Udvar

*Szóval Daniel is a Famine-ből jött. Ennek örül Benjamin, mivel nem ismer még olyan sok Famine-st. *
- Szintén Famine. * Mosolyog. Nem nagyon sikerült még beilleszkednie a Wilian-be. Mármint csak úgy nem, hogy nem ismer sok mindenkit, legfeljebb csak látásból. Pedig ha jobban belegondol, már ő utána is érkeztek sokan. Pedig nem egy zárt típus. Sokkal inkább szeret barátkozni, ismerkedni, szórakozni. Közben válaszol. *
- Csak úgy kijöttem levegőzni egyet. Nyár van, nincs semmi dolgom, majd kitalálok valamit. De most csak úgy bolyongok ide-oda. * Mosolyog a fiúra *
- Hát te? *Kérdez vissza. Lassan elérik az erdő szélét. Ben még nem volt bent, de szívesen megnézné belülről. Igaz, hogy tiltott, de nem lenne Benjamin Benjamin, ha nem szegné meg.

-Eddig csak lányokkal ismerkedtem meg. Bár már szeptember óta itt vagyok, nem nagyon dugtam ki a fejem a hálóból. *Fintorodik el. Neki sem, bár nem az a gyorsan beilleszkedős típus.*
-Értem. Igen, ki kéne élvezni a nyarat, de én nem szoktam. Ezért is vagyok, még nyáron is bőrdzsekiben. Glasgowban egész évben, szinte hó van, és gyűlölöm már. És én is szintén bolyongok. *Mondja, félmosollyal.*
-Én céltalanul bolyongok, meg mellesleg semmi kedvem hazatérni, a vérmániás szüleim miatt. *Húzza fintorra a száját. Most visszatért a stílusa, de aztán ismét félmosolyra vált.*

//FAGY//

// Olvadás //

*Elérték az erdő szélét. Benjamin nem tudja, mik lehetnek benn, talán ezért is szeretne bemenni. A kíváncsiság eluralkodik Ben-en, majd titokzatos mosollyal Danielhez fordul.*
-Nem tudom te hogy vagy vele, de rám férne erdőbeli séta. Mit szólsz hozzá? * Néz Daniel szemébe, majd gyorsan körbepillant, nem látja-e őket senki. Különben is, mi bajuk lehet bent? Maximum elkezd esni az eső azt eláznak, amire az égre pillantva, van is esélyük.
Benéz az erdőbe, elég sötét helynek tűnik. Lát egy kitaposott utat, majd ha Daniel is benne van, azon kezdenek el befelé haladni.

*Mikor ránéznek, ő elvigyorodik, de nem is szélesen.*
-Én benne vagyok. Nem félek az erdőktől, úgyhogy, vágjunk bele. *Vigyorodik el, aztán Benjaminra néz.*
-Basszus, eső lesz. Na mindegy. Induljunk. *Pillant fel az égre, és az erdőbe érnek. Követi a fiút, aztán csöpp-csöpp. Esik az eső, de az erdőben csak egy pár cseppet lehet érezni.*

//A kövi mehet akár az erdőbe is.//

- Nem tudom, de ha kell, én szerzek bizonyítékot. * Mondja Ben határozottan, Daniel szemébe nézve. Rá egy másodpercre, zajokat hallanak. A beszélős részt Dan elvégezte, de azért én is előkapom a pálcám, eloltom, hogy ha kell, tudjak mágiát alkalmazni a szörnyeteg ellen. Kisebb várakozás után, eresztenék le a pálcájukat, de fentről hallanak zajokat, így mindketten odakapják a pálcájukat. Miután meggyőződtek, hogy ott sincs semmi, leeresztik a pálcát, és Daniel még Benjamin válasza előtt elindul a sötétségbe. Éppen hogy teszek két lépést utána, máris szinte futólépésben fordult vissza, hirtelen csendességgel. Az utasítást hallva én is elkezdek futni, lassan beérem Dan-t is. Érzem, hogy valami követ minket, de bíztató jelként kiértünk a kitaposott útra. Egy perc őrült rohanás után kiérünk a kastély udvarára, és miután elértük a napfényt, a szörny hirtelen megállt, és visszarohant az erdő sötétjébe. Mi még továbbfutottunk egy kicsit, majd megálltunk, és a kastély kőfalának dőlve eszeveszett lihegésbe kezdtünk. Öt perc múlva, lényegre törően kérdeztem: *
- Mit láttál Daniel? * Majd a választ közben elővettem a zsebemből a fogat, és azt kezdtem el forgatni az ujjaim közt.

*Úgy fújtat, mint egy fáradt víziló. Érezte, hogy követik. De most nem tudott nyugodt maradni. Mondhatni, halálos veszélyben voltak. De még így is volt ereje kinyögni azt hogy futás, és nem blokkolt le.*
-Ez a valami. Szívta az unikornis vérét, amit az előtt ölt meg. Valószínűleg, ő figyelt egy bokorból. Abban biztos vagyok, hogy volt benne valami emberi is, mert meghallotta a hangunkat. Éles füle lehet. De egy biztos. A tanároknak erről egy szót sem szabad tudni. Ha megtudják, hogy ott jártunk. A bokánkat csúnyán megütjük. A pókok nem a tetemekhez mentek, hanem előle menekültek. Nem tudom mi lehet ez a bizarr lény, de hogy alig él, az biztos. Másképpen, nem ivott volna ilyen vért. Az a két fog. Az alsó, és felső szemfoga. *Mondja és előveszi azt a fogat, amit ő szerzett. Ekkor a fog közepén egy kisebb lukat vesz észre.*
-Ilyet még nem láttam. Nézd. *Mutat a fogon lévő kis lyukra.* -Ez a valami. A szemfogain keresztül szívta a vért. Vámpír nem lehet, mert annak nem ekkora szemfoga van. Ezt csak egyféleképpen lehet kideríteni. A könyvtár zárolt részébe kell menni. *Mondja, és egy Marlboros cigisdobozt kihúz a kabátja zsebéből. Ben felé tartja. Ha kér kér, ha nem nem. Három szál van benne, egy-egy elég lenne kettejüknek.*

//FAGY//

// Olvadás //

* Fáradtan hallgatom Dan szavait. Miután elmondja, én is rápillantok a szemfogra, tényleg ott rajta a lyuk, ráadásul, halványvörös foltok vannak rajta. Majd visszanézek Danielre. *
- Igazad van. Ezt nem mondhatjuk el akárkinek. Inkább a zárolt részleg. Csak kíváncsi vagyok, hogy oda hogy jutunk be. Mivel nem mondhatjuk azt, engedjék csak meg, az erdőben kószáló rondaságról szeretnénk megtudni egy-két dolgot. Na mind egy, majd kitalálunk valamit. * Mondom és elindulunk a kastély bejárata felé. *
- Most menjünk pihenni egyet. Aztán írok a bátyámnak is. Ő lehet tud róla valamit. * Majd fáradtan elkezdünk a hálótermünk felé menni. *