Főtér

//Ez jó egy héttel előbb játszódik az időben.... ja és most off-time van//

*Ideje sem volt válaszolni, vagy kommentálni a dolgokat, mert James, ahogy csak tudott, már hoppanált is vele ide, a főtérre. Ez a gyors utazás kicsit megrázta, a szédüléstől első pillantásra fel sem ismeri a teret, bár nem is arra figyel, hogy hol vannak, inkább arra, hogy megálljon a talpán biztosan.*
-Normális, ha első hoppanálásnál szédül az ember? *kérdi meg azért, de már kezd elmúlni.*
-Fú, a főtér! *ismeri meg végre a helyet.* -Innen már egyedül is megy.
-James! Köszi, hogy kihoztál... *mosolyodik el, de csak halványan.*

*Nekem már fel sem tűnik ez az egész. Rámosolygok Lúra, amikor kérdez tőlem valamit... egy kicsit bólintok.*
-Teljesen normális. *Elengedem a lányt, majd egy kicsit hátrébb lépek. Első, hogy körülpillantok és elgondolkodom azon, hová is menjek. Valószínű eltűnök most egy ideig.* Rendben, akkor én megyek is. *Már indulnék, de még utánam szól. Visszafordulva egy kicsit nagyobb mosolyt eresztek fel felé.*
-Nincs mit. *Kacsintok is.* Ha bármi van, szólj... *Itt a segítségre gondolok. Azzal ha nem kell már neki semmi, még pár utolsó szó.* Vigyázz magadra. *Pálcám visszateszem zsebembe és elhopponálok. Az otthoni házunknál, Helsinkiben kötök ki. Szeretnék beszélni apámmal...*

//Köszi ^-^//

*Elnézett a főtérre és remélte, hogy Ben hamarosan felbukkan, ahogy délután azt már megbeszélték. Egy csinos ruhában volt. Körbenézett és megpillantott egy helyes kis presszót. Oda kéne beülni majd, gondolta.*

* Most érek be a főtérre. Én nem öltöztem ki annyira, de azért magamra vettem a vörös bőrdzsekimet, ami a sötétkék farmerhez egész jól állt. Aztán nem messze tőlem megláttam Dorothyt. Miközben odamentem hozzá, végigmértem. Nagyon csinos volt, majd mikor odaértem hozzá, ezt meg is jegyeztem. *
- Szia! Öhm...jól nézel ki. * Majd igyekeztem gyorsan témát váltani. *
- Na merre menjünk? Néztél valamit? * Kérdeztem mosolyogva. Nem voltam jó ilyen téren, de minimum beülünk valahova. Végül is, ezért is jöttünk. Én mondjuk nem ismerem Wilardot, kétszer jártam itt. Egyszer nagy ügyesen eltévedtem, de végül is megmenekültem. Azért ketten, már csak nem vesznénk el. *

*Dorothy nem volt kiöltözve, csak felkapta az egyik csinosabb ruháját..Nagyon örült neki, hogy ezt Ben is észrevette, kicsit el is pirult.*
-Köszi, egyébként kinéztem már egy helyes kis presszót * Mondta, miközben a presszó irányába mutatott. Ő még soha nem járt Wilardban, de eddig tetszik neki nagyon. Kicsit izgult, mert tetszik neki Ben..*

// fagyás //

* Gondolta elmegy és sétál egyet, valamitől nem tud aludni. Valószínűleg Ben az oka...Ilyenkor azért már hűvös van, úgyhogy jól fel is öltözött hosszú fehér ruhába és bőrdzsekibe. Hirtelen egy alakot látott felé közeledni, ez az alak cipelt valamit. Mintha már látta volna a fiút, valószínűleg a Wilianből ismerős neki. A fiú leült a szökőkút mellé és gitározni kezdett. Nem tudta eldönteni, hogy köszönjön-e neki. Végül köszönt.*
- Szia. *Szólt bátortalanul.* Te is a Wilianbe jársz, ugye? *Örült, hogy nem egy vadidegen csavargóba botlott.*

-Igen, a kastélyból jövök. Nem tudok aludni...meg nyár van, úgyhogy nem számít kihágásnak, vagy igen? *Kérdezi hirtelen a fiútól, hiszen még elsős, csak most érkezett. Majd tovább folytatja*
-Érdekes..meg voltam róla győződve, hogy a kastélyban vagy a birtokon már láttalak. *A szél belekap a hajába, azzal egy pillanatban ki is rázza a hideg. Karjait összefonja, majd a fiú lenge öltözékére néz.*
-Te nem fázol? Én megfagyok, eléggé fúj a szél.

-Na erről nem tudtam, akkor még jó, hogy veled futottam össze és nem egy halálfalóval. *Vigyorog a fiúra és leül mellé a szökőkút szélére. Szépen gitározik, gondolta és közben a szökőkutat csodálta az utcai lámpa fényében.*
-De te is a Wilianbe jártál régebben, nem? *Emeli tekintetét a fiúra.*

// fagyás //