Udvar

Tárgy: Re: Udvar Pént. Május 07, 2010 6:37 am

*Még ilyet! Összeráncolni a homlokát. komolyan most miért? Na jó valójában nem különösebben izgatja a lányt James mimikája // Very Happy

//, elvégre miért is izgatná? Hisz alig ismerik még csak egymást.*
-Persze... az én családom is aranyvérű... de... engem valahogy nem érdekelt ez az egész. Különösebben még most sem... Egyenlőre még nem jutottam el odáig, hogy azt mondjam: "Igen, megérte idejönni!"*Magyarázza a fiúnak. Nem egy egyszerű eset Sally ez tény, de hát van ez így. Valójában őt tényleg soha nem érdekelte a varázsvilág. No meg a szülei sem fektettek erre olyan nagy hangsúlyt, így Sally szemszögéből teljesen egyértelmű a dolog.*
-Hát... őszintén nemtudom. Még nem igazán kviddicseztem. A szüleim nem fektettek nagy hangsúlyt erre az egész varázsbigyó mittudoménmire, így a kviddicsről is csak annyit tudtam, hogy egy játék. Egyszer láttam is egy meccset... az mondjuk jó volt, de játszani még nem játszottam... na és te? *Válaszol a fiú kérdésére, majd vissza is kérdez, mert ugyebár azt úgy illik.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Május 07, 2010 6:50 am

*Mert mért ne? Megtehetem. Bármit megtehetek, amit csak akarok! Csak ezt ugye sokan nem tudják... hogy mért is pontosan? Mert jól álcázom... mint a múltkor Ashlynél. Mit nem tesz egy kis emléktörő bűbáj...*
-Ahaa... elég fura hogy nem érdekelt. De ok. Engem így neveltek fel. *Aztán jött csak az, hogy az iskolában minden megváltozott. Minden. Szó szerint. Végighallgattam ismét amit mond a Kviddicsről. Úgy tűnik, nem éppen olyan nagy játékbolond. Sőt... még nagyon kezdő.*
-Látom a repüléstan órák is elmaradtak. *Jegyeztem meg cinikusan, de aztán válaszoltam.* Még kérdezed...? Fogó, több éve a Famine csapatba. *Kicsit megfogtam a fa törzsét, megszédültem. Nem tudom mért, csak simán megszédültem. Ezt Sally nem igazán vehette észre, mivel jól álcázom. Később jöttem rá mi az oka... de nem tettem színre, nem is mozdultam. Elővettem még egy szál cigarettát, Sallyt nem kínáltam meg, és igen, mondhatja nyugodtan rám hogy fukar vagyok. Meggyújtottam majd beleszívtam. Furcsán el is hallgattam. Ezt észre is veheti.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Május 07, 2010 7:11 am

*Oké, hogy James drága megteheti. Csak hát na... valamit kell írni, hogy kicsit több legyen a hsz. Nos talán ha Sally hallaná a fiú gondolatait esetleg félne. De így nem tud mitől, hisz alig tud valamit a fiúról.*
-Hát igen. engem nem... én mondhatni szinte teljesen úgy nevelkedtem, mint egy átlagos gyerek. Bár... ha teljesen átlagosként nevelkedtem volna akkor valószínűleg tökre örültem volna egy ilyen lehetőségnek. Viszont én mindig tudtam, hogy egyszer el kell jönnöm egy ilyen mágusképzős bigyóba... és, hogy így ott kell hagynom a barátaimat. Ráadásul egyszer már költöztünk és azt meg az elején egyenesen utáltam. Mert ugyan szeretem Párizst meg minden, de akkor kicsit nehéz volt újra beilleszkedni egy új környezetbe... érted... *Magyarázza a fiúnak, így lassacskán elregéli neki a fél életét, és az eszébe se jut, hogy ez még rosszul sülhet el. elvégre egy leendő halálfalónak elmondani ilyeneket... hát lehet, hogy nem épp a legjobb ötlet. De Sally nem tud semmiről, így ez van.*
-Őő... izé... hát el. *Mondja mosolyogva a repüléstan órákra. Akart ő menni, de valahogy nem jött össze mert usernek más dolga akadt.*
-Óó... értem. Hát... érdekes egy sport az biztos. *Reagál rá. Hát igen szívesen kviddicsezne, de már nem is tudja. Bánja is meg nem is. Ez megint olyan megmagyarázhatatlan dolog az életében. Majd bekövetkezik egy kis csönd. Kezd kellemetlen, kínos csönddé válni. *
-Szóval... Famine ház... *Jegyzi meg, majd egy kis rövidke mondattal hozzáfűzi.* Plama. *Ennyit tud egyenlőre mondani. Több nem jut eszébe, de reméli, hogy a fiú tud valamit mondani.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Május 07, 2010 7:38 am

*Végighallgattam Sally válaszát, majd bólintottam.*
-Ahha, ismerős helyzet. Mi sokat költöztünk mindig, de aztán Finnországban maradtunk. Én mondjuk Londonban születtem, és az az egyik oka annak, hogy itt vagyok. *Jegyeztem meg, közben ugye jött a szédülés. Nem tudtam tényleg mitől van.. aztán rájöttem. Talán a jel. Az órára pillantottam, kezd sötétedni.*
-Ahha. Szóval te meg Plama. A szobatársam is Plamás. Martin. *Mondtam a lánynak a srác nevét, hátha mond neki valamit. Közben egyre jobban kezd idegesíteni ez a szédülés. Bagolyhuhogást hallottam.* Teis hallod? *Vagy csak én hallucinálok? De nem..egy fekete, igen különleges bagoly röppen hozzám, egy levelet átadva. Kinyitom gyorsan, nem szeretem őket tartogatni. Különleges, szépen kifejezett, olvasható írással van minden feltüntetve rajta. Ismertem ezt az írást. Blake: "Tíz perc múlva találkozunk az Alagsorban. Fontos! Attaway."
Sallyre néztem, kicsit elgondolkodón, majd megfordultam.*
-Bocs, de most még el kell rendeznem valamit. Csáó. *Intettem, majd az alaksorba vettem az irányt.*

//Köszi ^^//

Tárgy: Re: Udvar Pént. Május 07, 2010 7:47 am

*Sally bólint egyet.*
-Igen, én is Londonban születtem, de aztán Párizsba költöztünk. Úgyhogy én is csak ezért vagyok itt. Bár mondjuk én egész sokáig laktam Londonban. Jóvolt az... *Mondja majd kicsit elnosztalgiázik. A Plama-s név nem igazán mond neki valami sokat és ez az arcán látszik is. Bagolyhuhogás. bizony Sally is hallja, ezért bólint egyet. Nincsen kedve válaszolni normálisan, most ilyen némagyereket játszik. sokat beszélt már és kezd kiszáradni. így egy kicsit talán meg is örül, hogy James elmegy. Na jó valójában nem örül, de hát próbálja a jó oldalát nézni. Bólint, majd int is egyet.*
-Rendben, Szia! *Mondja majd feláll és ő is elmegy. Úgy dönt felmegy a szobájába.*

//én köszii//

Tárgy: Re: Udvar Pént. Május 14, 2010 10:16 pm

* Úgy döntöttem itt az ideje, hogy végre kiszabaduljak a kastélyból. Egy farmernadrág és egy fehér feliratos póló van rajtam. Hajam kiengedve, frufrumat oldalra tűztem. Kellemes az idő, viszont ahogy felnézek az égre baljós felhőket pillantok meg. Remélem még kibírja egy kicsit és nem szakad rám az ég. Zsebre dugott kézzel sétálgatok. Odabiccentek köszönésképp pár szaktársamnak, de nagyon nem fűlik hozzá a fogam, hogy csatlakozzak a csoportokhoz. Pálcám mint mindig most is a farzsebemben van, szükség esetén talán hasznát vehetem. Majd találok egy kis bokor mögött egy eldugott padot és leülök. Hátul támaszkodom a kezemen és az eget pásztázom. Mennyivel más mint Oroszország. Na mindegy is. A gondolataimból léptek zaja zökkent ki. Majd meg is látom , hogy ki fedezi fel a rejtekhelyemet*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Május 14, 2010 10:21 pm

*A tópart felől érkezik. Igaz, hogy még reggel van, de ő már egy ideje ébren és sétálgat. Farmernadrág és egy egyszerű ki rövid ujjú póló van rajta. Az idő hűvös, felhők takarják el az eget szokás szerint. Scott kedve mondjuk ma egészen jó. Oka nincs rá, de elvégre... őt mikor látták annyira lehangoltnak? Az udvarra érve meglát egy ismerőst. Igaz, vannak többen is, de inkább most Hannah-hoz csatlakozna.*
-Szia Hannah! *Ismerik egymást, bár az igaz hogy csak egyszer találkoztak. Halvány mosoly jelenik meg Scott arcán, aztán megáll a lány mellett. * Nem gond, ha csatlakozom? *Egyenlőre ennyit. Ha gond, elmegy. Ő ilyen... Semmi pénzért sem zavarna senkit.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Május 14, 2010 10:36 pm

*Scott . Évfolyamtárs. Eddigi egyszeri találkozásunk során teljesen normális volt. Sőt jó fejnek tűnt. Remélem most sem okoz csalódást.*
- Szia Scott ! * üdvözlöm mosolyogva* - Nem gond, ülj csak le !
* Paskolom meg a helyet mellettem. Társaságban sokkal jobban telik az idő, már pedig eddig így ,hogy egyedül ültem borzasztó lassú léptekkel teltek a percek. Talán feljön pár téma és ebédig elhúzzák az időt.*
- Hogy vagy ? * a szokásos sablon kérdéssel indítom meg a beszélgetést. Akármennyire is utálom, az ilyen tipikus szövegeket meg kel hagyni mással nem lehet indítani egy illedelmes beszédet. Figyelmesen hallgatom a fiút*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Május 14, 2010 10:42 pm

*Örül neki, hogy Hannaht nem zavarja. Kisebb mosoly jelenik meg az arcán, aztán leül a lány mellé. Nem fog csalódást okozni, csak ne találkozzanak vele akkor, amikor rossz a kedve. Bár mostanában korlátozza erejét...*
-Köszi. Így mégis jobb mind egyedül. *Magyarázza, aztán a kérdésre felfigyel. A mosoly nem tűnik el az arcáról. Az előttük elmenő néhány emberkére pillant, bár nem sokat ismer. Akik intenek neki, azoknak visszaint.*
-Jól vagyok, köszönöm. Na és te? Régen láttalak... hogy telnek a napjaid? *Egyszerű beszélgetés kezdeményezés. Úgy tűnik, lassan esni fog az eső. Egyre jobban kezd el beborulni.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Május 14, 2010 10:49 pm

* Csak bólintok Scott " így jobb mint egyedül " mondatára. Teljes mértékben egyetértek vele. Én sem vagyok az a magányos farkas fajta. Általában vonzom a társaságot. Ami persze jó, viszont amikor tényleg egyedül akarok lenni mindig keresztbe tesz nekem.*
- Tökéletesen meg vagyok. Nem is olyan rossz hely ez * fut át az arcomon egy sunyi mosoly*
- Mostanában eseménytelenül.. Jó lenne egy kis életet rázni belé *felelem. Tényleg a Roxfortban teljesen más volt. Oké-oké a Mardekár nem a jó magatartásáról híres, de akkor is. Minden napra jutott valami csíny, valami gikszer. Itt meg az utóbbi időben csak punnyadás van. Az meg egyáltalán sem passzol Hannah McDowalhoz. Majd e rövid gondolatmenet után visszatérek a jelenbe , a beszélgetéshez*
- És neked ? Történt valami érdemleges?

Tárgy: Re: Udvar Pént. Május 14, 2010 10:58 pm

*Végighallgatja Hannah-t és a mosoly még mindig ott az arcán. Szemei is a szokásos tengerkék színben pompáznak, remélhetőleg így is marad. Nem szereti magát olyannak, amilyennek néha a tűzmágia kihozza.*
-Ugye? Szerintem se rossz... csak fel kell találni magunkat. *Talán ez az, amit itt tanítanak? Részben... Körülnéz. Igazából nem is tudja, hogy mit lehetne itt csinálni.*
-Teljesen igazad van. Valamivel fel kéne dobni... ki kéne találni valamit. *Gondolkodik el. Jó lenne, már egy kis csíny. Amióta itt van, szinte semmiben nem volt benne. Furcsa.*
-Velem sem történt semmi különös. A minap voltam Wilardba szétnéztem. Várom már a nyarat, remélem akkor nem lesz egyfolytában ilyen esős idő. *Jegyzi meg, aztán pedig hátradől a padon. Oldalra fordítja fejét és így figyeli Hannah-t.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Május 14, 2010 11:15 pm

* Szürkéskék szemeim mélyen belefúródnak Scott, tengerkék szemeibe. A szem a lélek tükre. Anyám pedig mesterien tud olvasni belőle .. Ezért is nem nézek soha a szemébe amikor vallat. *
- Igen, viszont kevés az olyan ember aki hajlandó kihágásokra.. * nevetek fel. Tényleg akárkit próbáltam eddig csínyre csábítani mind valami töketlen kifogással jöttek elő, hogy most épp nem jó, mert ez meg az.. Az ilyeneket nem bírom. Az én lételemem a csínytevés. Talán egyszer a végemet okozza de nem érdekel. Legalább élvezem az életem.*
- Bármilyen hihetetlenül hangozhat, még egyszer sem voltam Wilardban.. Pedig itt vagyok már egy ideje. * felnézek az égre. A felhők egyre nagyobb gomolyagként terülnek szét az égen az iskola fölött. * - Igen jól jönne , te hazamész a szünetben ?
*Térek vissza Scott szeméhez*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Május 14, 2010 11:29 pm

*Ő sem veszi el a pillantását, szokása a szemkontaktus tartása. A gondolatai még mindig azon vannak, hogy mit kellene csinálni... mármint egy kihágás jó lenne.*
-Nem voltál még egyszer sem? Akkor majd valamikor elviszlek. Sok jó hely van ott... *Mosolyog rá Hannahra, majd még válaszol a kérdésre. Közben még eszébe jut valami, hogy el kell intéznie.*
-Talán egy kis időre. De szeretnék itt is maradni. Na és te? *Feláll, aztán ismét a lányra pillant.* Nekem még el kell intéznem valamit a madárházban. Ha megbocsájtasz, akkor most elmennék. Később, már ha nem fog esni, még találkozhatnánk... *Ajánlja, aztán elköszön és lelép.*

//köszi :)//

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 15, 2010 3:39 am

*Lassan kiérnek a folyosóra, majd onnan az udvarra.*
-Nem, nemfélek. Mellesleg én jártam ott töbször, szóval majd navigállak. *Mosolyodik el. Jobb is lesz Lúnak Miriamra bíznia magát, ha nem akar eltévedni. * Te... Dögnek hívod a macskád? *Lepődik meg, majd olyan arcot vág, akiből majdnem kitörik a nevetés. Visszatartja, miközben egyik kezét a zsebébe helyezi. Amúgy, neki is megvan a pálcája, és mivel több varázslatot tud mind Lú, tényleg jól jöhet még a lánynak. Az udvaron pár ismerős személynek biccent, viszont senkivel sem áll le beszélgetni.*
-Melyik hálóban vagy mellesleg? *Érdeklődik, csak... hátha szüksége lesz neki rá később.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 15, 2010 3:49 am

-Navigálni....Pfuj... Majd olyan helyre megyünk, amit te sem ismersz. Mi abban az izgi, ha ismerős helyen járunk...semmi.
*Haladnak tovább. Ő nem biccent senkinek. Nem ismer túl sok embert, meg most nem is érdekli. Elég, hogy ketten mennek, nem kell, hogy más is csatlakozzon.*
-A Neve...Szinbád. De igen. Annak. Van ellene kifogásod? *kérdi. Nincs valami "hűde fel vagyok dobva" kedve. Változó a mostani hangulata.*
-Imádkozó sáska háló. Te?

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 15, 2010 4:05 am

-Na jó... *Ennyit erről. Közben a macskára pillant, aztán összeráncolja homlokát. Észrevette, hogy Lú nincs túl jó passzban. Vagy inkább... mindig ilyen? Ki tudja... *
-Mért lenne? Te macskád... azt csinálsz vele amit akarsz. *Vonja meg a vállát. Igazából nagyon nem érdekli az egész, szóval neki ok. Mondjuk, Miriamot mi az ami érdekli? Oké.. vannak dolgok de sok minden hidegen hagyja.*
-Deimos. Egyenlőre egyedül és remélem még egy ideig... *Bár nem sok esély van rá, szóval éppen mindegy. Lassan az erdő szélére érkeznek.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 15, 2010 4:38 am

//Fagylalt... // :shock:

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 15, 2010 4:45 am

*William Quentin Watson lassú léptekkel sétál a kastély felé. Sötétvörös hajába bele-bele kap a szél, de a fiatalember csak akkor veszi a fáradtságot, hogy pár fürtöt arrébb hessegessen, ha már nem lát tőlük. Fekete bakancsot, farmert és szürke pólót visel. Oldalán egyetlen táska lóg, mely látszólag több háború és világégés emlékeivel bír, ám hősiesen tartja azt a pár beleerőszakolt ruhadarabot, füzetet, pennát, tintatartót, papírt és könyvet. Liam körbepillant, majd, hogy minél később érkezzen meg a Wilian falai közé, odalép egy fához, nekidől, ledobja a táskáját, és zsebre vágja kezeit.*
~Csodás... Most így távol a családtól, de legfőképp Sarahtól mihez kezdjek? Mi a pokolért kellett engem ideküldeni? Taknyosokkal tanuljak együtt szégyenszemre... Bah! Ez már-már megüti az árulás szintjét! Lesz még egy két szavam apámmal, ha egyszer valahogy hazakeveredek!~
*Közben pálcáját előhúzza farzsebéből, és ujjai közt forgatni kezdi.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 15, 2010 4:53 am

* Mivel Scottnak sürgős dolga akadt ezért egyedül maradtam. Csendben üldögélek még néhány percig és bámulom az eget. Emlékek jutnak az eszembe és hirtelen rám tör a " nem tudom mit csináljak " érzés. Végül feltápászkodom és elindulok sétálni. Már kevesebben vannak idekinn. Megpillantok egy vörös hajú fiút. Szaktársak vagyunk, tudom, de még sohasem beszéltem vele. Talán itt az ideje. Mögé lépek és egy torokköszörülés közepette megszólítom.*
- Szia, Hannah vagyok és egy szakra járunk * nyújtok neki kezet, amit vagy elfogad vagy nem*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 15, 2010 5:03 am

*A torokköszörülés váratlanul éri a fiút. Lassan megfordul, és egy pillanatig bizonytalanul bámulja a felé nyújtott kezet, majd végül vállat von, és kezet fog a lánnyal.*
- William Quentin Watson. Szólíts ahogy akarsz. Nem hiszem, hogy túl sokat beszélgetnél a jövőben velem. Nem tűnsz olyan embernek, akit túlontúl érdekelhet egy tőle jóval különbözőbb személyiség. Bár lehet, hogy tévedek... Az első benyomás csodája.
*Hangja különös, kaparó színnel szól. Szó szerint végigméri a lány külsejét, majd megint vállat von.*
- Miben segíthetek? Gondolom nem minden cél nélkül léptél ide hozzám.
~Diskurzus... Éljen... Csodálatos... Mit is mondhatnék? Meglepő. Talán nem volt elég egyértelmű, hogy egyedül állok egy fának dőlve, tehát nem keresem az emberek társaságát? Nevetséges...~
*Pillantása rendszeresen elvándorol a lány arcáról, fürkészve a tájat, sőt, néha még a háta mögé is bepillant.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 15, 2010 5:14 am

*Meglep a fiú elutasító viselkedése. Nyilvánvalóan aranyvérű. Ez már a hanghordozásából és a viselkedéséből is látszik. Amikor bemutatkozik érzem, hogy mintha büszke lenne a nevére, hiszen mindent jól kihangsúlyoz.*
- Nos , William nem tagadom meglepett a közömbösséged, de tudod úgy gondolom, nem árt ha az ember legalább a szaktársai nevével tisztában van. * mondom kimérten. Ha ő most ezt a bunkó sztájlt nyomja hát tőlem is azt kapja. Nem szoktam ilyen lenni, a Roxfort óta. De úgy látszik most ő kihozza belőlem a mardekáros , aranyvérű varázslót , akit a szülei mások eltiprására neveltek. A szemem sem rebben amikor végigmér. Majd megszólalok*
- E kedves bemutatkozás után, úgy gondolom ha segítségre van szükségem akkor inkább máshoz fordulok. Hozzád viszont csak az ismerkedés gondolata vezérelt .
* Vele ellentétben én végig a szemébe nézek. Még ha ő nem is viszonozza a szemkontaktust. Anyám szerint az ilyen emberek gyáva alakok. *

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 15, 2010 5:21 am

- Ismerkedés? Megbocsáss, de most kiábrándítalak. Ha az ismerkedés gondolata vezérelt volna, akkor szépen elém állsz, és nem kezdesz a hátam mögött harákolni hurutosan, hogy nekem kelljen megfordulni. Az illem azt kívánja, hogy az érkező tegye meg az első LÉPÉSEKET, - *Ezt a szót igencsak kiemeli, és láthatóan kezdi élvezni a beszélgetést, mivel egyre jobban leköti, hogy Hannah szemeit figyelje.* - és szépen besétáljon a másik elé, hogy az ne sejthesse őt álnok támadó kígyónak. Ha nem lettem volna ennyire nyugodt és kimért, akkor lehet, hogy most nem lenne a helyes kis kobakod a nyakadon.
*William újra nekikezd, hogy a pálcát az ujjai közt forgassa, mintegy időtöltésként.*
- Amúgy meséld el, honnan jöttél, hogy tudjam, merre ilyen rossz az emberek modora. Segítségért meg fordulhatsz hozzám, legalább tudom, hogy kettőnk közül én vagyok a nagyobb, erősebb és okosabb, és tőlem függ a sorsod.
*Gonosz mosoly költözik arcára.*
- Amúgy sem szeretem ha holmi illemtant hírből sem ismerő bugris csitrik ólálkodnak körülöttem.
*Ezzel újra nekidől a fának, ám most látszik, hogy vigyáz, nagyon óvatosak a mozdulatai, mintha félne a fa kérgétől.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 15, 2010 5:30 am

- Tudod , szerintem mit sem változtatna a tényen, ha eléd álltam volna és úgy kezdtem volna ezt a beszélgetést. Akkor talán egy kiéhezett csitrinek tartanál. Oh, kedves William azért ne tarts engem annyira védtelennek. Amúgy is nem hiszem, hogy jól jönne neked ha ártanál nekem * mondom miközben elégedett mosoly ül ki az arcomra. *
- Oroszország ha mindenáron tudni akarod. Én is kíváncsi lennék, hogy TE honnal jöttél és hogy merre ilyen arrogáns az emberek modora. Kedves vagy , de ha valaha is segítségre lenne szükségem akkor inkább egy felnőtt tapasztalt varázslótól kérnék, hiszen ha én bajba kerülök ahhoz te kevés vagy , hogy " segíts " nekem.
* Az osztásra miszerint egy bugris csitri vagyok csak megrándul a szám széle. Mégis mit képzel ez magáról ? No mindegy. *
- Azt hiszem , hogy vannak orosz felmenőid ugyanis a " rossz " modor nálad is kiütközik. És már megbocsáss , de ahogy elnézem nem olyannak tűnsz akik körül bugris csitrik ólálkodnak.
* Keresztbe font karokkal állok meg előtte és felhúzóm a szemöldököm. Kíváncsi vagyok mi sül ki ebből a beszélgetésből*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 15, 2010 5:39 am

- Én London környéki vagyok, legyen ennyi elég. És ha tudni akarod, jobb szeretem, ha senki nem ólálkodik a közelemben. Nem vagyok az az emberbarát típus. Vagy, hogy tisztább és érthetőbb legyek: Egyszer legyen elég hatalmam, és megtalálom a módját, hogy leigázzam, B tervként kiirtsam ezt a posványos, félresikerült, gusztustalan, tökéletlen fajt, s mindössze egy kivétel lesz rajtam kívül. Meg vagy elégedve a válaszommal?
*Kérdi inkább kedvtelenül, mint már arrogánsan. Sőt, kifejezetten komor lett. William óvatosan ellöki magát a fától, és leül a fűbe.*
- Az emberek csak ártanak egymásnak. Megölnek mindent, mi fontos nekik. Nem képesek tiszteletben tartani semmit. Szánalomra nem méltóak, mert elég hatalmuk van, hogy súlyos kárt tegyenek...
*Felhúzza térdeit, és arra könyököl. Nem szól, inkább csak nézi a gyülekező sötét felhőket. Ahogy így ül, látható, hogy nyakától lefelé sebhelyek indulnak. Régiek, de még elég jól látszanak.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 15, 2010 5:46 am

- Meg vagyok elégedve vele. Viszont pont most mondtál ellent magadnak. Nem vagy emberbarát, mégis megosztod egy idegennel a céljaid ?
* Kérdezem. Valami megváltozik.Már nem érzem a hangjában azt a maró gúnyt és arroganciát. Az egyszer biztos , hogy nem valami vidám múltja lehetett. De nem érzek iránta egy szemernyi sajnálatot sem. Majd ha kiérdemli.*
- És arra nem gondoltál, hogy te is ilyen emberré válsz, ha kiirtod őket... ha kiirtasz minket? *mutatok körbe az udvaron levő társainkra és leguggolok Willel szemben.* - És közlöm, hogy nem minden ember olyan mint amilyennek te leírtad most őket.
* A pillantásom a a nyakára esik. Sebhelyek.. De gyorsan vissza is térek a szeméhez és várom a válaszát.*