsa viselkedésére felvonja a szemöldökét.*
-Hm... mi bajuk lehet? *Mivel az egyik pillanatban még vigyorogva elvannak, a másikban már sírva távoznak. Nem érti és nem is sejti, hogy köze lenne hozzájuk... Leül Seb mellé, majd a kijelentésre elmosolyodik. Nem szól rá semmit, ő még nem biztos annyira magában és tudja, hogy ez a szó, sok mindent tönkretehet. A csókot hálásan viszonozza, aztán körülnézve a hintákra bök.*
-Nem ülünk át oda? Régen hintáztam és te is biztos be vagy már rozsdásodva, ha első óta nem voltál itt. *Nevet fel, közben feláll és lassan húzni kezdi arra Sebet.*

Tárgy: Re: Játszótér Hétf. Aug. 30, 2010 10:02 pm

-Jobb ha nem tudod. *Válaszolok kuncogva. Na igen, ezek a csajok... Mindegy, én most Cintóval vagyok, szóval minden figyelmem rá irányul.*
-Ami azt illeti, igen, nem hintáztam már nagyon-nagyon régen. *Egy puszit adok Cintó ajkaira. Csakhogy engem nem olyan egyszerű húzogatni... Vissza is húzom a lányt, és egyenesen rajtam landol.*
-Engem nem olyan egyszerű húzogatni. *Nyújtom el a szavakat vigyorogva. Közben feltápászkodok, és Cintó kezét fogva a hintához sétálok, és beleülök az egyikbe, és lassan lökni kezdem magam.*
-Na, már kezdek belejönni. *Felelem kuncogva.*

Tárgy: Re: Játszótér Hétf. Aug. 30, 2010 10:17 pm

-Hát oké. *Von vállat, majd amikor ráesik vagy visszaül... csak Sebre, elgondolkodva felmorran.* Engem pedig nem lehet csak úgy visszarángatni. *Nyelvet ölt, aztán feláll és akkor ugye remélhetőleg már Seb is jön vele. A hintáig elsétál, ott beleül az egyikbe és elkezdi lökdösni magát. Egyenlőre nem magasra.*
-Ezt nem lehet elfelejteni. *Olyan mint a biciklizés. Kicsit gyorsabban kezdi el lökdösni magát úgy, hogy magasabbra menjen Sebtől.*
-Na most szárnyalj túl Drágám! *Nevet, hiszen jól szórakozik.*

Tárgy: Re: Játszótér Hétf. Aug. 30, 2010 10:28 pm

-Nyenyenye. Tudod, hogy nem hagyhattam ki. *Kuncogok fel, és Cintót nézem.*
-Ha tovább nyújtogatod a nyelved, leharapom. *Vigyorodok el alattomosan.* -Megteszem, tudod, ismersz. *Vigyorgok még mindig, és Cintót nézem. Hiába, nem tudom nem őt nézni.*
-Seprű nélkül, hintával is tudok repkedni. *Lökök hintán egy erőteljeset, és máris magasabbra megy, mint Cintóé. Közben persze nevetek én is.*
-Imádom a társaságodat, és téged is. *Vigyorgok még mindig. Igaz a kijelentés, mint mindig. Nem szoktam kertelni, de Cintóval nagyon őszinte vagyok.*

Tárgy: Re: Játszótér Hétf. Aug. 30, 2010 10:43 pm

-Tudom, ismerlek. *Felvont szemöldökkel hintázik tovább, aztán pedig egy pillanatra megáll.* Lehát! Ha nem engedem meg, akkor nem is bírod leharapni. *Amilyen magabiztos... és tényleg nem engedné meg, hogy megharapják a nyelvét. Annyira azért nem olyan... Tovább kezdi lökdösni magát, majd elvigyorodik.*
-Valóban imádod? Jajj, de jó nekem! *Egoista igen... de persze örül is neki, na meg látszik, hogy hülyül. Egyre gyorsabban lökdösi magát, szóval egyre magasabbra megy. Egy idő után csak hagyja, hogy a hinta menjen magától. Előre és hátra lendül haja is, közben pedig nagyokat vigyorog. Lehetőleg Seb felé.*

Tárgy: Re: Játszótér Hétf. Aug. 30, 2010 10:59 pm

-Reméltem is, hogy tudod. *Vigyorgok még mindig.* -De ha kinyújtod mégegyszer, odakapok, és leharapom. *Gondolom, hogy nem engednék, hogy beleharapjak Cintó nyelvébe, de én bevállalós vagyok, megteszem.*
-Valóban. De nekem még jobb, hogy itt vagy. *Mosolygok. Örülök, hogy itt van velem. Tényleg. Közben magasabbra, és magasabbra megyek. Nem félek, hogy leesek. De azért kapaszkodok, mert soha nem tudni.*
-Naaa. Zavarba hozol. Még jobban. *Vigyorodok el. Igen, sokszor zavarba tud hozni a mosolyával. Közben elsöprök egy tincset, ami a szemembe lóg.*

Tárgy: Re: Játszótér Hétf. Aug. 30, 2010 11:18 pm

-Persze. Odakapsz... főleg így hintázás közbe. *És igen... kiölti ismét a nyelvét, lehetőleg úgy, hogy hintázik közben és így még megállítani sem lehet. Ma kivételesen hülye napja van neki. Amúgy Sátán erőlködik... próbál felmászni a padra. Cintó csak röhög rajta egyet és visszafordítja tekintetét Sebre.*
-Zavarba? Éééén?! *Ismét csak felnevet, hiszen csak jól tudja érezni magát. Aztán megáll és Sebre pillant.* Lassan vissza kéne menni. *Ha a fiú is megállt, akkor odalép hozzá és egy csókot nyom annak ajkára.*

Tárgy: Re: Játszótér Hétf. Aug. 30, 2010 11:27 pm

-Nempont hintázás közbe, hanem csak úúúgy. *Nyújtom el a szavakat, és én is nyelvet öltök.*
-Zavarba. Teee. Ki más? *Vigyorgok még mindig. Közben kiszállok a hintából. És Cintót várom.*
-Ühüm. Mehetünk. *Mosolygok, és viszonozom a csókot, de el is nyújtom, és így már tényleg az. Utána megfogom Cintó kezét.*
-Akkor, mehetünk. *Vigyorodok el, és lassan elindulok a suli felé.*

Tárgy: Re: Játszótér Pént. Okt. 01, 2010 11:34 pm

*Erre keveredik valahonnan, mert bár az egész éjszakát wilardban töltötte, nem igazán figyelte merre megy, hol állt meg, így meglepődve néz körül, és beazonosítja a helyet, hogy a főtértől nem messze lévő játszótérre keveredett. Lassan odasétál az egyik hintához, és lezuttyan, és nagyon lassan kezd csak el hintázni, szörnyen érzi magát, és mindene fáj, ha feljut a kastélyba, akkor muszáj lesz a gyengélkedőre mennie. Tegnapi ruházata van rajta, ami kicsit koszos, és tépett, nem arra találták ki hogy a viselőjét a falhoz vagdossák benne. Felsóhajt, és hátrasöpri szemébe lógó kibomlott haját. Nincs kedve, sem hangulata megcsinálni rendesen. Bár nincs rendesen felöltözve, nem érzi hogy hideg lenne, gondolatai máshol járnak, van ennél nagyobb baja is, mint hogy megfázhat.*

Tárgy: Re: Játszótér Vas. Okt. 03, 2010 6:08 am

*Rhonda mind a 151 cm-ével besétál a játsztérre, és megpillantja az ott üldögélő Kimet. A lány tornacipőt, fekete, feszes farmert, és fekete garbót visel. Látszólag a fiú azon ritka élményben részesülhet, hogy a lányt lányos külsővel látja. Rhonda haját most hátul összefogta (ennek köszönhetően most olyan, mint valami furcsa szamuráj). Arca kisminkelve, nem durván, csak szolidan és nőiesen, ajkai mégis tűzpirosnak tűnnek. Vállán ott lóg fekete szövetkabátja.
Rhonda egy ideig tétovázik, majd odalép a magányos fiúhoz, és rápillant. Látja, hogy lelkét komoly teher nyomja, így végül leül mellette a másik hintára, egy ideig csak löki magát előre, hátra, majd ránéz a fiúra...*
- Szívás az élet, mi?
*Kérdi halkan, együtt érző hangon, majd felkel, és ráteríti kabátját a fiú hátára.*

Tárgy: Re: Játszótér Vas. Okt. 03, 2010 6:13 am

*Nagy magányos hintázásában, egy hirtelen mellé telepedő lány zavarja meg, akit még életében nem látott, és nem biztos benne, hogy ez neki jó vagy rossz, de aztán megszólal, és Kim úgy dönt, talán nem lehet olyan rossz. A kérdésre csak biccent, és lassan hintázik tovább, és azért szóban is kimondja, mire gondol.*
- Nem is kicsit *sóhajt fel, és meglepődik mikor egy kabát terül a hátára, kérdőn pillant hátra a válla fölött a lányra, és nagyon haloványan elmosolyodik.*
- Köszönöm. *válaszolja, majd azért megkérdezi.*
- És te honnann jössz éppen?

Tárgy: Re: Játszótér Vas. Okt. 03, 2010 6:17 am

- Itt van a közelben egy Wilian nevű mágusképző, onnan. Negyedik évfolyamos Plamás diák vagyok...
*Mondja, majd kezét a fiú felé nyújtja.*
- Rhonda Shane... De szólíts csak Ronnak, ha úgy jobban tetszik...
*Mosolyodik el ő is halványan, majd méretes szemüvegét egy apró mozdulattal megigazítja.*
- Akarsz beszélni arról, hogy mi történt? Mi a baj?
*Kérdi halkan a lány.*
- Nem igazán értek az emberekhez, szóval... Nem tudom... Ilyenkor meg kell ölelni, vagy puszit adni, vagy mi?
*Kérdi bizonytalanul, és halványan el is pirul.*
- Meg... Alapvetően nem szoktam fiúkat ölelgetni...

Tárgy: Re: Játszótér Vas. Okt. 03, 2010 6:25 am

- Én másodikos Amirás *feleli, és felpillant a lány szemeibe, de hamar el is kapja a tekintetét, mert nem akar illetlen lenni. Látta már a lányt, de sosem kérdezte ki az, vagy melyik házba jár.*
- Kim Kaguya vagyok *mutatkozik be ő is, és viszonozza a kézfogást, tökéletesen tudatában annak, hogy most per pillanat mennyire rémesen nézhet ki.*
- Nem beszélhetek róla, mert... mert az életem múlhat rajta *hajtja le a fejét a fiú, mert valakinek igazán elmondaná, de sajnos túlzottan fél Willtől, és a beígért halálmódoktól.*
- Hát, öö nem tudom, én sem vagyok valami társasági alkat...*feleli szintén hasonló kis pirulással, mert fogalma sincsen ilyenkor mi van.*
- Én se szoktam, lányok ölelgetni... *feleli halkan, mert a múltkori, a bál az nagyon kivételesen alkalom volt, hogy magához ölelte a lányt, mert ugye a táncnál kellett, de akkor is iszonyatosan zavarban volt.*

Tárgy: Re: Játszótér Vas. Okt. 03, 2010 6:30 am

- Héééé... Egy másodikos Amirás lehetne már igazán nagyfiú!
*Mondja épp úgy, ahogy egy anya beszél a fiával. Feláll, odalép Kim elé, majd lassú, kissé bizonytalan mozdulattal átöleli.*
- Ne aggódj, nincs semmi baj... Ha bánt valaki, szólj az igazgatónak. Vagy ha nem akarod belekeverni, akkor nekem...
*Hangja halk, mintha csak szellő suttogna a fák között. Lassan letérdel a fiú elé, hogy a szemébe nézhessen, és bátorítóan rámosolyog.*
- Az élet szörnyű, vannak benne nehézségek... De mindig lesznek, akik kiállnak melletted. Tudod mit? Egyezzünk meg. Te elmondod a nagy titkod, és én is elmondok neked valamit. Okés?
*Kérdi, és rákacsint Kimre.*

Tárgy: Re: Játszótér Vas. Okt. 03, 2010 6:36 am

*A megszólalásra kicsit elszégyelli ugyan magát, de nem fog felnőni, ő nem olyan, ha magabiztosabb is lesz , az is csak később lesz, és ahhoz tényleg valami világot érintő dolognak kellene lennie. Meg lenne az ereje, hogy ellenálljon másoknak, akár Willnek is, de nem tudja használni, nem tanulta meg sosem rendesen használni veleszületett képességét, és jószerével annyit tud csak, amennyit megtanítottak neki.*
- Nem hiszem hogy sokat tudnál tenni... Ellene... *szólal meg szomorúan, mert Rhonda akkor segítene neki a legnagyobbat ha Willből ismét szelíd kiscicát csinálna, mint amilyen egy darabig volt, akkor már kezdte megszokni, és nem rettegni tőle, de most megint félelemben él.*
- Nekem nincsenek igazán barátaim, és aki kiállna mellettem az otthon van... *jegyzi meg, mert szerinte csak nevelőanyja Suzanne állna ki mellette.*
- Nem mondhatom el, mert ha elmondom akkor nekem végem *vág szomorú, és egyben bocsánatkérő arcot is. Nem meri megkockáztatni hogy elmondja.*
- Ne haragudj, tényleg, de... *nem folytatja, inkább csak zavartan hallgat, és a cipője orrát kémleli.*

Tárgy: Re: Játszótér Vas. Okt. 03, 2010 6:59 am

*Rhonda, ő sem tudja miért, de teljesen elérzékenyül. Kim olyan kis ártatlan, esetlen kutyusnak tűnik most, ami a leginkább kőszívű nőben is felébreszti az anyai ösztönöket. A lány lassan felegyenesedik, de közben karjaival átkulcsolja a fiú nyakát, és kebleire vonja. Végigsimít Kim nyakán, hátán, és gyengéd puszit nyom a homlokára.*
- Én itt vagyok, és megpróbálok vigyázni rád. Ne aggódj. Ne félj semmitől. Tsssss...
*Simogatja a fiú fejét, nyakát, majd mosolyogva ránéz.*
- Én a barátod leszek... Ha szeretnéd...
*Súgja, közben végigsimít a fekete hajú fiú arcán.*
- Ne viccelj, nem lesz véged, én itt leszek neked...
*Ezzel puszit nyom Kim orrára is.*

Tárgy: Re: Játszótér Vas. Okt. 03, 2010 7:05 am

*Nem is tudja, milyen érzéseket váltott ki a lányból, és csak arra eszmél fel, hogy a nyakát átkulcsolják, és az arca egy kényes helyre kerül, kellőképpen bele is vörösödik a dologba, de igyekszik valamit kezdeni a karjaival, és így ő is átöleli a lányt, jól esik neki a gyengédség, bár kicsit felszisszen, a bordái még mindig nincsenek valami fényes állapotban.*
- Én.. köszönöm, de... nem tudom hogy menni fog-e... *feleli kicsit akadozva, mert iszonyatosan zavarban van, ilyen helyzetbe sem kerül még. Az rendben van hogy az anyukája ölelgeti, de egy ismeretlen lány, az azért más eset.*
- Szeretném *suttogja halkan, mert valahogy furcsa módon, jól esik neki a lány érintése, még ha zavarban is van, de kell neki ez a puhaság, nőies finomság, azok után amiken keresztül ment, és ennek még nincs vége...*
- De megöl, ha bárkinek bármit is mondok, és akkor végem lesz *kesereg, de nem mond se nevet sem mást, csak tényeket. A puszira, még inkább elpirul, ez látható is.*

Tárgy: Re: Játszótér Vas. Okt. 03, 2010 7:10 am

- Tudod... Ha bárki bántani akar téged, akkor rajtam, a dühös anyatigrisen kell átverekednie magát, és én megvédem az én édes kis kölykömet...
*Mosolyog a lány, majd óvatosan odabújik Kimhez, ügyelve arra, hogy fájdalmat ne okozzon.*
- Vigyázok rád, ha szeretnéd, de akkor tudnom kell, kitől kell megvédjelek...
*Súgja a fiú fülébe.*
- Megtartom a titkod, ne félj, bízz bennem...
*Végigsimít újra a fiú arcán, majd lassan felemeli Kim állát, és hatalmas, barna őzikeszemekkel bámul bele.*
- Gyere, felkísérlek a gyengélkedőbe, főzök neked teát, és egész éjjel az ágyad mellett ülök majd, hogy minden rendben legyen... Okés, Kis Tigrisem?

Tárgy: Re: Játszótér Vas. Okt. 03, 2010 7:17 am

*A kedveskedésre már nem tud jobban pirulni így inkább csak biccent, és hagyja magát ölelgetni, és lassan már ott tart, hogy a gyengédségek hatására, előbújnak a könnyei is, amiket letöröl, még mielőtt meglátnák. Szégyelli hogy ennyire törékeny, és a könnyeit sem szívesen mutogatja másoknak, maximum a kispárnájának, éjjelente.*
- Hát...*bizonytalankodik, majd kicsit kinyújtózkodik, és félősen, alig hallhatóan, a lány fülébe súgja.*
- Éjkacaj Willtől *suttogja, és az életét ezzel a két szóval a lány kezébe tette, ha Will visszahallja, hogy bárkinek is elmondta, akkor neki ott van vége.*
- Jó, egy tea jól esne *mondja, és lassan kihámozza magát a hintából, és feláll. Alig pár centivel magasabb csak a lánynál, de jóval rosszabbul mutat. *

Tárgy: Re: Játszótér Vas. Okt. 03, 2010 7:20 am

- Éjka... De egy hülye név...
*Morogja a lány, miközben a vállára nyalábolja a fiút, és csendben elindul vele, fel a gyengélkedőbe, közben pedig erősen gondolkozik, hogy mi a fene van itt. Ez a fiú annyira lányos... Talán ezért akar törődni vele Rhonda. Egyszerűen vonzónak találja Kimet, pedig ilyesmit fiú iránt még nem érzett. Fél szemmel megpillantja a könnyeket is, de nem árulja el, hogy látta, had tartsa meg a fiú a büszkeségét, ha annyira akarja. Némán cipeli fel a kastélyba, ahol a gyengélkedőn segít ellátni a fiú sérüléseit, majd csinál neki egy teát, ahogy ígérte, hogy folytassák a társalgást...*

//Folytatás a gyengélkedőn.//

Tárgy: Re: Játszótér Szomb. Jan. 07, 2012 8:12 am

*Egy kis éjszakai séta mindenkinek jót tesz. Zia különösen szeret ilyenkor barangolni a sulin kívül, hogy átgondolja az aznapi dolgait.
Ma a játszótérre vezetett útja, ugyanis ilyenkor itt már biztosan nincs senki és nyugodtan ellehet egyedül.
Ahogy belépett a játszótér területére, azonnal az egyik hinta felé vette útját, majd le is ült rá és lábaival ringatni kezdte magát. Eközben végig a csillagokat bámulta, gyönyörű a mai este... *

Tárgy: Re: Játszótér Szomb. Jan. 07, 2012 8:23 am

Zia

Wallace fekete-vörösbe öltözve sétál hazafelé a minisztériumból, egy hosszú és fárasztó nap után, miután háromszor vágta be az ajtót azzal, hogy ma már nem fogad semmit, és senkit, és hagyják békén. Nem intéz semmit. Wilardon átvágva igyekszik haza, fekete rongyosra mosott farmerébe, fekete bakancsával, ami acéllal és bűbájjal védett, felsője egy vörös garbó. Haja szabadon van, pálcája a zsebében. Hosszú bélelt viharkabátot visel, ami megvédi a széltől. Sapkát nem venne fel soha. A játszótér felé akar a házához rövidíteni, és meglátja hogy valaki üldögél a játszótéren. Közelebb lépdel, persze nem titkolva jelenlétét, erős acélos bakancsaival léptei csak úgy döngenek.
- Mi van nem tudsz aludni?
Szólítja meg a lányt, aki a hintánál üldögél.

Tárgy: Re: Játszótér Szomb. Jan. 07, 2012 8:32 am

*A döngő léptek és az amúgy is nemigazán nesztelen mozgás Zia tekintetét a közeledő fiú felé vonzza. Kissé álmos szemeivel végig követi, ahogyan a srác odaér hozzá, de igencsak meglepődik, amikor az lelassít és megszólítja őt.*
-Mondhatjuk így is. *válaszol azonnal a kérdésre és felméri a srácot szemeivel, már amennyire ebben a homályban fel tudja.*
-És te? Mi járatban itt ilyenkor?
*kérdez vissza. Egyelőre nem tudja kivel van dolga, sosem látta a srácot ezelőtt. Most még csak szívélyesen válaszolgat és kérdezget, mint általában első találkozásokkor.*