Alagsori folyosók

*Leérünk Hannah-val az Alagsorba. Miközben elmondja A Mindig Élő kert csodáit, én ámulva hallgatom. Igaza van: az tényleg egy nagyon érdekes terület. Az alagsor egy kicsit sötét hely, s mikor elhaladunk egy-egy kép mellett a falon, folyton susmogás hallatszik. De amiket Hannah elmondott neki az alagsorról, azok tetszenek neki. Az alagsorban tuti le fog jönni gyakran, minden nagyon jól hangzik. Majd Ben Hannah-ra néz, és azt mondja, hogy itt sem kíván semmit megnézni, egyenlőre. Kíváncsian követte tovább a lányt.*

*Halkan oson az árnyékban, igyekszik mindig a fáklyák fénykörén kívül maradni, nem akar feltűnni senkinek. És hát, hogyha csak az árnyékát látják, akkor nem veszik észre, hogy neki valójában semmi keresnivalója nem lenne az iskolában. Az erdőn keresztül jutott be a birtokra, így kabátján és arcán akad néhány karcolás, amit néhány szívósabb bokor hagyott rajta emlékül.
Mindenesetre céllal jött ide, csupán visszaakarta csempészni a néhány hete ellopott pálcát. Sikerült kiderítenie, hol van Peter szobája de ahogy belépett a kastély kapuján, a pálca életre kelt, mindinkább visszahúzott gazdájához, így az emelet helyett, inkább az alagsor irányába ment tovább. Bízott a mágikus tárgyban.
Ahogy befordult egy sarkon, meg is látta a keresett férfit, azonban nem ment oda hozzá rögtön, hangtalan a nyomába szegődött. Végül is a múltkor majdnem megölte, nem valószínű, hogy csendben üdvözölné és megköszönné a pálcát. *

*Egy ideig úgy tűnt sikerült észrevétlennek maradnia, aztán a férfi egész egyszerűen megszólította, hátra sem fordulva. Meglepődött, meg is torpant, és fontolgatta, hogy egyszerűen lelép. Minek is jött ő ide egyáltalán? Ha Peter kiabálni kezd, segítséget hív, harc nélkül nem jut ki innen, és azért odáig még nem süllyedt, hogy gyerekeket bántson. *
~Mindegy, ha már így alakult, beszélgessünk. Legfeljebb kikötök a börtönben, igazán nem nagy dolog...~
* Magára mérgesen fújt egyet, majd közelebb lépett a másikhoz. *
- Megmondtam a múltkor is, hogy nem akarom megölni.

*Meglepetten konstatálja, a dolgok alakulását, és hogy még indig békésen beszélgetnek. Vagy legalábbis afelé haladnak. *
- Nem tudom. - *Felelte egyszerűen, és elmosolyodott. *
- Visszahoztam a pálcát. - *Azzal elő is vette az említett tárgyat, és hagyta, hogy az visszakerüljön gazdája kezébe. *
- A múltkor véletlenül maradt nálam, nem állt szándékomban megfosztani tőle. Életben hagytalak és nem az volt a terv, hogy a pálcád híján, valaki másnak ess áldozatul.

- Nem akarlak megölni hidd már el - *fanyarul elmosolyodott * - vagy ennyire gyilkos lenne a kinézetem? A múltkori parancsra történt, megtettem, ennyi volt. Nincs veled semmi bajom, és nem akartam, hogy fegyvertelenül futkoss a világban. Igazából nem ismerlek. Miért akarnám a halálodat?
*Miközben beszélt a falhoz lépett és letelepedett a földre, hosszú kabátjára ülve a hideg kő helyett. Pálcája szokás szerint az alkarjára szíjazva pihent, szükség esetére, de nem félt. Tudta, ha egyszer legyőzte a férfit másodszorra is sikerülne, de igazából nem volt kedve párbajozni. Tetszett neki ez e kissé morbid beszélgetés, legalább emberi szót is hallott, nem csak a lakása körül őgyelgők ordítását. *

- Örülök, hogy legalább a kinézetemmel nincs baj - * nevet fel halkan, majd elkomorodik kissé. *
- Hogy bírom megtenni parancsra? - *kérdez vissza* - Igazából könnyedén. Ebben nőttem fel. Valahol félúton kibicsaklott az értékrendem. - *feleli semlegesen, igyekezve nem érzelmeket vinni a hangjába, nehogy elárulja magát. Tudja ő, hogy lehetne máshogy is élni, csupán nincs meg rá a lehetőség. És inkább nem vágyakozik elérhetetlen dolgok után, mikor így is megvan szinte mindene. Szinte...*
*Érdeklődve szemléli, mikor Peter leül elé.*
~Ez röhejes. Itt ücsörgök egy iskolában és beszélgetek egy tanárral, akit alig két hete majdnem megöltem. Bravó Sarsa, gratulálhatsz magadnak...~
-

*Kicsit meglepődik a sok kérdésen, de mivel úgy sincsen jobb dolga, így válaszol rájuk. *
- A családom, tudod, elmenekült, mielőtt én megszülettem volna. Messzire futottak a börtön elől. Mindenesetre nem tettek le az elveikről, és én sokáig csak őket ismertem, talán tizennégy éves lehettem, amikor először találkoztam olyanokkal, akik más oldalról szemlélték a világot - *magyarázza, de nem keres kibúvót.*
- De félre ne érts, ezt az életet én választottam magamnak. Történt egy kis... baleset és a szüleim meghaltak -*mesélés közben egy pillanatra megtorpant, mert nehezére esett azt a régi párbajt balesetnek hívni. Szánt szándékkal végzett velük...*
~Mindegy, régen volt...~
- Gondoltam rá, hogy lehetne máshogy is élni, és meg is próbáltam, de én ebben nőttem fel. Nehéz, másfelől szemlélni a dolgokat. Képzeld el, milyen rossz, ha elmész valahova, ahol kénytelen vagy jópofizni a legellenszenvesebb emberrel is. Talán ez egy jó hasonlat arra, amikor egész nap meg kell gondolnod minden mozdulatodat, és azt is mikor használsz pálcát. Nem szeretem ha nem robbanthatom rá valakire az asztalt, ha az illető egy idióta - *nevetett fel, bár nagyon jól tudja, hogy semmi nevetséges nincs a helyzeten. *

~Otthon???~
*Már elég ez az egy szó és a lelkében mintha vészharangokat kondítottak volna meg. Szinte azonnal felpattant, és válaszként megrázta a fejét. *
- Család, béke? Köszönöm szépen nálam ezek nem rokonértelmű szavak. Nem kell család, nem akarok a kelleténél többet harcolni, akkora gonoszságot meg nem fogok elkövetni, hogy gyereket szülök erre a világra....
*Arrébb sétál egy kicsit, hogy rendezze a gondolatait. A férfi nyilván nem akarta megsérteni, nem tudhatta, mennyire, fájdalmas pontot érint. Bár ki is találhatta volna... Aztán eszébe jutott egy jó visszavágás.*
- Te sosem akarták egy küzdőveremben élni? Ahol minden pillanat az életért folytatott harcról szól, a puszta életben maradásról, annak fényében, hogy nincs kiút?
*Miközben beszélt, egyre közelebb sétált a férfihez, és közvetlen előtte állt meg. *

- Durva játékok? Találó megfogalmazás - *hagyja helyben. Közben sikerült lehiggadnia, az önuralommal sosem voltak komoly gondjai, csupán néha-néha inog meg. *
- Egyébként a múltkori bájitalos célzásom nem átverés volt - *jegyzi meg, megértve, Peter azt hiszi, csak cselből kért segítséget. *
- Bár azt el kell ismernem, sosem rontanék el egy Sebzáró főzetet. Annál azért egy kicsit komolyabb bájitalok szerepelnek a repertoáromban.
*Nem dicsekedni akart, de sosem szerette ha alulértékelik, főleg nem a bájitalok terén, amik számára egyet jelentettek a szabadsággal. Az az idő amit a gyógyszerek, mérgek és egyéb más italok főzésére fordított, számára az volt a kikapcsolódás. *

- Most már tudod - *jegyzi meg mosolyogva, majd ellép tőle, visszafelé indul. *
- Tudod, örülök, hogy beszélgettünk, de továbbra is tartom, az lenne a számodra legegészségesebb ha elfelejtenél engem. Megpróbállak nem keresni...
*Ígéri meg, bár kissé belefacsarodik a szíve, hogy azt az embert is elüldözze maga mellől akivel legalább ideiglenesen lehetett beszélgetni. *
- Ja és majd elfelejtettem - *fordul még vissza a kanyarból* - ha nem tűnnek el a sebhelyek, a Leleményes lelencek című kissé sötét témájú könyv függelékében találsz egy receptet, ami begyógyítja az átokhegeket.
* Eddig még egyik áldozatának sem segített, hogy a saját maga által okozott sebeket eltüntesse, de most valamiért nem akarta, hogy Peternek maradandó baja legyen a múltkori találkozásuk miatt. *

*Nem várta meg, hogy Peter reagáljon a könyvre, szó nélkül fordult be a sarkon, de aztán valamiért megtorpant egy pillanatra és így még hallotta az elhangzó jókívánságot.*
~Vigyázzak magamra? Érdekes. Ezt eddig még senki sem mondta....~
*Elzárta az ébredező gondolatait és elsősorban a kijutásra koncentrált, de ha majd a lakásán lesz, biztonságban, elgondolkozik rajta....*

//Köszi a játékot //

*Nem lep meg Danny reakciója, amit a cigiről mondok. Még mindig mosolygok, még akkor is, amikor a lényegre tapintott a srác. Teljes boldogsággal telve mondom a válaszomat. -Hát... ami azt illeti... igen, de ennél többet egyenlőre nem árulok el neked. Viszont én is tudom, hogy te is becsajoztál. Bár annak nem hiszem, hogy örülni fogsz, ha elmondom kitől tudom, de mindegy. Apám dicsekedett el, hogy rajta kapott az erdőben egy gerlepárt tilosban. Meg hát te is említetted. *Mosolygok tovább, majd egy halk nevetést is reagálok mellé. Ha Danny nem ellenzi, akkor felülök mellé a párkányra, majd kinézek az ablakon. Természetesen jó okom van rá, hisz nem mást keresek, mint az egyetlen Nicole-mat. A haver megint kérdezett, amire csak nevetni tudok. -Hát most nem tudok róla, viszont lesz egy sejtésem, hogy rá fog szállni Ni... akarom mondani a lányra, akivel szorosabb kapcsolatot ápolok. *Majd nem elszóltam magamat, de még időben kapcsoltam, így nem mondtam ki a nevét. Nem kellene cigiznem, de nem tudom kibírni. Sajnos nincs nálam, így kénytelen leszek kérni a havertól. -Van egy cigid?? *Szegezem neki a kérdés, közben kifelé bámulok, és a terepet pásztázom, hát ha meglátok valakit, akit nagyon szeretnék.

//Fagy//