Experience rock club

*Greggel az oldalamon lépek be. Körülnézek, az az első.... amit leveszek az egészből, hogy elég menő hely. Legalábbis... a lényeg megvan. Jó társaság, csajok, pia és szórakozás. A négy alapvető dolog, ami nélkül nem tudnék élni.
Elgondolkodva nézek még egyszer körül, majd köszönök a bennlévőknek egy biccentéssel. Intek Gregnek, hogy menjünk oda a pulthoz. Leülök, kérek kettőnknek lángnyelv whiskyt és két zsetont biliárdra. Ki is fizetem, persze rávigyorgok a mellettem ülőre.*
-Evvel még tartoztam. Remélem tudsz játszani. *Bökök az asztal felé, majd előszedem a cigim és kiveszek egy szálat. Ha Greg kér, akkor vesz, ha nem nem, de kinn fogom hagyni az asztalon. Rágyújtok, még egy kicsit várok a biliárddal.*
-Tetszik? *A helyre gondolok.*

//és ismét fagyi//

Danny

Egy kétszemélyes asztalnál üldögéltem az emeleten, és a két üres poharat bámultam. Nem szerettem az alkoholt, nem tehetek róla, így inkább maradtam a narancslénél, ami már vagy tíz perce elfogyott. Velem szemben a szék öt perce üres. Üres tekintettel bámultam ki a fejemből, nem foglalkozva a körülöttem lődörgőkkel. Apa nemrég ment el, és nem mondhatnám, hogy a beszélgetésünk üdítő hatású volt. Ellenkezőleg. Jobb lett volna az egészet inkább meg sem történtté tenni.
Sokadjára is elmagyaráztam neki, hogy semmi kedvem a mágus sulihoz, ős sokadjára is megkérdezte, hogy mégis mihez kezdek akkor, és én továbbra sem tudtam. Sehol sem volt jó, a muglik között túl különlegesnek, a mágusok között pedig túl laposnak éreztem magam. Elegem volt már az ingázásból, valamint abból, hogy apa anélkül dobott be egy ilyen iskolába, hogy egyáltalán megkérdezte volna, akarom-e. Részemről remekül el lettem volna Jean tanításával is.
Hangos rock zene szólt, amire halkan doboltam a lábammal, de csak monotonon, unottan. Nem tengett túl bennem az életkedv, örültem volna, hogyha valami kizökkent kicsit.

*Daniel már régóta itt bulizik. Igen, egy 4 fős bandában, akinek a tagjai már 18 évesek, így már a fiúban is van alkohol. 2 üveg Heinekent hajtott le, de bírja. Vadul tombol a zúzós számra, miközben egy lányt fedez fel, aki egy asztalnál ücsörög. Nem, nem rúgott be, így tudja mit cselekszik. Le is huppan a lánnyal szemben.*
-Szia. Mi járatban? *Olyan hangerővel beszél, hogy hallják egymást. Közben a lányt stíröli. Szokása.*

//Na és akkor most elmegyek fürödni.//

*És jött a kizökkentés. Egy fiú huppant le velem szembe minden kérdés nélkül, csak úgy lazán. Aztán még stírölt is, édes kis pofa! Keresztbe tettem a lábam, az asztalra könyököltem, és a kezemmel alátámasztottam a fejem. Szakadt farmer és fekete ujjatlan volt rajtam, meg egy pár coverse, csak hogy passzoljak a környezethez.*
- Ezt én is kérdezhetném, nem vagy még egy kicsit fiatal ehhez? - intettem fejemmel a dobozos sör felé, s megkívántam egy újabb pohár narancslét. Kissé összehúztam a szemem, és lustán elmosolyodtam.* - Megtennél valamit? Véletlenül se áruld el a neved! - komolyan kértem, mert már untam, hogyha valaki ismeretlennel futottam össze, az rögtön bemutatkozott, utána meg nekem volt ciki, ha nem emlékeztem a nevére. Inkább hagyjuk az ilyen formai sz*rságokat!

*Felnevettem magabiztos hanghordozására, és arra, hogy mennyire falta tekintetével a lányokat. Megráztam a fejemet, és szórakozottan végigvezettem ujjamat üres poharam peremén. Ez a srác vagy zakkant, vagy beszívott, de valami biztos megártott neki, már csak így ránézésre is.*
- Nekem? - vontam fel meglepetten a szemöldököm. - Nagy francokat, öcsi! Előbb férfiaknak kell, bár... - látványosan végigmértem -, lehet, hogy te még nem vagy az. - A víz láttán csak még szomjasabb lettem, s habár eljátszhattam volna a szempilla-rebegtető, mell-kidobó hülye libát, hogy ő, vagy valamelyik haverja hozzon nekem innivalót, semmi kedvem nem volt hozzá. Amúgy is van két jó lábam, öreg se vagyok még, se beteg szerencsére, szóval hajrá!
- Légy oly' jó nagyfiú, és ne ültess a helyemre senkit! - álltam fel, és indultam meg a lépcső felé, hogy a földszinten narancsléhez jussak.

A kisfiúk és az alkohol, erről lehetne írni egy több oldalas házi dolgozatot is, na de ne tapossunk annyira az emberek önérzetébe, csak azért, mert a drága apucinak sikerült szétcsesznie az estémet. Meg úgy mindent. Megmosolyogtam a felháborodását.
- Még szerencse, hogy nem nézek ki többnek annál! - Újból felnevettem a székfoglalós dumájára. - Kösz, Édesem! - Végignéztem a haverjain is. Na, ők biztos nem 14-ek voltak, de nem tudtam hirtelen eldönteni, hogy testőrök, vagy baby-sitterek. Lényegtelen.
Lesétáltam a bárpulthoz, vettem még egy pohár narancslevet, és visszaballagtam az asztalomhoz. Nini, tényleg nem engedett oda senkit sem, piros pont neki, egy szék nekem! Mindenki jól járt.
- Minden este eljössz ide? - kérdeztem, hogy ne üljünk kukán. Nem akartam őt kivesézni, csak kérdezősködtem, ha már egyszer letette magát hozzám, akkor bizony vállalja a következményeket!

Irigyeltem, hogy ilyen szabad, oda megy és akkor, amikor és akikkel akart. Jó, nekem se volt betáblázva minden egyes percem, de azért na... Neki az eddigiek alapján több mozgástere volt, és nagyobb haveri társasága is.
- Hébe-hóba - feleltem kurtán, és iszok pár kortyot. - Meg amikor muszáj. - A következő kérdésére enyhe fintor jelenik meg az arcomon. - Igen, az vagyok, és a Famine-ház diákja - előztem be a következőnek gondolt kérdés. Nem volt semmi bajom különösebben a sulival, de jobban tetszene, hogyha önszántamból kerültem volna be.
- Neked se teve volt az ősöd - nevettem amikor a kólát nyakalta. Előbb egy nagy pohár víz, most kóla, és ki tudja, mennyit ivott még előtte. Nem ítéltem el ezért vagy ilyesmi, csak szórakoztató volt, és kíváncsi lettem, meddig bírja még WC nélkül!

-Nem mondod! Én is Faminés vagyok. *Vigyorodik el, de ekkor egy haverja lohol vissza, és valamit a fülébe suttog, mire a fiú felpattan, és elhúzza a száját.*
-Nem, nem. De ne haragudj, nekem mennem kell. *Lemondóan csóválja a fejét, és egy intés kíséretében távozik.*

//Köszi a rövidet (://

//Én is! //

* Éppen lépek be a klubba. Kellett valami nyugis hely a múltkori miatt. Az a Loren sem lehetett valami nagy személy, de én mindig kifogom az ilyeneket. Szokásosan csuklya van rajtam, de most kivételesen nem vagyok százfűlé-főzetben. Szokásos öltözetemben, egy pólóban, bőrdzsekiben, farmerban, és egy edzőcipőben vagyok, ami ki tudja miért, teli van vörös pöttyökkel.
Beérek, és levetem magam egy közeli asztalhoz. Előveszem a dzsekim belső zsebéből az összehajtott újságot, és a következő című részt kezdem el olvasni: Újabb minisztériumi áldozat. Elmosolyodok, az olvasása közben. Lehetett rá számítani. Loren Goodwin a 3. áldozatom ebben a sorozatban. Mikor befejeztem az olvasást, körülnézek a helységben. Nem valami puccos, de észreveszek egy biliárdozó csajt. Az öltözködésén, a mozgásán, és a nyakán lévő tetoválásról látszik, hogy nem egy mindennapi ember. Talán halálfaló, talán nem, őt kezdem el figyelni. *

* Továbbra is Zelinát nézem. Szívesen megtudnék róla egy-két dolgot. Mert az én érzésem alapján van valami kis titka, mint ugye minden embernek. Szerintem idevalósi, már csak azért is gondolom, mert elég könnyedén leverte ellenfelét. Majd felém fordul. *
- Hát ha már így rákérdeztél, miért ne? * Állok fel, majd a kezében lévő zsetonokra pillantok. *
- Nem lenne udvariasabb, ha én fizetném? * Mosolyodom el. Most egy egészen más Chad szólalt meg. Általában nem vagyok ilyen... "kedves". A pénz meg most pont nem számít, mivel per pillanat, elég nagy vagyon van a kasszámban. A szüleim öröksége, meg a három áldozat teljes számlája meggazdagított. Mikor a pult mellett elhaladok, kifizetek pár zsetont, valószínűleg máskor is jövök ide. Miközben odamegyünk az asztalhoz, elkezdem az információgyűjtést. *
- Na és, idevalósi vagy? * Kérdezem és bedobok egy zsetont. *

* Elmosolyodom a mondatán. Szóval tényleg ennyire profi? Én nem vagyok olyan nagymester benne, de azért tudok valamit. Láthatóvá válik a tetoválás, elgondolkodom mit jelenthet. Jön a válasz, amiből leveszem hogy igen, itt él. Aztán jövök én. *
- Hát, utazó vagyok. Ahol dolgom van, ott vagyok. * Nem egyértelmű válasz, de így van. Ahol éppen küldetés van. Bár mostanság errefelé vagyok, mivel ugye múlt ide köt. De amint itt elvégeztem a dolgom, elmegyek Azgardba. Elmélyülve gondolkodom, és a kezembe veszek egy falnak támasztott dákót. Hegyezek és kezdek. Nem ment le semmi, hiszen mikor biliárdoztam már. Hátrébb állok, helyet adva Zelinek, közben újra kérdezek. *
- És mit csinálhat itt egy ilyen csinos lány Wilardban? Nem egyetemen kéne lenned? * Kérdezem mosolyogva, bár pont én beszélek, aki még egy RBF-et se csinált. Egyáltalán még suliba se voltam. És nem is leszek...jobb dolgom is van per pillanat. Egy bók kicsúszik a számon, de csajok körében mindig is ez volt. Mindig el tudtam azt csábítani, akit akartam. És ez gyakran bevált a munkámnál is...Elég jól tudok befolyásolni egyes személyeket. Életemben sokat tanultam már, és ezt ki is használom. *

* Szóval nem csak én vagyok az utazgatós fiatal. Elnézem ahogy beüti a telit, szinte biztosra veszem hogy ő fog nyerni. Én se vagyok mindig ilyen állapotban, csak most már szerettem volna lazítani. Valószínű máskor is benézek ide, főleg hogy ha a világ másik felén vagyok akkor is csak egy lépés ide. Aztán áttérünk a rám. Elgondolkodok hogy elmondjam-e a "szakmámat", de amíg nem tudja a nevemet, nem lehet baj. *
- Hát ha akarod itt elkiabálom közönség előtt, de a hírnevednek lehet nem tenne jót. * Mondom rejtélyes mosollyal az arcomon, de már eldöntöttem hogy elmondom. Addig szerintem úgyse tágítana. Egyébként se hiszem hogy elmondaná valakinek... vagy mert beijedne, vagy mert megbízható. *

* Látom, tényleg ügyes ebben a játékban, nincs sok esélyem, hogy nyerjek, hiszen én aligha szoktam biliárdozni. De mivel a kihívásokat nem szokásom visszautasítani, így fogom az ütőt, de mielőtt ütnék, megjegyzem:
- Ez van. A vesztésekből tanulunk. * Mondom, és abban a pillanatban mikor véget ér a mondatom, ütök. Az ütésemmel belövök egy csíkosat, de a fehér elteszi a feketét. Vesztettem. *
- Gratulálok, tényleg profin játszol. * Mosolygok rá, de a kijelentésén megtorpanok. * Ezt hogy érted? * Hát mégse nyögtem ki a titkomat, de ha rákérdez elmondom. De most nekem kellett kérdeznem. Érdekel, hogy került ide, és miért. Mert ezek szerint, nemrég jöhetett ide. Leülök vele szembe, a cigit visszautasítom. Annak csak az értelme még egy auror támadás lenne. *