"Hörpintsd le" presszó

- Köszi. Ez kedves volt. * Pillant James-ra olyan szemekkel mint aki éppen ölni készül. De ő túl kevés ahhoz hogy miatta megsértődjön. Majd halkan kiröhögni. Úgy látszik, hogy eddig sem voltak valami túl jóban egymással, és ezek után sem lesznek. *
- Na én lassan távozok is. Mert kezdtek unalmasak lenni. * Halál komolyan gondolja, de egy kis huncut mosollyal álcázva. *
- Na helló. * Kifelé elgondolkozott még, hogy mit is kéne csinálni. Mert most James meg Nath nem volt valami érdekfeszítő társaság, szóval semmi extrát nem csináltak, és pont ez hiányzik Ash életéből. *

//Azt hiszem fagyás.//

*Mikor közelebb érünk a presszóhoz, megpillantok egy táblát. "Hörpintsd le" presszó... gondolom ez a hely neve. Majd ajtót nyitok, és Dorothy után belépek. Követve a lányt helyet foglalunk egy asztalnál. Míg megjelenik a pincér, én a helyet szemlélem. Nekem tetszik, valószínű máskor is bejövök ide. Közben ha Dorothy kérdez, én válaszolok rá. Igazából nem vagyok ilyen néma, de ilyen csinos lánnyal még nem voltam ilyen helyen, nem tudok egyáltalán megszólalni. Majd megjelenik a pincér. *
- Te mit kérsz? * Kérdezem. Én egyenlőre nem tudom, csak bámulom az itallapot. *

* Belepnek a presszoba es el is foglaljak az asztalt a sarokban. Hangolatos hely...gondolta Dorothy. Kozben elkezdi az itallapot bongeszni. Lehet, hogy visszatetszest fog kelteni, de egy vajsort ker, gondolta. *
-Egy vajsort. *Mosolyog a fiura, majd eloveszi a taskajabol az ezust cigaretta tarcajat.*
-Kersz? *Kinalja Bent, mikozben elohalassza a pici ongyujtojat es ragyujt.*

* Böngészem az itallapot. Miután Dorothy kért, én is a pincérhez fordulok. *
- Én pedig egy jó hideg limonádét kérek. * Majd visszanézek a lányra. *
- Köszönöm, nem. * Igazából nem dohányzom. Régen gyakran volt, mikor akartam, de olyankor visszafogtam magam. Na de ennyit erről. Miközben kihozzák az italokat, Dorothyt csodálom. *

-Nem zavar a fust? Mert akkor elnyomom... *Pislog Benre a nagy kek szemeivel. Nehogy rosszat gondoljon rola a fiu, mert dohanyzik. Bar nem szokott gyakran ragyujtani, inkabb csak akkor ha beul valahova vagy ideges. Ezt a szokasat Papillontol, unokatestveretol vette at. Csak o levendula cigarettat sziv, amit csak Franciaorszagban lehet kapni. Regen Dorothy is azt szivott. Annak nagyon jo az illata. Dorothy elkapja a fiu pillantasat es elpirul.*
-Sok embert ismersz mar az iskolaban? *Kerdezi Bentol, hogy palastolja izgalmat. Kozben megerkeznek az italok. Dorothy ker egy szivoszalat is a vajsorhoz.*

- Nem zavar. Már megszoktam. A barátaim mind dohányoznak. * Magyarázom. Nem zavar most már, csak akkor zavart, mikor először éreztem életemben. Az meg már régen volt. Közben válaszolok: *
- Nem igazán. Ismerek pár embert, de azokkal is csak egyszer-kétszer találkoztam.
* Közben megjöttek az italok. Én is kérek egy szívószálat, majd visszakérdezem. *
- És te? * Nézek szemeibe. *

-En szerintem meg nalad iskevesebb embert ismerek. Konkretan a sajat hazambol is csak egy embert ismerek. De idovel ez valtozni fog. Foleg, ha a tanitas is elkezdodik majd. Varom a tanorakat egyebkent, a bubajtanra meg a gyogynovenytanra nagyon kivancsi vagyok. *Mondta, mikozben tekintete a fiu ajkara tevedt. De jo lenne megcsokolni, gondolta. Majd beleivott vajsorebe megint es kozben elnyomta a mar elegett cigarettat.*

* Na végül az órákra tévedt a téma. *
- Igen én is várom őket. Én a bájitaltanra és az SVK-ra vagyok nagyon kíváncsi. * Magyarázom. *
- Persze minden óra érdekel. A bátyámat nyaranként mikor hazatért a Roxfortból, mindig kifaggattam, de az nem ugyanaz mintha órán lennél. * Mesélem mosolyogva. Közben én is iszok egy kortyot, és a lányt figyelem. *

-Van batyad? De jo neked...Nekem nincs tesverem, bar az unokatesvereim olyanok mintha testvereim lennenek, csak sajnos messze laknak es csak nyaranta latom oket, egy honapja meg naluk voltam. *Mondta, majd a fiura emelte csillogo szemeit.*
-Egyebkent nagyon vartam az estet...delutan ota sokat gondoltam rad.. *Mosolygott a fiura. Majd ujra ragyujtott egy cigire.*

- Igen, jó ha az embernek van testvére. * Mondom együttérzően. Majd belenézek a csillogó szemekbe.
- Őszintén szólva, én csak rád tudtam gondolni. * Mosolyodom el. Nagyon vártam már én is az estét. Mikor jöttem Wilardba nagyon izgultam, ám most már elmúlt. Nem tudom, mit mondjak neki, ezért csak továbbra és nézem csillogó szemeit. *

* Dorothy elmosolyodott, majd a fiura nezett.*
-Nagyon boldog vagyok, hogy megismertelek. *Mondta, majd kozelebb huzodott Benhez es kezevel vegig simitott a fiu arcan. Nagyon finom, puha az arca, gondolta. Majd erot vett magan, melyen a fiu szemebe nezett es egy apro csokot lehelt az ajkara. Ezutan annyira elpirult, hogy lesutotte a szemet es inkabb ragyujtott ujra egy cigire.*

* Mosolyogva válaszolnék, de Dorothy végigsimít az arcomon. A keze gyengéden siklik az arcomon. Aztán egy csókkal lep meg, amit én boldogan viszonozok. Majd a csók után ő lesüti fejét, én meg most úgy érzem, mint aki a legboldogabb a világon. Szerelmesen nézek a lányra. *

* Dorothy melyen belesziv a cigijebe majd megissza az utolso korty vajsoret. Az orajara pillant.*
-Lassan mennunk kene, Malna mar biztos ehes es keres, hogy merre lehetek. De este vagy holnap meg talalkozunk? * Nez a fiu szemebe.*
-Orulnek neki... * Mosolyodik el, majd ad egy puszit a fiu nyakara. Aztan var, hogy a fiu mit felel es kozben taskajat mar magahoz vette. *


// Kosziiiiiii //

* Benjamin is megissza a maradék limonádét, majd válaszol mosolyogva. *
- Persze. * Közben kifizeti az italukat. Ő is egy puszit ad Dorothy arcára, majd kilépnek a presszóból, és elindulnak a kastély fele. Ameddig odaérnek, elbeszélgetik az időt, és ott Benjamin elköszön. *
- Szia! Akkor este! * Kacsint, majd fülig érő szájjal indul el a dolgára. *

// Köszi! //

*Dorothy az egyik sarokban levő asztalkánál üldögélt egyedül vajsöre társaságában és szokásos levendula illatú cigarettáját szívta. Épp kedvenc regényébe temetkezett, a könyvet vagy századszorra olvassa, de nem bírt betelni vele. Néha, amikor belépett valaki a presszóba felpillantott a könyvből, de nem várt senkire. A presszóban gomolygó szivar és cigaretta füst szállt és majdnem minden asztalnál ültek, pedig még csak délután van. Dorothy szemügyre is vette az embereket. Többségük a Wilianbe jár, de csak látásból ismeri őket. Volt azonban néhány egészen furcsa szerzet is a presszóban, akiktől a lány libabőrös lett.*