Vasútállomás

*Még egyetlen egy ilyen lelkes személlyel sem találkozott eddig. Ennek nagyon örül, és persze egyre nagyobb lesz a mosoly az arcán. Lola nagyon szimpatikusnak tűnik, és persze Sindy könnyen barátkozik.*
-Hát, érkezéskor senkit nem engednek egyedül császkálni. Szerintem akkor mindenki eltévedne.*Mondja, miközben hallgatja tovább a háztársát. Egyáltalán nem bánja, hogy Lola sokat beszél. Ő is szokott.*
-Rendben. Igen, itt általában mindenki kedves. Bár mondjuk az Amira és a Famine ház arról híres, hogy az ott lakók nem túlzottan. De persze vannak kivételek. *A bőröndöket elébük irányítja és tovább hallgatja a lányt. Mindenre kíváncsi, úgyhogy tovább érdeklődik.*
-Tényleg két pálcád van? Nekem csak egy. *Közben az állatok felé pillant, vagyis a lány kezében lévőt szemlélgeti.*
-Van egy puffskeined? Hűűű! Nekem csak egy pelém van. Nevek? Hát most így semmi nem jut eszembe, mármint elsőre. *Kicsit próbálja törni a fejét, de közben Lola megint megszólal. Ő is a kastélyra néz, miközben ugye lassan haladnak az udvar felé.*
-Igen, ez tényleg nagyon gyönyörű hely. Kastélyban laktok? *Miket meg nem tud az ember. Kicsit meglepi Sindyt, és szinte tátott szájjal hallgatja végig a lányt. Azért Sindy családja sem szegény, sőt... Kicsit elmélázik, de a kérdésre persze rögtön válaszol.*
-Az nem tudom hol van. Még sosem jártam ott. Biztosan nagyon szép hely. Én? Manchesterből. Nincs túl messze, és igazán jó kis hely. *Lassan tényleg az udvarra érnek.*
-Akkor menjünk, és szerintem belülről még jobban tetszeni fog. *Mosolyog rá ismét Lolára, majd a bőröndöket és a lányt is figyelve megy tovább.*

//Bocsi Lola, de nekem el kell mennem. :S szóval szerintem vagy fagyjunk, vagy vegyük úgy hogy Sindy felvezette Lolát a Kék fecske hálóba. //

*Már a vonaton is izgatottan ücsörgött és várta a megérkezését. Ez akkor sem változott, amikor a vonatról leszállva lepakolta holmiját és a nagyobb utazóládájára ráült. Ujjacskáit tördelte idegességében, hiszen még arról sem kapott hírt, hogy hova került a házak közül.*
-Ühm. *Este van már, elég hideg is, bár az izgalomtól nem érzi ezt. Öltözékét tekintve, minden harmonizál. Egy világos barna és nagy gombokkal ellátott szövet kabátkát visel. Fejét egy hozzá illő sötét barna kötött sapka, ami alól kivillan vörös haja. Zöld színű répanadrág és sötét barna kötött garbó van a kabát alatt megbújva. Lábán pedig egy ormótlan barna-zöld-fehér-rózsaszín színű cipő.*
-Awh. *Kezdi érezni, hogy mennyire lehűlt a levegő, most már csak az lenne pompás, ha jönne is érte valaki.*

*Kis késéssel érkezik, Alex kérésére aki nem tudott személyesen idejönni, és őt kérte meg hogy az új diákot kísérje fel a vendéghálókba. Fekete nadrágot visel bordó inggel melyre zakót húzott, és egy fekete nyakkendőt. Minderre egy hosszú fekete kabátot, hogy ne fázzon. ahogy megérkezik meglátja a várakozó lányt.*
- Bocsássa meg a késésemet kisasszony. Raisen Hagiri vagyok, jelenleg én kísérem fel önt a vendéghálóba. Holnapi nap folyamán meg fogja tudni hogy melyik házba kerül illetve azon belül melyik szobába. A kijárási tilalom 10 órakor kezdődik, nem tanácsolom hogy megszegje. A birtokon található erdő tiltott terület aki belép az számoljon a kicsapással is. *foglalja össze röviden a a tudnivalókat és ha a lány felkel, akkor int a pálcával és a csomagok lebegni kezdenek.*
- Most pedig kérem kövessen.

*Várakozását halk léptek zaja törte meg. Egy férfit közeledett felé, amikor megérkezett, mint kiderült egyelőre még csak holnap derül ki, hogy melyik házba osztották be. Kissé csalódottan, de feltápászkodik a csomagjai fölül és persze bemutatkozik.*
-Jó estét, Alice McDoyle vagyok, köszönöm a fáradozását. *Gondol arra, hogy ilyen hamar kijött elé. Majd miután végig hallgatta a házirend főbb pontjait, a csomagjai és a tanár után csendben halad és várja milyen is lesz belülről ez a hely.*