Diák-társalgó

*Édes kis állatai lehetnek. Jó maga él-hal a kis dögökért és általában jól kijön mindegyikkel. Nincs olyan probléma, mint Greg-nél másokkal. A tüzes dologra csak figyeli a történéseket, amikor Scott egy tűzgömbös akármit küld a fákra. Kész. Tátva maradt a szája.*
~Vajon nekem is van hasonló fel nem fedezett képességem?~ *Merül fel a kérdés és még mindig csak tátott szájjal néz Scottra. Ő úgy volt vele, hogy lehet varázsolgatni pálcával, meg anélkül is... de hogy ilyen szinten. Jobb kezét fel emeli, álla alá helyezi és egy aprócska határozott mozdulattal becsukja száját.*
- Nahát! *Ennyi jön csak.* - Lehet, hogy nekem is van eltitkolt képességem? *Értetlenkedik, mert egyelőre semmiről nem tud, egyelőre még soha nem is foglalkozott ilyesmivel. Túlnyomó részt azon kívül hogy jól kijön az állatokkal és fordítva... nincs más különleges dolog a tarsolyában.*

*Mivel nem nagy beszédes így szívesen hallgatja Scott-ot és történeteit az erőről, a képességéről. Mivel nem sűrűn találkozott ilyesmivel. Bár egyszer az öccse meggyújtotta Greg farkát, de a szülei nem tanúsítottak nagy érdeket ennek.*
- Igazából az öcsém, Cooper, két éve felgyújtotta Greg farkát... bár azóta se mondja el, hogyan csinálta, ami idegesít egyben. *Emlékszik vissza.*
- De a szüleim nem foglalkoztak ezzel. *Vállat von és reménykedik abban, hogy egyszer csak neki is lesz valami képessége, bár ha azon múlik, hogy veszélybe kerüljön azzal, inkább ne legyen. [...] Fel tápászkodik a fotelból és közelebb húzódik a meleghez.*
- Szeretem, ha meleg van körülöttem. Az olyan, mint az anyaméhben. Biztonságot áraszt. *Kezdi el megint a bugyutaságait, amit nem szoktak díjazni, pedig az igazság az, hogy valóban olyan... mint régen az anyaméhben.*

*Hátát a kandallónak dönti és lehuppan mellé, onnan néz Scott-ra és figyeli minden rezdülését. Ő ugyan jó ember ismerő, de néha rajta is ki lehet fogni.*
- Tényleg, az kiderült, hogy nekem van testvérem, neked van? *Figyelmetlenség. De azért igyekszik. Hiszen most hirtelen sok mindenkivel találkozott. Szám szerint három diákkal... abból ketten lányok, tehát nem érti, hogy miért keverné Scott-ot valakivel. Úgy emlékszik, mintha már beszéltek volna ilyesmiről. Pedig nem. De annyi baj legyen.*
- Tudsz hangszeren játszani? *Éles témaváltás. De csak azért mert énekelni támadt kedve.*

//Bassz.... bocsánat a késésért. Véletlenül a törlés billentyűvel vissza ment az előző oldalra... elveszett minden. Újra kellett írnom, de ez rövidebb lett.//

*Van egy húga, hát igen ez így szokott lenni. Ha te lány vagy, akkor bátyád/öcséd van, de ha fiú vagy, akkor nővéred/húgodnak kell lennie. Ilyen egy boldog családi kép. Persze neki is öccse van, szóval nincs is itt semmi probléma.*
- Hát énekelni jobban tudok, mint gitározni. *Mosolyog*
- Remélem a leendő szobatársaim nem fognak akadékoskodni, ha esténként neki állnék pengetni. *Vállat von, majd folytatja.*
- Tudod, sokáig úgy látszott, hogy belőlem nem lesz varázsló. Mivel nincs meg bennem a kellő mágia, hogy felizzon... így jazz énekesnő akartam lenni egy bárban. Francia sanzonokat énekelni. *Halkul el.*
- Sokáig az öcsémben, Cooperben reménykedtek. Féltek, hogy kihal a mágus családfa. *Ismét vállat von.*
- Aztán megfordult a helyzet és én vagyok a reményük. *Mondja és tudja, ha Cooper idővel nem kezd érdeklődni a dolgok iránt, valóban csak ő marad és csak reménykedni lehet, hogy nem fog lankadni az érdeklődése és a mágiája nem fog tovább áramlani és belőle "elszállni".*

//Én köszönöm. Szia.//

*Vállat von újra és a felpattanó Scott után bámul.*
- Szia.
*Köszön el tőle és még egy ideig ücsörög a kandalló mellett. Majd eloltja, ha el tudja oltani és tovább indul valahova, még ő sem tudja, hogy merre.*