Erdő

*Mikor a srác a büntetőmunkáról beszél, Alena csak pislogni tud, hiszen erre nem is gondolt. Büntetőmunkát adni neki? Na neee... akkor ő is lebukna.*
- Már miért adnék büntetőmunkát? Nem gondolod, hogy azzal magamat is beárulnám? *Egy szemforgatás, bár valójában szívesen lemosná azt a vigyort James arcáról... Szemlátomást nagyon élvezi, hogy nála fiatalabb a prefektus, hiszen ki az az elsőéves, aki büntetőmunkát merne adni egy ötödévesnek? (Alenán kívül...) Ismét elindul a bokrokon keresztül, eleresztve a füle mellett a srác kérdését, de azért megfogalmazódik benne a rövid és tömör válasz. Kezd egyre kíváncsibbá válni, és elég helyesnek is tartja Jamest, de nem az ő stílusa.*
- Melyik házba jársz? *Ezalatt a rövid párbeszéd alatt nem nagyon tudta behelyezni, de tuti, hogy nem amirás.* - ...csak hogy tudjam, melyik háztól kell levonni a pontot. *Teszi hozzá gyorsan, kissé elmosolyodva.*

[Fagggyás.]

*A pofám leszakad. Ezzel most azt akarja mondani, hogy nem nézi ki belőlem, hogy meg tudom védeni magam?? Hát ez nem igaz... Felháborodott pillantással nézek rá, hogy a francba képzeli?? Már nyitom a számat, de mikor valami megmozdul mögöttem, reflexszerűen vágok oda egy Stuport, s ezzel egyidejűleg pálcám fénye kialszik. A pillanatnyi sötétség alatt halk neszre leszek figyelmes - valami a fűben mászkál. Arra fordítom a fényt, de - mint várható volt - nem látok semmit. Francba. A faminésre nézek, jó lenne egy kis segítség.*
- Nem gondolod, hogy több fény kellene? *Aztán újra megfordulok, mert a mászó hangot közvetlenül a lábam mellől hallom. Leszegezem a pálcám, hogy ismét ellőjek egy Stuport - de megint csak nem látok semmit... Nem így terveztem az estém.*

[Faggy-gy-ggyás - ismét.]

*Csendesen lépdel az erdő puha füvében, az aljnövényzet eltompítja léptei zaját. Megszerezte, amire szüksége volt, most már nyugodt, szabályos légvételekkel halad kifelé az erdőből, és közel már a kastély. Pálcáját kezében forgatja, hogyha szüksége lesz rá, könnyűszerrel védekezni tudjon, bár itt, az erdő ritkásabb részén már szinte semmilyen veszély nem fenyegeti. Halkan lép ki a vaskos fa törzsének jótékony takarásából, de Luthiára már korábban felfigyelt. Egyelőre nem szól semmit, megvárja, míg a lány észreveszi. Kezeit karba fonja, és hátát a fának támasztva némán figyeli a lányt.*

*Blake fel volt készülve mindenre, így nem lepte meg a lány reakciója, de azért előjött az árnyékból, és mosolyogva emelte föl védekezően kezeit, kicsit játékosan véve a nagyon is komoly lányt.*
- Hé, nyugi... *A holdfény sejtelmesen vonta körbe magas alakját, mintegy tudatva a lánnyal, hogy már nem kell félnie, ő már nem az a loboncos hajú, elmebeteg szörnyeteg. Pálcáját farzsebébe rejti, hisz itt már nem lesz szüksége rá. Látszik a lányon, hogy most vakmerően bármit megtenne, de azért az is látszik, hogy nincs teljesen abban az állapotban. A srác összeráncolja a homlokát, és aggódó tekintettel közelebb lépdel. Látszik, hogy valami nagyon nincs rendben.*
- Minden oké? *Hangja kedvesen cseng, valamiért furcsának tartja a lány mozdulatait...*

*A lány érezhetően felhagyott a védekezéssel, mikor pálcáját is leengedte. Blake óvatosan lépdel közelebb, mert azért ilyenkor nem lehet tudni mire képes egy hirtelen mozdulat.*
- Biztos vagy benne? *Nyel egy aprót, hisz tényleg megrémíti kissé, hogy az a lány, akiről a háta mögött azt suttogják a klubhelyiségben, hogy semmitől sem fél, most ilyen állapotban van. Mi történhetett vele, ami ezt hozta ki belőle?*

*A kérdésre csak biccent. Lebénulva áll áll a fiú előtt, aztán arcán elkezdenek folyni a könnyek és akaratlanul is a fiúhoz bújna... Idősebb, okosabb, rendesebb, majd ő megvédi.... meg alapból sem érdekli mások véleménye, most meg aztán főleg nem.
Arcán csak folynak a könnyek. Teljesen kikészült. De csak van valami kiút! Lúnak valahogy túl kell lépnie a mai dolgokon és megkeresni mi az a kiút, mi a megoldás...*
-Nem akarok visszamenni a kastélyba...*ejt el végül pár szót halkan.*

//Hát ezek után akaratlanul is a bátyám leszel XD//

*Egészen közel lép hozzá, és ha a lány most tényleg megölelné, nem tiltakozna, talán még át is karolná, de mindenesetre meglepődne. Teljes szívéből megsajnálta az előtte könnyező lányt, legyen bármilyen halálfaló, akármilyen hidegvérű gyilkos... Talán az vezette el odáig, hogy tényleg magához húzza egy gyengéd mozdulattal, és karjaiba zárja az ismeretlen-ismerős lányt, hogy egészen Arielle-re emlékeztette. Védelmezően vonta karjai közé, engedte, hogy kisírja magát. És az a pár szó egészen úgy hatott, mintha a legkedvesebb személytől hallotta volna, olyan gyűlöletet szabadított fel benne aziránt a "ember" iránt, aki képes volt ilyet tenni a lánnyal...*
- Nem, nem kell visszamenned... *Hangja lágyan hatott, egészen különösen, mert talán el is felejtette, hogy kit ölel valójában...*

*A válaszon ő maga is gondolkozik. Valójában nem tudja miről van szó, és azt sem tudja, kit kellene mélységesen utálnia, de nem kéri meg a lányt, hogy mesélje el, hisz szemmelláthatóan képtelen lenne rá. Gondol arra is, hogy a lány valószínűleg egyáltalán nem akar emberek közelébe menni...*
- Elkísérjelek a lányok hálóterméig...? *Nem talál jobb megoldást, de természetesen tudja, hogy ez még nem oldana meg semmit.*

*A lány nagyon eltűnődött valamin, és Blake is elengedi, mikor az bólint. Lassan elindul, de azért szorosan mellette, a kérdésre pedig már kissé keményebb hangon felel.*
- Természetesen.

*Indul Blake mellett és persze, hogy szorosan mellette... Nem is engedné túl távolra. Ezen majd később biztosan el fog tűnődni, hogy hogy nem az egyedüllétet választotta, de valószínűleg, mert így inkább érzi magát biztonságban. De aztán hirtelen megtorpan, még ijettebb kifejezéssel bámul maga elé és kezét a szája elé emeli. SZINBÁD! Őt is látta és róla is szó volt az ismerkedés elején Willel.*
-A macskám a kastélyban van! *csak rájön Blake is, hogy félti az állatát. Most hirtelen már nem törődik a távolsággal, meg hogy hol akar lenni. A kastély felé kezd futni és nem hajlandó addig megállni, amíg meg nem találja a fekete szőrcsomót.*

//Sztem már írhatsz valahova a kastélyba...//