Éjjel-Nappal teázó és szórakozóhely

Admin Hozzászólások száma : 296 Pontok : 0

Az Angolok ugye bár élnek, halnak a teáért. Itt megkaphatják, akár éjjel, akár nappal. A teázón átjutva egy közepes méretű táncparketten találjuk magunkat. Disco-fény, sláger zenék... Fiataloknak ajánlott jó kis hely.
A szórakozóhely részleg, 20:00-kor nyitja meg kapuit. A teázó viszont egész nap nyitva van.

*Ingriddel érkezik. Alex is a kezében van, és be is hozza őt. Körülnéz, majd elmosolyodik. Nem rossz hely. A teázóba megy, miközben leül egy asztalhoz.*
-Jó hely. *Mondja, miközben a pincér odajön hozzájuk és megkérdezi mit kérnek.* Egy gyümölcsteát. *Közben Ingridre pillant, és elgondolkodik mit is mondjon..*

*Besétál Scottal. Körbepillog, majd leül a srác mellé az asztalhoz. *
-Igen, tényleg az. Egy epres-vaníliás teát kérek. *Mondja, majd el is veszi pénztárcáját, hogy rögtön fizessen. Mikor kinyitja, egy srác képe tekint vissza a tárcából. Könnybe lábad a szeme, gyorsan kiveszi a pénzt, becsukja villámgyorsan a pénztárcát, és zsebre vágja. Kikészíti a pénzt, hogy ha majd a pincér hozza a teákat, rögtön elvihesse a pénzt is. *

*Keres egy kis aprót a zsebében, majd odaadja a pincérnek. Közben Ingridre pillant, furcsán, mivel a lány elkezd könnyezni... Nem érti..*
-Mi a baj? *Érdeklődik, viszont nem látta a fiú képét a tárcában így nehezebben tudja elképzelni mi is lehet. A teát elveszi és leteszi maga elé. Egyenlőre nem iszik belőle. A kutyája az ölében forgolódik.*

*Megrázza a fejét. *
-Nem érdekes. *Nem akar most itt a fiú előtt érzelmeskedni, szóval megtörli a szemét és belekortyol a teájába. Most nem tud mit mondani, szóval szótlanul nézelődik a teázóban és közben iszogatja a finom teát. *

*Vállat von. Ő megpróbálta.*
-Oké... *Nem is fokozza tovább a témát. Kortyol egyet a teából, ami ugyan forró, de nem érzi meg... Hisz, tűzmágus. Téma egy ideig nincs. *
-Ezelőtt, jártál valamilyen iskolába? mármint gondolom varázslóba...

*Igen, de nem beszél erről.. Majd talán egyszer még beszél róla, de még nem bír... *
-Hát.. öö.. nem... Te? *Kérdi a fiút, majd kortyol a teából és melegítgeti a bögrén a kezét. *
-Neked vannak testvéreid? *Érdeklődik a fiútól. *

*Vállat von, és megrázza a fejét. Kortyol.*
-Nem, én se.. Bár sokan igen... *Hát igen... a következő kérdésre pedig bólint egyet. Alexet megsimogatja közben.*
-Igen, egy húgom. *Sajnos... nem szereti. Kicsit csendben marad, és az órára néz. Lassan mennie kéne. Még van egy kis dolga.*

*Kortyol. *
-Például kik? *Érdeklődik, majd ő is órájára pillant. *
-Jaj, lassan mennem kéne. Jössz vissza? *Kérdezi, majd szedelődzködni kezd. Ha jön a fiú, akkor vele, ha nem jön, akkor nélküle, de visszaindul a kastélyba. *

*Vállat von. *
-Csak hallottam. Nevet nem tudok. *Na igen.. és nem is egy nagy névmegjegyző. Akivel egyszer találkozik annak a nevét sem biztos hogy megjegyzi. Megissza a maradék teát.*
-Megyek, nekem úgyis fel kell adnom egy levelet.*Mondja, miközben felkel Alexszal együtt. Megvárja Ingridet*

*Elgondolkodik. *
-Nekem se ártana írnom haza. Már idegesek otthon. *Megindul a sráccal együtt visszafelé a birtokra. Felhörpinti a maradék teát és a bögrét leteszi az asztalra. *

*Bólint, és elindulnak lassan. *
-aha, nekem nem.. de nem baj, jó itt. *Mosolyog, most nem vágyik haza. Lassan mennek visszafelé, és mikor a kastélyba érnek, ő felmegy a szobájába. Persze előtte elköszön Ingridtől.*

*William belép, és körbepillant, majd a pulthoz siet. Odakint kicsit esett, úgyhogy fekete, hosszú ballonkabátot, fekete, testhez álló garbót, fekete farmert és bakancsot visel.*
- Nincs ebben a megveszekedett kisvárosban egyetlen elátkozott, porlepte, mocskos kis lényegtelen kocsma?
*Kérdi, de nem vár választ, csak rendel.*
- Egy bögre kávét kérek. Oda ülök.
*A rendelésre igen furán néz a pultos, de nem szól semmit. Ezzel rámutat az asztalra, odalép, és leül. Táskájából elővesz egy újságot, szétcsapja, és olvasni kezdi. Épp egy minisztériummal foglalkozó cikken rágja át magát, mikor megérkezik az itala, így azt is a kezébe veszi. Ma reggel megjelent élete első valódi borostája ajkai körül. Már ideje volt, hisz tizenhét éves. A vörös sörte kifejezetten idősebbé teszi Liam külsejét. Közben rágyújt. Zsebeiben mindössze egy doboz cigaretta van egy Zippo öngyújtóval. Ezeknek cipelésére akkor szokott rá, mikor a Menedékhelyre kellett mennie. Aznap találkozott először Leaderrel. Williamnek kifejezetten sötét hangulata van, mivel rossz híreket kapott otthonról.*

*Az egyik sarokban ül és nyugodtan iszogatja kávéját, miközben az újonnan érkező vendégeket figyeli. Amikor esik, nem jó "munkahely" számára a szabadtér, így kocsmákba, szórakozó helyekre megy, hogy ott fossza meg a népet tárcáiktól, vagy más értékeiktől. Nincsenek sokan a teázóban, valószínűleg a legtöbben otthon gubbasztanak... és akkor felfigyel egy vendégre.
Ma már ugyan volt ideje fosztogatni, 2 újonnan szerzett tárca is landolt a zsebeiben, de sosem hagyja ki az új lehetőségeket.*
-De van! Csak azok a kocsmák nem a hisztis kisfiúknak lettek kitalálva! *szól oda a vörös loboncos fiúnak. Neki ma olyan kedve van, hogy jól esik neki, ha beszólogathat... bár ez az alap személyiségébe is beletartozik...
Felül egy fehér kivágott póló, egy farmerkabát, alul egy lenge hosszúnadrág, lábán sportcipő, fején francia sapka, mellyel rejti farkasfüleit. Másik feltűnő farkas testrésze (farkas-farka) a pad mögé lóg, így nem láthatják, amíg fel nem áll. Utálja, ha bámulják...*

*Liam lassan hátranéz, majd végigméri a nőt, és megszólal.*
- Figyelj, Csillagom, Bogaram. Inkább fogd be szépen a szád, és húzz ki dolgozni, ha bajod van velem. Remélem érted mire gondolok... Liba.
*Ezzel visszafordul az újságjához, de közben jobb kezével megfogja pálcáját, kihúzza, és az ölébe teszi óvatosan, hogy Victoria ne láthassa. Ha baj van, jobb, ha a keze ügyében tartja. Lehúzza a kávét, majd a pultosra néz, felemeli a bögrét, és megszólal.*
- Még egyet kérek ebből.
*Ezzel előveszi a táskájából a szütyőjét, és kabátja belső zsebébe rejti, hogy ha fizetésre szólítják fel, fizetni tudjon. Végiggondolja, hogy valamire szüksége van-e, és végül úgy dönt, hogy körülnéz, hátha talál valami mérget. Nem akarja használni, de jól jöhet, ha épp szükséges.*

//fagy//

*Vad mosolyra húzza a száját.*
-Nincs kedvem a zuhogó esőben várni a zsákmányt, főleg, ha megtalálom egy teázóban is! *célozgat.*
-Egyébként meg ha már baromfi udvarban járunk és én maximum egy liba lehetek... hát nehogy kidurranjon a pulykányi agyad! *hát Vicknek a szája ma nagyon nagy, lehet ez lesz a veszte. Bár akkor sem venne lejjebb, ha láncokkal kötöznék ki és kínoznák. Végez a kávéjával, majd csak figyeli a fiút.*

*Liam erre nem mond semmit. Számára ez olyan értelmes visszavágás volt, hogy a nő a szemében egy öt éves szintjére süllyedt. Tovább kávézik csendben, olvassa az újságot, és mikor nem a bögre van jobb kezében, akkor pálcáját pörgeti, forgatja vele. Néha fél szemmel a nőre sandít, mert valljuk be, nem minden nap lát ilyen helyes teremtést, de ilyenkor Lúra gondolva visszakapja a fejét az újság felé. Mikor a második bögrével is végzett, rendel egy harmadikat.*

*Hmm...kezdi érdekelni a fiatal ember. Más, mint amilyennek először gondolta. Aztán észreveszi a pálcát és összeráncolja a homlokát. Fene a pökhendi, orrukat az égben szállító varázslókba! Vicktoria nem igen kedveli őket, de egyelőre nem hozza szóba észrevételeit. Ő nem, hogy félszemmel sandít a fiúra, pontosan és észrevehetően őt figyeli. Aztán csak kajánul elvigyorodik.*
-Ahh.. vagy talán félreismertem volna Őkegyelmét? *kérdezi, de nem áll fel. Nem leplezné le magát ilyen hamar. Vörösesbarna hajának egyik előrelógó tincsét kezdi tekergetni, kissé félredönti a fejét, szürke szemeinek tekintetét pedig egy pillanatra sem veszi le a közelében ülő srácról. Nem szól most többet, vár, hátha válaszolnak neki. Ő nem fog felállni... még... , egyelőre azt várja, hátha a fiú ül oda a közelébe... mármint még közelebb...*

*William lassan összehajtja az újságot, és hátrafordul.*
- Hogy félreismertél-e, vagy sem, azt nem tudhatom. Nem látok a fejedbe, nem ismerem a gondolataidat. Az első benyomásom veled kapcsolatban kifejezetten nem kellemes. Ha változtatni szeretnél ezen, ülj ide, bár te sem ismersz, úgyhogy nem látom semmi értelmét, hogy beszélgessünk. Azon kívül persze, hogy nagyon vonzó vagy. De igazából ez lényegtelen, mert mint mondtam, az első benyomás felettébb kellemetlen. Jobb szeretem a hallgatag vadmacskákat, mint a kiáltozó majmokat.
*Ezzel visszafordul az újságjához, és olvasni kezd, közben kér egy kancsó fekete teát.*

*Végighallgatja a fiút, majd újra csak mosoly ül ki a szájára. Bár ez inkább gúnyos és vagány, mint vidám mosolygás.*
-Hogy változtatni szeretnék-e az első benyomásomon? Hát ezt át kell még gondolnom... *elég nyugodtra veszi a figurát. Felőle aztán el is varázsolhatja a hegyezett fadarabjával a fiú, nem érdekli. Vár egy kicsit, aztán úgy dönt feláll és odalépdel a fiú mellé. Ekkor már, ha a fiú hátrapillantott, több, mint valószínű, hogy észrevette a lány extra testrészeit, főleg, hogy közben sapkáját is levette. Odahajol a fiúhoz és a fülébe kezd súgni.*
-Hallgatag vadmacska? Kiáltozó majom? Kár, hogy én egyik sem vagyok! *azzal a pult felé veszi az irányt, hogy fizethessen.*

//Akkor most megint fagyás... remélem nem sok időre :S//

*William rápillant a nőre, és elmosolyodik. Furcsa mód nem hökken meg, mintha nem tudná semmi meglepni. Feláll, odalép a nő mellé, és mikor az fizetne, csak a fülébe súg.*
- Azt mondtam, a vadmacskákat szeretem... De a farkaslányokat még jobban!
*Ezzel letesz két aranyérmét a pultra, és megszólal.*
- Én fedezem a hölgy részét...
*Majd ahogy visszasétál az asztalához, végigsimít a nő csípőjén, és ha az esetleg ránéz, kaján, ördögi vigyorral néz vissza rá, és kacsint egyet, végül pedig újra beletemetkezik az újságba, de azért még ránéz a nőre néha, lopva. Reménykedik, hogy a kifejezetten kívánatos hölgy visszajön, bár csak beszélgetni akar vele. Lú most a mindene, de van valami ebben a nőben... Hát igen. Liamnek valahogy gyenge pontja a vadság, és Victoria mintha ennek megtestesülése lenne.*

*Vad mosoly jelenik meg arcán. Élvezi a helyzetet. Ritka, nagyon ritka, hogy női erényeit veti be, amikor vadászik. De azért előfordul és az is egy hatásos módszere.*
-Nem ellenkezem. *hát ha ilyet ajánlanak fel, abba benne van. Így sem dúskál a pénzben. Bár mindig simán megszerzi, ami kell neki, jobb, ha holnap tarthat egy pihenő napot és a mai pénzét költi el majd.
A simítást állja, közben a fiú után fordul. Aztán vár, majd úgy 2-3 perc múlva el is indul, hogy elhelyezze testsúlyát a fiú asztalának másik oldalán. Egyenlőre nem szól, csak hátradől és figyeli a fiút.*

*William lassan leteszi az újságot, majd körbepillant, végül előveszi a bőrszütyőt, amiben a pénze van, és lerakja a nő elé, hogy utána visszatérjen az újsághoz úgy, hogy ne lássa se a pénzt, se a nőt, vár három percet, majd újra leengedi. Ha a szütyő eltűnt, csak biccent, és visszaemeli az újságot, viszont ha a lány nem vette el a pénzt, kérdőn rámered.*
- Egy gyönyörű nő egy kis teázóban ledérebbnek mondható ruhákban játszadozik egy fiatalemberrel, aki láthatólag elég labilis érzelmi helyzetben van. Te vagy tolvaj vagy, vagy besorozni akarsz valahova, vagy csak egyszerűen idióta vagy. De túl jól nézel ki sorozónak, és túlontúl tudod mit csinálsz egy idiótához. Tehát tolvaj vagy.

*Amennyiben a pénz eltűnt, még pár percig olvas, majd összehajtja az újságot, és megnézi, hogy a nő még mindig ott ül-e...*

*Még figyeli a fiút, figyeli mit kotor ki a táskájából, majd végignézi, ahogy a pénzzel teli kis szütyőt lehelyezik elé.*
~Micsoda pofátlan egy alak.~
*Hát persze, hogy nem veszi el a szütyőt, azért ennyire mélyre nem süllyed. ez így túl könnyű lenne... ez... ez így nem jó. Neki akkor kell a szütyő, ha maga húzhatja ki a fiú táskájából és úgy, hogy nem tud róla... Na meg főleg arról nem, hogy ki volt az. Aztán kissé ledöbben a szavakon, de nem riad vissza attól, hogy leleplezték.*
-Hát... lehet, hogy igazad van, de lehet, hogy totálisan tévedsz! *persze nem tudja még mit fog ebből kihozni, de neki mindig az utolsó pillanatban jönnek az ötletei. A szütyőre már rá sem néz.*
-Egyébként... Te a helyi varázslóiskolából szabadultál? *erre csak azért kíváncsi, mert már találkozott onnan diákokkal... valamilyen tárgyuk mindig Vicnél landolt egy kis idő után. Ez a fiú kicsit más tészta....*

- Igen, onnan, de fogalmazzunk úgy, hogy a Biliben Mókusiskola falai közt csak amolyan... Kényszerpihenőt töltök. És persze gyönyörű hölgyekkel ismerkedem, akik aztán megpróbálják elrabolni a szívem, több-kevesebb sikerrel. De amint megvan, amit akarok, elhúzok innen a francba...
*Meséli, és közben felteszi a lábait az asztalra, és hintázni kezd a széken.*
- Egyszer még hírhedt és rettegett leszek, az, akit csak "Császár" néven fognak szólítani... De addig is... Addig itt tengődöm, ebben a koszfészekben, és ha valaki csúnyán néz rám, azt álomba ringatom.
*Mondja, majd elteszi a pálcát.*
- Úgy sincs igazi haszna. Jobb szeretem az ökleimet...
*Majd elővesz egy doboz cigit, és Victoriának felmutatja, hogy megengedi-e.*

» Éjjel-Nappal étterem
» Zöld Kobold Teázó