Karakternév: Allison Diamond
Kor: 14
Származás: Félvér
Ház: Famine
Születési hely: Washington
Lakhely: Wilian Mágusképző Szakiskola
Történet:
Az élet egy nagy játék, megszületünk, élünk és végül meghalunk. Ha mi magunk irányítjuk az életünket, akkor mi vagyunk a főszereplők, de valaki nem tudja saját kezébe venni a dolgokat. Az mindig is egy jelentéktelen ember marad. Ha akarna tehetne ellene, de ha már nem számítasz, akkor nem is gondolsz arra, hogy mi lenne ha... És így elzárod magad, a szép és jó élettől. Habár szép és jó élet nem létezik, mivel mindenkinek szembe kell nézni bizonyos problémákkal.
Én ezt már születésem kezdetétől tudtam, mivel édesanyám belehalt a szülésbe, hisz akadtak kisebb problémák. Én pár napig haldokolva feküdtem a kórházba, látszatra semmi esélyem nem volt az életbemaradásra. De már akkor is erős gyerek voltam és hát túléltem. Lehet, hogy jobb lett volna ha ott abban a pillanatban meghalok, hisz az élet nem sok jó dolgot hozott számomra. Mivel édesanyámat elvesztettem, és úgy értelmeztem az egészet, hogy minden miattam történt.
Nem volt valami fényes gyerekkorom, apám egy iszákos volt, és mondhatni a nagyszüleim neveltek fel. Ők mindig törődtek velem, és nagyon szerettek. Amire szükségem volt megkaptam. Mivel anya nélkül nevelkedtem nem lettem egy udvarias, kislány. Igaz nagymamám mindenre megtanított ami egy jól nevelt lányhoz illik, de engem nem az az élet tett boldoggá.
Furcsa zenémmel, sokszor megijesztettem másokat, ezzel nem azt akarom mondani, hogy csak én hallgattam a nagyim szerint „ricsajt” , de nekem a rock jelentette a világot. Sokan azért hallgattják, hogy nagyobbnak látszanak tőle, na őket meg tudnám ölni. Nekem a zene egy külön világot jelképez. Mert azok a számok az életről szólnak, nem egy tündérmeséről, hanem a való világról.
12 éves koromban kezdődött az a korszakom, mikor mindenkinek tönkre tettem az életét... Nem bántottam őket, nem is értem hozzájuk, csak a szavaimmal voltam képes úgymond „ölni”. Az az időszakom eltartott egy évig biztosan. Utána rájöttem, hogy egy csomó személynek tönkre tettem a lelki világát, és változtatni akartam viselkedésemen.
Ez sikerült is, mivel megértőbb lettem, és egyre több barátot szereztem. Maradtam ugyan az a rossz kislány, ugyan azzal a zenével, és kinézettel, de belül megváltoztam. Ekkor tudtam meg nagyszüleimtől, hogy mágus vér folyik az ereimben. Meglepődtem, és visszagondoltam bizonyos dolgokra, amik megerősítették ezt.
Épp időben tudtam meg, mivel akkor nyertem felvételt a Wilian Mágusképző Szakiskolában...Már másodikos vagyok de nem igazán találtam barátokra. Lehet, hogy azért mivel senkire nem nézek jó szemmel. De az csak a látszat, belül nagyon várok valami hozzám hasonló társaságra. Remélem sikerül minél hamarabb megtalálnom, a hozzám illő személyeket, mert ha nem akkor inkább lelépek, és itt hagyok mindent.
Jellem:
Nem vagyok valami könnyen elbűvölhető típus, mindenkit lenézek. Mert tudom, hogy ők soha nem fognak olyan életfelfogással gondolkodni mint ahogyan én. Nem akarok meghalni, vagy ilyenek, csak én az élet rossz dolgaira összpontosítok. Ez miatt nem találok hasonló társaságra. Ismerkedni se túlságosan szeretek, de ha elkezdek valamiről beszélni, akkor le se lehet állítani. Mindig is jókedvű vagyok, de ez nem látszik rajtam. Érzelmeket nem lehet leolvasni az arcomról, nem szeretem kifejezni mit érzek, mert akkor könnyen sebezhetővé válnék. És az senki számára nem jelent semmi bízhatót.
Kinézet:
Hosszú barna hajam, és sötétbarna szemem van, ami már szinte fekete. Első pillantásra sokan megijednek tőlem, mivel mindig sötét öltözékbe járkálok. És persze a zenémhez illő kiegészítők is megtalálhatók rajtam. Az érszorítóim, az acélbetétes bakancsom, és az a szokásos, sötét smink. Bár sminkelni ritkán szoktam, főleg itt a suliban. Nem azt nézem milyen szép vagyok, ha valakinek megtetszem, akkor ne a sminkem miatt szeressen, hanem a személyiségem miatt. Ha egy pasi oda jön hozzám, én nem ítélem el, hisz mindenkinek jár egy esély...
Pálca:
11 hüvelyk, akácfa, magja pedig kígyóméreg.
Állatok:
Egy ijesztő, de szép kis pókkal szoktam legtöbbször mutatkozni, lehet hogy épp ezért se közelednek hozzá, hisz azért elég ijesztő. Elég sokan félnek a pókoktól, de számomra egy gyönyörű és értelmes lények. Hisz a pókháló amit szőnek, senki nem tudja utánuk csinálni, és elég fura, hogy megszületnek, és már tudnak is szőni. A pókok az élet egyik legszebb teremtményei.
Az én szépségem a Shawdon névvel rendelkezik. Elég öreg már, nem tudom még meddig húzza ki mellettem, de már 3éve megvan. Mondhatom úgy is, hogy a legjobb barátokká váltunk azóta. Eleinte félt tőlem, és párszor meg is csípett, de túléltem. A mérge veszélyes, de egy injekció és már semmi bajod. Ha nem bántod, ő se bánt téged...
Pént. Okt. 12, 2012 9:44 pm by Vendég
