Használaton kívüli tanterem

Egy iszonyat régi tanterem, amit már inkább csak raktárnak használnak. Az elég tágas terem tele van mindenféle bútorral, melyeken ezer pókháló csüng, bizonyítván, hogy ősidők óta nem járt erre senki.

A falakon vászon nélküli képkeretek lógnak, a megbűvölt ablakok pedig évtizedek óta ugyanazt a borús napot mutatják.

*Az ajtó fájdalmasan nyikorogva nyíl ki, mikor belököm, és ezen nem is csodálkozom, azon viszont már annál inkább, hogy kibírja, és nem szakad ki a helyéből. Fülemet megcsapja a vihar jellegzetes hangja, orromat pedig a korhadt fára jellemző szag. Belépve, talpam alatt a padló is felnyög, a falapok kissé felnyílnak a helyükről. Fénylő végű pálcámat beljebb tartva, behajtom magam után az ajtót. A falon találok néhány gyújtatlan fáklyát, amiket gyorsan fel is használok. Három után már tisztán látszik, hogy a helyiség tágas ugyan, de bőven meg is van pakolva bútordarabokkal. Az ablakhoz lépve leülök a párkányra, úgy, hogy rálássak az ajtója, de engem nehezen lehessen észrevenni. Hangtompítót küldök az ablakokra, és pálcámat magam mellé helyezve figyelek minden rezdülésre. Természetesen semmi sem mozdul.*

*Percek múlva belép James. Késett. Ez igaz, de most nem jegyzem meg. Fontosabb dolgunk van. Elfogadom a kezét, és aprót biccentve, röviden meg is rázom.*
- Mint a levélben is írtam, a brightoni küldetés sikertelen. Odaérve csak az üres házat találtam, tehát valahonnan megtudta. Tudta a mocsok, hogy menni fogok. A kérdésem a következő: Mit tudtál te erről? *Hangom gyanúsítóan csenghetett, bár biztos vagyok benne, hogy James bármilyen kedves is tud lenni, áruláshoz gyáva. Tudja, hogy könnyen észreveszem, ha hazudnak nekem, és tudja, mit tennék egy árulóval. Felállok a párkányról, így kissé talán fölé is magasodok. Nem fenyegetően, ez pusztán hivatalos.*

*Furcsállom, hogy James nem tud semmiről. Pedig nagyon is sok köze van hozzá.*
- Hogyhogy nem tudod miről van szó? Egyáltalán nem mondtak neked semmit? *Hogy azok a szerencsétlenek mennyire képesek mindent elhanyagolni! Hogy kínoznám őket halálra... *
- Ez baj. Hisz akiről szó van, egy nagyon távoli rokonod. Legalábbis, a kémeink ezt derítették ki. De nem tudnám megerősíteni. *Mikor komoly dolgokról van szó, ez várhatóan bekövetkezik. Kezeimet karba fonom, és elindulok az egyik irányba. A terem végéig gondolataim az ügy megoldása körül cikáznak... visszatérve, ismét komoly hangon, a következőket mondom:*
- Ma éjszaka meg fog érkezni a bagoly az áruló jelenlegi tartózkodási helyével. Holnap éjjel újból megpróbálom teljesíteni a küldetést. Szeretném, ha velem jönnél. Ez lesz első küldetésed, ha jól értesültem. *Szinte már hideg pillantásokkal nézek rá. Ilyenkor ez van, egyszerűen nem tehetek róla. Kissé feszülten várom válaszát.*

*Azért tényleg jó, hogy értesítenek mindenről...*
-Nem, nem mondtak. Nem értem mért, de no comment. Szóval...*Elhallgattam, mivel Blake ismét megszólalt. Összeráncoltam a homlokom. Rokonom? Hát jó... igazából fogalmam sincs arról, hogy kiről lehetne szó.* Hm... távoli rokon. Nevet tudsz mondani? Igazából fogalmam sincs ki tenne ilyet a rokonságból. *Én pedig komolyan beszélek vissza a fiúnak. A gondolataim most összekavarodtak, mindenfelé járnak. Követtem a mozdulatait, majd folytatta. Holnap éjjel...*
-Rendben, veled megyek. Igen, ez lesz az első. *A hideg pillantások nem zavarnak, de igazából nem tudom mért vannak. Közben eszembe jut valami, amit most én szeretnék megtudni. Csak... véletlenül jó helyen voltam jókor. Vagy inkább rossz helyen, rosszkor?*
-Mit tudsz az elveszett jóslatról? Épp a napokban hallottam beszélgetni az Igazgatót valami minisztériumi taggal az egyik utcán erről... *Kíváncsi pillantásokat vetettem rá, miközben rátenyereltem a legközelebb lévő asztalra.*

//fagy.//

[Olvad.]

- Nem, nevet sajnos nem tudok mondani, de egy Miller. *Ismét megcélzom a szemközti falat, a falon pedig a kis szekrényt. Ahogy kezem az ajtajához ér, egy apró pattanással és érdes zajjal kiszakad, majd a padlóra esik. A szekrényke tartalma több penna és néhány üveg friss tinta a több tucat beszáradt mellett. Egy pergamendarabot húzok elő a nadrágom zsebéből, és két szót firkantok rá: "Benne van." Visszacsúsztatom az üzenetet a zsebembe, és lábamon végig fut az az oly jól ismert bizsergés. Tudom nagyon jól, hogy ez a legbiztosabb üzenetküldő rendszer, de hogy megbizonyosodjak, újból kiveszem a lapot, és leellenőrzöm, hogy tényleg üres-e. Az.*
- Mit tudsz az elveszett jóslatról? Épp a napokban hallottam beszélgetni az Igazgatót valami minisztériumi taggal az egyik utcán erről... *Erre felkapom a fejem. Elveszett jóslat?*
- Beszélnek róla a csoportban is, de soha nem mondják konkrétan mit rejt. Ha végeztem a Miller-üggyel, első dolgom lesz, hogy utánanézzek. *Érzékelem, hogy mennyi lehet az idő, és hát nekem még ma büntetőmunkára kell mennem...*
- Akarsz még valamit, James? Fogd rövidre, mert nekem még van egy órám a gyn professzornál. *Szám mosolyra húzódik.*

- Akkor holnap. Legyél a klubhelyiségben fél tizenkettőkor. *Biccentek egy aprót, majd az ajtó felé fordulok.*
- Ne késs. *Hangomra kis fenyegetést erőltettem, majd elvigyorodva elindultam a rozoga nyílászáró irányába. Pálcámat felemelvén egy aprót pöccintettem, így a teremre újból sötétség telepedett.*
- Remélem, nem félsz a sötétben. *Pillantottam még egyszer hátra, majd kitártam az ajtót. Szapora léptek kopogását verte vissza a kongó folyosó... Hirtelen elkomolyodtam. Kihallgattak? A visszhang irányába indulok el, de nem célom utolérni. Előbb-utóbb úgy is kiderül, ki volt az...*

* Eléggé koszos és ósdi hely, ez de most valahogy nem érdekel. Sok olyan helyen megfordulok mostanság, aminek általában még csak a közelébe sem megyek. Ez is egy ilyen hely. Egy tisztának mondható fotelban ülök. Rövid farmersort van rajtam, valamint egy fehér trikó és rajta egy kockás ing, ami mellig ér, és csomóba kötöttem elöl. Hivatalosan is szünet van, szóval a tanárok nagyrészt eltűntek az iskolából, aminek kimondottan örülök.
Egy almát rágcsálok, miközben a kezemben forgatom a cigarettás dobozt, harcolva a kísértéssel, hogy rágyújtsak itt és most. Egyenlőre még én vagyok az erősebb.
Végül elteszem. Azt hiszem megint győztem. Előveszem az öngyújtómat és kattogtatom, hogy ne unatkozzak. Lépteket hallok. Valaki idetévedt. Mivel a fotel háttal van az ajtónak, felnyújtom az almás kezem a magasba , jelezve, hogy van itt valaki.*
- Héé, idegen itt vagyok ! * Kiáltom, habár fogalmam sincs, hogy kit vetett ide a sors*

- Viszont én eszem az almát, szóval jobban illek annak a Hófehérkének a szerepébe * Mondom mielőtt meglátnám, hogy kivel is van dolgom. A hangja nem ismerős, még csak távolról sem. Mivel a fotel ilyen forgós, ezért megpördítem, hogy szembe kerüljek a hang tulajdonosával. Egy ismeretlen fiúval találom szembe magam. A kérdésekre, amik hirtelen a fejemben felötlöttek ,szinte azonnal meg is kapom a választ*
- Hannah McDowal. Másodéves vagyok, pár hónapja jöttem . Jómagam is az orosz földön születtem és szintúgy a Famine az én házam is * Mutatkozok be egy hasonló szöveggel. Majd beleharapok az almába és végigmérem a fiút. Olyan...tipikus orosz, kemény legénynek tűnik*
- És eddig, hogy tetszik az iskola ? * Nézek rá kérdőn, hiszen azt mondta, hogy ismerkedik a hellyel.*

- Családi okok miatt átestünk egy névváltoztatáson . De amúgy anyám tényleg bevándorló volt, apám az igazi orosz férfi * Közlöm . Nem akarok annyira a családról beszélni. *- Történt egy-két dolog ami miatt el kellett jönnünk.
* Elvigyorodok a kijelentésén. Ennyire nem bírná a fekete mágusokat ?!*
- Ezek szerint te nagyon a jó oldalán állsz? * Kérdezem érdeklődve. Nem árt ha tisztában vagyunk az ilyen dolgokkal.*
- Sok olyan dolog van amiben furcsák a szüleim döntései. Mint például az is , hogy ide kerültem. * Nevetek fel. Majd aztán összevont szemöldökkel kérdezek*
- De ennyit rólam... Te hogy kerültél ide ?

* Figyelmesen hallgatom a történetét. Elég érdekes, de úgy tűnik olyan háborús veterán lett ilyen fiatal korára. De ha csak azokkal a feketemágusokkal van gondja akik zaklatják, hát akkor nincs semmi gond. *
- Épelméjű felfogás. Kár, hogy egyesek nem így gondolkoznak és beskatulyázzák az embereket.
* Mondom miközben előveszem a saját cigis dobozom, kiveszek egy szálat és rágyújtok. Megpróbálok karikát fújni.. Egy sikerült is.*
- Amúgy ha engem kérdezel eléggé elfogadható suli ez.. Csak meg kell szokni. A kviddiccsel hogy állsz ?
* Pöccintek le egy kis parazsat a padlóra. *

- Hát akkor majd beszélhetnél a csapatkapitányunkkal ,Ted Forresttel. Én speciel terelő vagyok most. Régebben hajtó voltam. De állítólag jól bánok az ütőkkel.
* Tovább szívom a cigit, néha az ajtó felé pillantva, nehogy bejöjjön egy nemkívánatos személy. *
- Nem áll távol... Sőt inkább nevezném elég közelinek. A családom a másik oldallal szimpatizál.
* Elkezdek skálázni a fotel szabad karfáján, miközben válaszolok.*
- Kedvenc tanár ? Olyanom soha sem volt . Nem is lesz. Amúgy annyira én sem vágom ezeket, mert pár hónapja jöttem csak. De én valahogy Odinson professzorral nem kezdenék ki. A női nem ? Hát van pár szingli , szóval nyugodtan válogathatsz.
* Az almacsutkát lerakom a földre a fotel mellé. Majd ha megyek, akkor útközbe kidobom valamelyik szemetesbe. *
- Hát én eddigi beszélgetésünk alapján nem úgy látom. * Felelem vigyorogva * - Szóval ne félj, gyorsan találsz magadnak haverokat * Paskolom meg a vállát. *

* Kicsit meglep, hogy már ilyen hamar távozni kíván. Talán ilyen unalmas társaság lennék ?! Hirtelen nem tudok semmit sem hozzáfűzni a kijelentéséhez. Csak figyelem ahogy távozik. Amikor azonban megáll, felvonom a szemöldököm. A kérdésén egy pillanatig hezitálok, aztán egy mosoly kíséretében válaszolok*
- Nem..
*Mielőtt még hozzátennék pár dolgot, már közli is, hogy még is mennie kell. *
- Örültem a találkozásnak ! * Csak ennyire futja, amit még meghallhat, mielőtt kilép a teremből. Én még elszívom a cigimet. Majd miután végeztem felállok , fogom az almacsutkát és kisétálok a teremből. A legközelebbi kukánál megszabadulok az ételmaradéktól, majd folytatom az utamat.*