Piactér

*Miközben megyek a fejem után nézve az csillogó tőröket az egyik árusnál, észreveszem hogy felém jön egy férfi. Magabiztosan mozog, idevalósinak tűnik. El tudnék róla sok mindent képzelni, így átfut a fejemen, hogy menekülésre fogom a dolgot. De aztán a sarkamra állva a szemébe nézve megvárom, hogy odaérjen a közelembe. Végül is, a pálcám itt van a farmerzsebembe, ha bármi gyanúsat észlelek elő is vehetem és el is futhatok. Majd megszólít.
Hangja gyanúsan barátságos, de visszaköszönök:
- Jó napot! *Nem akartam neki elárulni hogy véletlen kerültem ide, úgyhogy csak ennyit mondtam minél határozottabban:
- Nézelődni jöttem. Talán vásárolnék is de nem hoztam magammal pénzt. * Hazudtam, pedig volt nálam 9 arany. Eredetileg bagolyra akartam költeni, de eltévedtem és itt kötöttem ki. És tovább várva a férfi mozdulatait és szavait, minden hirtelen mozdulatra felkészülve álltam, ezen a dohos szagú banditákkal, és tolvajokkal teli helyen. *

*A férfi vigyorog. Nekem úgy tűnik, hogy tényleg szükség lesz majd a pálcámra, mikor színpadiasan felsóhajt. Már épp kezdenék el távolodni mikor feltesz egy nagyon alapvető kérdést, amire egyáltalán nem számítottam. Hirtelen válasz kellett ezért így szóltam, kissé bizonytalanul:
- Perui instant sötétségport kellene beszereznem a testvérem születésnapjára. * Felelem de kétlem, hogy elhitte. Nagyon remélem, hogy épp bőrrel megúszom ezért hozzáteszem:
- De nem láttam, úgyhogy már indultam hazafelé. * Majd hirtelen megfordulok és ekkor veszem észre, hogy 3 csuklyás árny jön felém. Kérdően a férfire nézek majd hihetetlen gyorsasággal elkezdek futni.

// A hihetetlen gyorsaság az elemi mágiám.
Felsőbbrendű Fizikum mágiaforma (Testmágia)
A karakter képes emberfeletti erőt, gyorsaságot és állóképességet kihozni magából. Erejétől sziklák repednek, hatalmasakat ugrik, gyorsasága akár a párducé, és akár két-három késszúrás után is megáll... Már amíg el nem hagyja a helyszínt, ahol használta a mágiát. //

* És tessék újra itt kötöttem ki. Most már nem véletlen tévedtem ide. A célom volt, hogy újra itt legyek. Az előző esetből okulva, most egy fekete csuklyás köpeny van rajtam, ami súrolja a bokámat ahogy lépek. Alatta is teljesen fekete az öltözetem, sőt még a szemem is ki van húzva feketével. Talán így be tudok olvadni az itteni tömegbe. A pálcám a köpeny belső zsebében, biztonságos helyen a pénzes erszényem mellett.
Elsőnek a piacra jöttem. Talán van itt olyan szer vagy tárgy ami le tudja szedni rólam ezt az átkozott medált. Eddig nem jártam szerencsével. Lassan sétálok és a piac egy eldugottabb részéhez érek. Az egyik asztalnál hatalmas az érdeklődés. Megnézem hát mi is van ott. Amikor látom, hogy egy kis sárkányt szemlélnek annyira csalódottan arrébb megyek. Megállok az egyik fánál és nekidöntöm a hátam. Nem igaz, hogy nem találok sehol semmit. Ha James tudná, hogy itt vagyok bizonyosan megölne. Legalább is olyan osztást kapnék a fejemre, hogy azt megemlegetném. Ezen jót is mosolygok magamban. Majd felpillantok mert érzékelem, hogy valaki mellém lépett*

* Egy férfi az. Először hevesen kezd verni a szívem, hogy már megint milyen alakba botlottam, de amikor csak kiderül, hogy egy közvetítő bólintok és a nő felé nézek.*
- Rendben * Felelem kimérten a férfinak és ha minden igaz követem a nőhöz. Elég érdekesen fest. Fehér arc, fekete sminkkel. Amikor odaérünk udvariasan megszólítom, de azért tartom a három lépés távolságot. Fő az elővigyázatosság.*
- Ez az úr * Itt a fejemmel a férfi felé bökök * - Azt mondja, kegyed beszélni óhajt velem.
* Várom a válaszát. Fogalmam sincs, hogy ki ő. A Raven név ugyan ismerős, de nem annyira, hogy tények villanjanak a fejembe a névvel kapcsolatban. A járókelők eléggé gyanús tekintettel méregetnek, de azt hiszem ezt lassan kezdem megszokni. Most, hogy másodjára járok itt már nem is annyira nyomasztó a hely. Leszámítva azt a dög szagot ami még mindig piszkálja az orromat *

* Kissé vonakodva, de leülök a nő mellé a padra. Úgy tűnik a koma valami testőr szerűség lehet. Elkapom az almát, amit elrakok a zsebembe. Nem vagyok annyira éhes, hogy megegyem. Egyszer majd jól jön, ha igaz amit mond a Petra és nem mérgezett.
Hatalmasat dobban a szívem, amikor kimondja , hogy ki is vagyok.. Azután már meg is nyugszom. Valószínűleg ő is valami halálfalóféle. Biztos ismeri a szüleimet..*
- Hát... * Mit is tehetne értem ? Egy próbát megér... Belenyúlok a köpenyembe és a pólóm alól előveszem a medált.* - Ez lenne itt a problémám.. * Mutatom meg neki, majd nagy vonalakban vázolom , hogy mit is takar * - Valami Azazel lakik benne , aki át akarja venni a testem fölött az irányítást.. Viszont semmilyen módon nem tudom levenni..
* Hátralököm a fejemről a csuklyát és kioldom a sálat a nyakam körül. Így láthatóvá válnak a lilás, véres sebek a nyakamon, amelyek a sikertelen próbálkozásaim eredményei*
- Lekötelezne, ha segíteni tudna.. * Mondom * - HA segítene megszabadítani ettől * Mutatok a nyakláncra*

* Úgy látszik ismeri a medált. Már majd ki pattanok a bőrömből, hogy tényleg tudja a módját mivel szabadulhatok meg. Szóval feltételek is vannak. Hogy képzeltem, hogy majd ingyen segít nekem? *
~ Bármit megcsinálok csak szedd le rólam !~
* Először azt hiszem, hogy valami busás összeget kér érte. De amikor elmondja.. Nos, megáll bennem az ütő. Ledermedek, és nem tudok reagálni rá . Hogy Jamest tegyem ki életveszélynek ? Nem. Soha !
Azonban nincs más választásom. Titkon reménykedek, hogy e feltétel után nem sikerül leszedni rólam a medált. Inkább dögöljek meg, mint hogy mást bajba keverjek, aki fontos számomra. De nem. A sors kegyetlen iróniája. Még mindig csak bámulok mozdulatlanul Petrára, amikor a érzem,hogy a lánc enged és és leoldódik a nyakamról a medál. *
- Köszönöm, nem * Rázom meg a fejem a kérdésre, hogy mit tehet még értem. Ha rajtam múlik többet semmit nem kell tennie értem.*
- A nevét ha szabad kérdeznem.. * Annyit tudok, hogy Raven.. De az nekem nem elég.*
- Csak, hogy a szüleim köszönőlevelet írjanak..

* Nos, hát ez nem jött be. Nem szokásom összetörni ha nem az van amit én akarok. Na meg nem szívesen húznék ujjat ezzel a nővel.*
- Értettem * A hangom már suttogássá halkul, de biztos vagyok benne, hogy érti. Nem tudom mennyire bízzak meg benne.. De ha bármi baja is esne Jamesnek akkor addig nem nyugszok míg meg nem kapja a magáét. Adósa ne maradjak senkinek.
Ettől függetlenül, hogy belül a hiúságom veszi át a hatalmat, kívülről eléggé összetörtnek tűnök. Csak ülök ott megdermedve , arra sem reagálok, hogy megpuszil. *
- Viszlát Raven kisasszony ! * Az illedelmesség megkívánja, hogy viszonozzam a köszönést. Lángoló tekintettel nézek a távolodó nő és testőre után. Badarság lenne rájuk támadnom. Valószínűleg könnyen elintézne. Ahogy nézek a nő után vegyes érzelmek kavarognak bennem. Hála, gyűlölet és féltékenység keveréke. *
~ Mit tettem ?! ~
* Jobb lett volna, ha normálisan szóba állok Jamesszel és szemet hunyok a Ginnys dolog felett. Akkor együtt mentünk volna Alexhez.. Talán ő is le tudta volna szedni rólam ezt a szart. De nem. Megint a saját fejem után mentem és tessék mi lett belőle.
Könnyek szöknek a szemembe. Felnézek az égre.*
~ Hogy lehetek ekkora barom ?! ~
* Azzal felpattanok a csuklyámat mélyen az arcomba húzom és sietős léptekkel, a zsebemben az átkozott medállal visszamegyek az iskolába. Még nem döntöttem el, hogy mit tegyek vele ... *

// Köszönöm //