Kirinashi Nikumi park

-Jobban is jársz. *Vonja meg a vállát nevetve... Közben egy utolsót szív a cigiből, és feláll.*
-Ugyan már, az igazgató nem normális, nem várhatod el, hogy számolja a normális tanítványai számát. *Egy halvány mosolyt ereszt meg.* -Rendben, elviszem helyetted a balhét, de most lépek, van pár elintéznivalóm. Cső. *Lepacsizik Raplhal, és a Wilian felé veszi az irányt.*

//Köszi//

-Végül is van benne igazság. *Nevetem el magam, mikor Danny az igazgatóról beszél. -Rendben van és kösz, majd meghálálom. Szeva. *Köszönök el, majd még egy kicsit gondolkodok itt a parkban. Majd én is visszaindulok, ne hogy elkapjon valaki.

//Én is Köszönöm//

Hideg szél fut végig a parkon, ami csont üres, csak ti vagytok ketten. Mégis, úgy érzitek mint ha több százan lennétek. A szél még egyszer végigfut a parkon, ami egyre inkább aggaszt titeket. Ez nem jó jel, és nem tudjátok hogy mi legyen. Annyira belemerültetek a gondolkozásba, hogy egy varjú károgása ijeszt meg titeket. Még nem tudjátok, hogy ez rossz jel. Csak sejtitek.

A varjú még mindig ott van, és titeket figyel. De ti ezt tudjátok, ahogy károg még egyet. Hátborzongató az egész ügy, nagyon hátborzongató, mert most már tényleg van valaki a parkban rajtatok, és a varjún kívül, aki titeket figyel. Még nem tudjátok, bár vannak rá jelek, ugyanis a varjú odarepül elétek, és pontosan arra néz, amerre az illető van. Ha észreveszitek, valami azt sugallja nektek, hogy menjetek innen, ám a kíváncsiság hajt, hogy megtudjátok ki ez a valaki. Az egész, mint egy horrorfilm, mégis valóságos. A rémisztő zajok egyre közelebbről hallatszanak.

A zajok egyre csak erősödnek, és a fák közül egy -látszólag ember- lép ki, ám bűzlik, bőre kék, szemei vérben forognak, és a szájából patakban ömlik kifelé a nyál. Ha átkokkal próbálkoztok, nem megy. Csak akkor, ha nagyon közel ér hozzátok. És ekkor a varjú megszólal. Mély hangon, talán patrónus lehet, de mégsem az.
-A fák választ adnak arra, amit csak a legősibbek tudnak.- Egy ideig tanácstalanul álltok, de nem szabad ledermednetek, viszont az idegen egyre vérszomjasabb, és felétek tart. Gyorsan ki kell találnotok valami trükköt, hogy megöljétek. A varjúra néznétek, de ő már nincsen sehol.

Peter jó nyomon indul el a Driádok útján, ám mégsem ez lesz a megoldás, amire mindketten rádöbbentek. Fogy az idő, és a vízihulla irányt változtatott, és felétek tart. Sürgősen cselekedni kell. A varjú valószínűleg a Wilian Három alapítójára gondolt. Ők ismerhették a legősibb tanokat. De, van még egy megoldás. Nagyon erősen gondoltok a varjúra, és a vízihulla előtt jelenik meg, de hozzátok beszél.
-A fák választ adnak arra, amit a legősibbek tudnak. Amit a legősibbek tudnak, összefügg az Alapítókkal. Az Alapítók tudták azt, amit a legősibbek is.- A hangja ugyanolyan mély, ám adott egy rávezetést. De ezúttal nem tűnik el, hanem Peter vállára telepedik, ezzel egy ötletet az eszébe juttatva. Csak ketten ölhetitek meg a vízihullát, de ehhez közel kell engednetek magatokhoz. Össze kell fognotok, az a legjobb megoldás, ám egyelőre nincs köztetek összhang.

*Nem hiába Peter riadalma, de a madár csak nektek segít. Az idő most ellenetek van, és a hulla egyre jobban közelít. Ami nektek jó, mert így tudjátok megölni. Mikor Peter az egyik fához megy, a fából egy hang jön.
-Az alapítók tudták azt amit a legősibbek. A legősibbeknek egy olyan fegyvere volt, mi mindent elpusztított, de hajdanán ez a fegyver a feledésbe veszett.- Itt először az jut az eszetekbe, hogy egy világot is elpusztító fegyver, de nem az, és erre rá is jöttök. Aztán a varjú is megszólal.
-Az Alapítók közül három hitt ebben a fegyverben, és ők is érezték ennek erejét. Ám ebben a kárhozatra ítélt világban mindenkinek egy sorsa van: a halál. És ezt egy fegyverrel lehet megállítani. Azzal amit a legősibbek alkottak, és átadták az Alapítóknak.- Érdekes talány, de még mindig az összhangról, és az összefogásról van szó. Peter varázslata, és ellenmérge működik. A szörny rohadni kezd szörnyű bűzzel karöltve. Mikor a szörny már nincs többé, a varjú ismét szólást kér.
-Az Alapítóknak a fegyvere: az összetartás. Az összetartással mindent el lehet érni, de ez a fegyver a feledésbe veszett, mit a kárhozat tett oda. Eljön az idő, midőn minden ember egy célért fog küzdeni, és a Nagyúrnak kevés híve lesz, mégis megmutatkozik gonoszsága az egész világon. Ha ez az idő eljön, élesszétek újra az Alapítók Akaratát.- Ezzel eltűnik, de viszont kettőtök között olyan szálak futottak össze, amik akarva-akaratlanul pecsétet raktak életetekre.

//Innentől szabadok vagytok, köszönöm a játékot.//