Diák-társalgó

// Fagyii (: //

// Olvadozik //

-Nem, dehogyis. *Szabadkozik nevetve. Persze hogy egy kicsit elpirul, látszik is, és nem is akarja tagadni.*
-Őőő, hát nem sok, csak megismertem egy Lexi nevű Amirás lányt. *Mosolyog, már pirulás nélkül. Nagyjából ennyi lenne. Még nem jöttek össze, hiszen a lány még az első csókon sem esett át, de Daniel már igen, és így tud türelmesen várni.*
-Őő, de persze hogy elkísérlek, miért ne? *Vigyorog. Igen, el is kíséri a lányt, amúgy is szereti a társaságát, meg jól kijönnek, és ezt a lehetőséget ki nem hagyná.*

// Fagyi (: //

Ellie

Meglepő, hogy a társalgó ami általában igen közkedvelt hely a diákság számára, most csak három embernek nyújtott úti célt a délelőtt és kora délután tökéletes eltöltésére. A három eminens diák közül az egyik én vagyok a másik kettő pedig a lehető legtávolabbi sarokban kuporog tőlem. Plamások, ha jól tudom. Igazán nem értem őket, jó rendben rólam lerí, hogy a Famine ház tagjait gyarapítom de annyira azért nem vagyok ijesztő, hogy ekkora távolságot tartsanak. De ők akarták, hogy felvegyem a gonosz Hannah álarcát, így amikor felém pillantanak egy gyilkos pillantást vetek rájuk, majd a könyvembe mélyedek ami az Árnymágia címet viseli. A báli Borzos eset óta, rájöttem, hogy saját magam is nekiállhatok, hogy kiaknázzam a képességem határait. Legalább is a mostani tudásomat biztos, hogy bővíteni kellene. Hosszú fekete hajam lófarokba van kötve a fejem tetején. Az öltözékemet egy csőszárú fekete farmer és egy lila kötött pulcsi adja , aminek az ujját könyökig felgyűrtem. Ajtó nyikordulását hallom, amiből azt a következtetést vonom le, hogy egy újabb taggal bővül a társalgó csapata. Egyenlőre nem nézek fel, ha hozzám jött az illető úgy is megszólít vagy a tudtomra adja, hogy itt van. Ha pedig a kedves Plamás társaság tagja, akkor meg nincs okom arra, hogy megszakítsam az önkéntes tanulásomat.

*Az illető pedig a hangok alapján úgy tűnik nem a plamás különítményhez tartozik. Amikor megszólít rögtön felismerem a hangját. *
- Szia Ellie ! Nem láttam sehol sem .
* Válaszolok neki fel sem pillantva a könyvből. Célom, hogy elolvassam azt a négy-öt mondatot ami még hátra van a fejezetből. Nem szeretek befejezetlenül hagyni egy részt sem a könyvekből. Kivétel ha az a mágiatörténet vagy más számomra kevésbé kedvelt tantárgyhoz kapcsolódik. Miután gyorsan elolvasom a hátralevő pár mondatot, megjegyzem az oldalszámot és a következő fejezet címét, majd becsukom a könyvet és Elliere pillantok.*
- Történt valami vagy csak szimplán feltámadt benned a testvéri kötelességtudat ?
* Kérdezem egy vigyorral az arcomon. Ha bennem támadna fel a testvérhiány bizony bajban lennék, mert a kedves két bátyám a Roxfortban tölti a tanulásra szánt éveit.
Igaz, hogy Ellie két évvel fölöttem jár, de két évvel fiatalabb is. Azok közé tartozik akiket a normális kategóriába sorolhatok az Amirából. A versengés a két ház között először egyáltalán sem volt hatással rám. De aztán ahogy egyesek a másikra pillantottak valahogy belőlem is kiváltották az előítéleteket. De szerencsére ezektől gyorsan meg tudok szabadulni, miután váltok pár szót az emberekkel.*

*Karácsony. Én már szerencsére túlestem az ajándékozás gyötrelmein. Igazán csak a bátyáim örültek az ajándékaiknak. Anyám sekélyes kívánságait igazán nehéz teljesíteni. *
- Hát nem nagyon történt velem eddig semmi. Mármint a szünetben. Hallottál a Borzos esetről a bálon ?
* Nem tudom, hogy mennyire terjedt el a hír, hogy egy hószörny lepett meg minket korcsolyázás közben. Nyílik az ajtó. Odafordítom a fejem. Mi történik már ? A társalgó csak idecsábítja az embereket?! Jelen esetben azonban csak egy macskát pillantok meg aki furcsán ismerősnek tűnik. Látom, hogy valamit cipel a szájában. Nem sokkal utána a gazdája is feltűnik a színen. *
- Helló Seb !
* A karácsonyi üdvözlést természetesen én is elhagytam, persze nem direkt. Azonnal be is pótlom.*
- Nektek is Boldog Karácsonyt !
*Bólintok egy mosoly kíséretében, majd meghallgatom Ellie történetét. Utána pedig válaszolok is Seb kérdésére.*
- Nagyon érdekes könyv lehetett az, ha ennyire elmerültél benne Seb. * Kuncogok egy sort * - Semmi különös. Jól jönne már egy kis történés. * Húzom baljós mosolyra a számat. Nem tehetek róla, lehet, hogy mert faminés vagyok, de szerintem a génjeimben van, hogy szükségem van az adrenalinra. * - Merre szilvesztereztek ?