Éjjel-Nappal teázó és szórakozóhely

Vendég

*Sebastianonak kezd elege lenni Demi csipogásából. Aznap este mikor megtörtént az egy éjszakás kaland a fiú igen is megkérdezte, hogy biztosan akarja-e és a lány nagyon is akarta. Akkor meg most minek pattog? Tudhatta volna, hogy az ő életmódjába nem fér bele semmi komolyabb kapcsolat. Csak játszani akar és kész. De ahogy észre vette Demi is akart játszani még akkor...*
-Itt nincs mit megértenem. Te értsd meg, hogy ennyi volt. *Halál komolyan mondta a lánynak.*
-Hát ha nem is mondtam akkor már gondolhattad volna, okos lány vagy te, hogy felfogd. *Ennyit tudott hirtelen hozzá fűzni az eseményekhez. Nem volt hajlandó tovább hallgatni a lány mondani valóját, fogta magát és köszönés nélkül távozott. *

*Inkább nem szól semmit,ismét elfordult Sebitöl nem nagyon akarja hallani mit is mond. Simán elviseli,és meg is érti mit mond neki,és hogy mire céloz. Csak az elmult nap nem volt valami kellemes Demi számára,és most ez segit neki levezetni a fölösleges energiáját. Majd amikor Sebi felállt és elment,egy nagy kő esett le a szivéröl. Nem nagyon rázta meg az a dolog,hogy ennyi volt,hisz könnyen talál mást aki legalább képes egy komoly kapcsolatra.*

*Az eső tombolása pár másodpercre felerősödik, ahogy Wulfgar Odinson belép a presszóba. Oldalán egy méter hosszú fémrúd lóg. Súlyos bakancsot, farmert, fehér, hosszú ujjú inget és fekete mellényt visel, s mind ehhez egy csuklyás köpenyt. A csuklyát lelöki a fejéről, és a hatalmas tanár körbepillant. Odalép a pulthoz, nehéz öklével vidáman rácsap, és megszólal mély, lágy hangján.*
- Egy jó vajsert kérek, de gyorsan ám!
*Vigyorog, és mikor megkapja, leül egy asztalhoz, ahol a szék hatalmasat reccsen. Wulfgar körbepillant, és hangosan felröhög.*
- Mióta megjöttem, nem voltam ilyen hangulatos kis kocsmában!

*Esik, már megint esik az eső. Wilardban császkáltam egész nap ahogyan azt el is terveztem, de mostanra elegem lett az esőből. Úgy döntöttem a sok munka mellett, nekem is belefér egy pohárka. Be is lépek a kocsmába, ahol nincs nagy tömeg, ez jó, nagyon jó. Lassan odasétálok a pulthoz, és rendelek egy pohár mézbort. Mikor megkapom, rögtön fizetek is, és körbepillantok. Szemem megakad a nagydarab fura külsejű alakon. Elvigyorodom kissé, majd odalépek hozzá. *
- Bocsánat, megengedi hogy csatlakozzam? * kérdezem kicsit rekedten mert ugye a dohányzásnak van káros hatása is.*
- Mi járatban itt? Maga nem idevalósi ha jól sejtem. * kérdezem és belekortyolok az italomban. Nem erős egy kicsit sem, viszont kellemes édeskés íze van. Egyszóval finom.*

- Csatlakozzon nyugodtan, jóuram!
*Vigyorog Wulfgar, feláll, és hátba vágja barátságosan, amolyan északi "puszta kézzel ölök medvét" stílusban Cassidyt.*
- A nevem Wulfgar Odinson, és a messzi északról, Norvégiából jöttem, hogy a Wilianben tanítsak mágiatörténetet.
*Meséli mosolyogva, miközben leül. A szék megint nagyot reccsen, szinte könyörög, hogy hagyják békén, beadhassa a felmondását, ám Wulfgar csak fokozza a szenvedést: Hintázni kezd.*
- És magában kit tisztelhetek, nagyra becsült barátom?
*Kérdi, majd nagyot húz a söréből.*

*Hm, nem mondom jó erőben van az ipse. zért viszonzom a gesztust békésebben, amit kábé simogatásnak vehet. Aztán helyet foglallok mellette az egyik székben. *
- Köszönöm. * mondom ahogy helyet foglalok mellette, és leteszem az italom.*
- Én Cassidy Heyes vagyok a helyi Aurorfőparancsnok. * mutatkozom be én is, majd kisséfelszalad a szemöldököm. A tanítás kedvéért ilyen messze képes volt eljönni? ez vicc.*
- Nahtát, mágiatörténet. Speciel pont nem voltam jó belőle, ha megbocsát. * teszem hozzá, még és meghúzom a az italom. Majd előhúzok egy doboz cigit a zsebemből, és a másikra pillantok.*
- Zavarná ha rágyújtanék? * kérdezem meg csak az udvariasság kedvéért.*

- Nem, dehogy, dohányozzon csak nyugodtan, Mr. Heyes!
*Mondja Wulfgar, zsebéből pedig egy hatalmas pipát, és egy kisebb trágyás zsák méretű zacskót vesz elő, ami pipadohánnyal van tele. Nekiáll megtölteni a szettet, és rágyújt.*
- És... Persze csak ha nem mérhetetlenül arcátlanság a kérdésem... Mi dolga egy aurornak egy ilyen békés kis városkában, itt a semmi közepén?
*Kérdi a norvég, miközben pöfékelni kezd, majd újra meghúzza a vajsört, és akkorát csap jókedvében az asztalra, hogy az belenyekken.*
- Na ez a ser olyan, hogy maga Thor is megnyalná utána mind a tíz ujját!
*Vidámkodik, majd újra pöfékelni kezd.*

*Azonnal rá is gyújtok. Kell a füst, valahogy megnyugtat. Majd mikor ivótársam elővezs egy pipát, kicsit meghökkenten nézek rá. Ez azért nem semmi. Főleg hogy pár évvel fiatalabb is lehet nálam, ez azért érdekes.*
- Halálfalók után kutatok, mint minden más emberem. Meg a Wilian igazgatóját készültem megláogatni, de elkapott ez a fránya eső. * mondom, majd helyezkedek kicsit. Robertnek igaza volt, kicsit túlzottan belekényelmesedtem az irodai székembe. *
- Olyan jó? Hát ez amolyan ízlés kérdése, én pldául nem mondanék le a mézboromról. * jegyzem meg, majd körbeőillantok. Rossz reflex, amolyan auror szokás.*

- Halálfalók? Ők nem takarodtak el már évekkel ezelőtt?
*Kérdi Wulfgar. Hát igen, norvégiába nem jutottak el ilyen jellegű hírek, mit sem tud a Sötét Rendről.*
- Ha kell egy kis segítség, szóljon, Mr. Heyes! Szívesen venném, ha pár rossz arcú figurát megegyengethetnék pár jól irányzott átokkal, vagy ha kell, akkor puszta kézzel.
*Mondja két szippantás között, majd lehúzza a vajsört, és rendes sört kér. Megfogja a korsót, és beleiszik.*
- Na, ez már inkább a hazai ízekre emlékeztet...
*Mondja mosolyogva.*
- És mióta van a szakmában?
*Kérdi halkan, barátságosan.*

- Nem ők nem azok. Ez az úgynevezett második generáció. A Leader vezeti őket, akiről senki nem tudja kicsoda igazból. * mondok el neki pár dolgot, végtére is tanár. Ha találkozik is egyel csak meg tudja védeni magát. Ha meg nem, nos akkor úgy járt.*
- Nagyon kedves hogy felajánlja a segítségét. A legtöbbet azzal tudna segíteni konkrétan, ha a környéken jártában esetleg nézelődne. Az egyik halálfaló bizonyos Cassandra Lengston szívesen tölti itt az idejét. *mutatok róla képet is. Felemelem a pálcám és Cassandra arcár alakítom ki a pipa füstjéből színes kiadásban.*
- Nah jah aki bírja... * jegyzem meg, én nem igen bírom. A dohány bármennyi jöhet de az alkohol...*
- Hát voltaképp gyerekkorom óra, lassan már azonban 6 éve. Nem hivatalosan 10 éve. *felelem ha beleszámolom a gyakornoki időt is.*

- Szóval valami Leader vezeti az új rossz fiúkat... Fantáziája nincs, az biztos...
*Gondolkodik el, majd megnézi a képet, és elgondolkodik.*
- Ha látom, majd eltársalgok vele, megtudok pár dolgot, és amint van valami érdekes, szólok, Mr. Heyes, megígérhetem.
*Mondja, majd felmerül benne egy kérdés.*
- Mit tudunk jelenleg a sötét erők szerveződéséről? Mi a céljuk? Mennyire veszélyesek? Mik a terveik?
*Kérdi, és közben előre dől. Látszólag nagyon érdekli a halálfalók témája. Wulfgar szeretne már egy kis akciót.*
- Errefelé még medvékkel sem lehet birkózni. Pedig nekem ezzel teltek fiatal éveim.
*Meséli.*
- Tíz év? Szép, hosszú idő, nem mondom! Gratulálok!
*Vigyorog a tanár.*

- Az az, Leader. A titokzatos rossz fiú. * mit nem adnék érte, ha tudnám hol van jelen pillanatban. Tény, hogy elég sok mindent. Eltüntetem a képet, és a férfi nyílt arcába nézek. Nem hiszem hogy bármivel is eszédre bírná a mi kedves Cassynket. Legalábbis abból kiindulva hogy mi sem tudtunk vele mit kezdeni.*
- Rendben, köszönöm. *biccentek az ígéretre.*
- Azt tudjuk hogy vannak valahol, pár tagot ismerünk, és az a feltételezésünk hogy diákokat akarnak toborozni a maguk iskolájából. *teszem még hhozá, remélve hogy sikerül még nagybb óvatosságra intenem*
- Elég veszélyesek, a céljuk nem teljesen tiszta. Nem értjük hogy az akcióik hol és hogyan függenek össze egymással.* mesélem, majd kiiszom a maradék borom. Sajnálkozva tekintek a korsó aljára. Üres. Pedig az előbb még tele volt.*
- Medvék? Nos, nem azok itt nincsenek. * nevetek fel a képtelen elképzelésen.*
- Igen lassan már annyi a tanulóéveimmel együtt. * felelm, majd biccentek. Hát igen, nem kis idő ez.*

- Leader... Leader... Különös ez az egész... Miért pont itt bukkannak fel? Miért pont most?
*Kérdi halkan, mintegy magától kérdezve, majd az aurorra pillant.*
- A mi iskolánkban? Csak próbálják meg, elroppantom a nyakukat...
*Mondja dühösen, majd meghúzza a söröskorsót, mélyet szippant a pipából.*
- Még hogy veszélyesek... Ha tetteik nem függenek össze, akkor csak rendezetlen banda. Le kell vágni a fejet, a többi rész összeomlik!
*Mondja komoran.*
- Nem tetszik nekem ez az egész... Nagyon zavar... Nem örülök neki... Jó, hogy hoztam csatabárdot...
*Gondolkodik el.*

- Hát erre próbálunk mi is rájönni. * biccentek, majd hirtelen eszembe jut valami.*
- Megtenné, hogy mindazt mit elmondtam önnek, esetleg megemlíti Mr Wilfrednek is ha találkozik vele? * remélem elmondja neki, ha nem kénytelen leszek felvonszolni magam az iskoláig. Szívás lenne.*
- Igen a Wilianon belül, már konkrétan tudjuk két diák nevét is akiknek esetlegesen köze lehet a Fekete Rendhez. * jegyzem meg, d eneveket nem mondok. Direkt. Hadd gyanakodjon mindenkire.*
- Veszélyesek vagy sem, el kell kapni őket ez a lényeg. * foglalom össze, majd felállok és kinyújtózom. Elgémberedtem. Nem jó pont nekem.*
- Nah nem tartom fel kedves Odinson úr, további jó munkát, és legyen nagyon óvatos. * búcsúzom el, majd a korsómat visszaviszem a pulthoz, és kilépek az utcára. Sajnos, még sok dolgom van mielőtt ágyba kerülhetek.*

//Köszönöm//

*Nem igazán szokott ide járni, viszont most valahogy idekeveredett. Nem hiszi, hogy pont itt fog összefutni valamelyik halálfalóval, de hát sohasem lehet tudni. Van két megfigyeltje, általában őket szokta követni, de sok új információja nincsen. Mindesetre leül, és rendel magának egy kancsó teát, tejszínnel. Közben szemeit nyitvatartja, hátha lát valami furcsaságot. Az öltözete most kivételesen rendezett, megborotválkozott. A haja is ápolt, hátul egy fekete hajgumival van összefogva. Megeshet, hogy meg sem ismerik.*

*Ehh, hogy én mennyire utálom az esőt, és a szelet együtt. Fejemet megrázva lépek be a teázóba, hogy egy kancsó meleg teához jussak. Odalépek a pulthoz, és rendelek egy rum teát. Nem alkohol, félreértés ne essék, csak hasonló íze van mint a rumnak. Meg is kapom, aminek örülök is. Már épp szabad asztal után nézelődök, de sehol nincs. Kis késéssel felismerem az egyik asztalnál ülő Robertet. Nocsak. Odalépek hozzá, és egyszerűen megkérdezem.*
- Szia, leülhetek? * igazából tapló vagyok, mert választ sem várva leülök, és szemrevételezem.*
- Mi a szösz történt veled? Megnősültél? * kérdezem enyhe gúnnyal, de ez csak olyan amit a pár év alatt már bőven megszokott tőlem. Én szöges ellentétét alkotom, a hosszú szőkés barnás hajammal ami szabadon leng az arcom körül, és a pár napos borostámmal. Igen, nekem még 30 évesen sincs feleségem, és ez egy teljesen jó állapot.*
- Nah, de komoylabbra fordítva a szót. Mit keresel itt? Te nem szoktál teázóba járni, hacsak nem változott meg nagyon az ízlésed az elmúlt pár napban. * folytatom a beszélgetés kezdeményezését.*

*Milyen csodás, az ember még egy teázóban sem ülhet nyugodtan. Naná, hogy a főnökébe kell botlania. Még akkor észreveszi Cassidyt, amikor az belép az ajtón. Próbál észrevétlen maradni.* ~Csak ne ide üljön le...~ *De nincs szerencséje, mert észreveszi.*
- Áh, neked is... *Már tiltakozna, hogy mennie kell, de Cassidy leül.* Persze... ülj csak le. *Gondolatban elhúzza a száját.*
- Dehogy nősültem meg! Nincs olyan nő, aki engem kibírna. *Elmosolyodik.* Nem járhatok mindig úgy, mint egy csöves. *Itt már elvigyorodik.*
- Szerinted mit? Halálfalókat. *Az utolsó szót egy kicsit halkabban mondja.*
- A fene béléjük. Mostanság nem nagyon járnak itt a városban. Lehet, hogy megszimatolták, hogy nyomozunk utánuk. Vagy a franc tudja. *Vonja meg a vállát, közben kortyol egyet a teájából.*
- Na és te?

*Hát, egy öreg auror elől nincs menekvés, ezt mostanra mindenki megtanulta, miért pont robert ne tanulta volna? Az egyik legjobb emberem. Szóval letelepdtem mellé illetve jobban mondva vele szemben. Eszemben sincs dolgozni. Szombat van, ez a nao nekem is szent.*
- Már azt hittem akadt egy nő aki elcsavarta a fejed. Ideje lenne már végre, de ha nem hát nem. * ami nem azt hiba lenne erőltetni. Nem is lovaglok sokat a témán.*
- Nah, biztosan akadna, ha szorgosan keresnél, de mindegy. Ne vedd személyes csesztetésnek. * teszem még hozzá mosolyogva. *
- Hát, mostanában nagyon lapulnak, ez igaz. De nem baj, addig sem kell dolgozmi igaz? * kérdezem még mindig kissé mosolyogva, és belekortyolok a teámba.*
- És is nyomozgatok, de most csak éppen lazulás címszó alatt jöttem be egy teára. Néha kell egy kis lazírás még nekem is. * teszem hozzá, és a kollegámra pislogok.*
- Te biztos nincs egy nő az életedben? * hihetetlen de nem tudok leszállni a témáról. Nevezzenek szemétnek, de érdkeel a téma. Mióta ismerem Robertet másnak sem él csak amunkájának.*

*Sajnos elég régóta Cassidy a parancsnoka, így hatalmas csoda kellett volna ahhoz, hogy ne vegye észre. És ezt Rob is tudja. de hát a remény hal meg utoljára, ahogyan mondani szokás.*
- Ezt pont te mondod? Ha jól értesültem, neked sincs feleséged. *Köszörüli meg a torkát, majd ismét kortyol egyet a teájából.*
- Éppen ez az. Nem keresek. *És jobb is ez így. Mármint szerinte.*
- Hát... engem kifejezetten idegesít. Lefogadom, hogy valamire készülnek. Meg kellene találni a búvóhelyüket. *Vakarja meg a tarkóját közben. Ez okozza neki a legnagyobb fejtörést. Nem tudja, hogy kellene keresni a darázsfészket.*
- Tényleg nincs. Miért, neked van? -*Próbálja terelni a témát. Cassy-t persze nem említi meg. Eléggé kusza az a dolog, Cassy halálfaló, és Rob egyébként sem Cassidyvel fogja megbeszélni a nőügyeit. Meg egyébként senkivel sem akar beszélni róla.*

*Elég régóta van alkalmam csesztetni a másikat hogy miért nincs még nője. Utál is érte, legalábbis én azt gondolom néha igen. Nem vagyok egy hűde frankó parancsnok iylen szempontból.*
- Jól értesültél, és nicnsen feleségem, de most őszintén, szerinted engem elviselne valaki? Mármint nektek muszály, de nő? Nincs ilyen lény a földön. * nevetem el magam, mert eddig egyetlen nő sem tudta elcsavarni a fejem, legyen az szőke vagy barna, vagy fekete.*
- Hát ha nem keresel nem is találsz. Egyértelmű. * vonom le a következtetést, és kortyolok egyet a teámból. Jól esően melegít át.*
- Te mindig túl sokat idegeskedsz. De nem baj, neked árt, nem nekem, * vonok vállat végül is, és nem foglalkozom a témával tovább.*
- Hallottad már, hogy lesz egy kiránduló csapat a minisztáriumban? Ettől van felbonyulva most az egész hely. hogy diák jöhetnek be megnézni a helyet. * váltok témát hirtelen. Ha nem nőügy, akkor aktuális pletyka.*

- Szerintem senki. Nem is csodálom. De engem sem. Az aurorok élete már csak ilyen. *Vonja meg a vállát*
- Nem is akarok. Most komolyan, szerinted jó lenne azt hallgatni, hogy "Hol voltál?", "Kivel?" meg satöbbi. Kösz, inkább nem. *Rázza meg a fejét. Ha meg egy éjszakára kellene neki valaki, akkor úgyis talál.*
- Dehogy idegeskedem. *Persze, jó duma. Rosszabb, mint bárki más a minisztériumban.*
- Jajj, már megint...? Szólj, hogy mikor jönnek, aznap be se teszem a lábam a parancsnokságra. *Húzza el a száját.*
- Lefogadom, hogy a kölykök 99%-a auror akar majd lenni. Persze csak egy hétig. *Volt már régebben ilyen kirándulás, sajnos akkor ott volt, és elég is volt belőle.*

- Most mit csináljunk? Én spec boldog és elégedett vagyok az életemmel nem kell bele semmi más. Nah jó egy háziállat belefér. De csak ha nagyon muszály. * csatlakozom a felszólaláshoz. Kell a fenének még több nyűg, elég a munkám is. Néha még az is sok.*
- Igazad van azt hiszem, én sem örülnék ha fáradtan hazaesnék, és még egy halom kérdést kapnék a nyakamba hogy mikor hol kivel és mit. * értek egyet. Ma jó kedvem van, mindenkivel egyetértek. Egy bizonyos pontig.*
- Hát ha te mondod. *nincs kedvem ezen vitázni, de Rob lassan orvosi eset lesz az idegeskedés terén. Persze, hogy ezt nem mondom ki hangosan.*
- Ahha már megint, és rossz hír a köbön, nekünk is ott kell posztolnunk. Nekem mint parancsnoknak, neked meg mint második legjobbnak. De lesz ott még pár másik auror is a csapatból. De mind úgy áll hozzá, mint te. Hasonlóan, khm, lelkesen. * tény ami tény én is lelkesedem a dologért, majd szárnyat növesztek. Én is ott voltam a legutóbbin, és nem élveztem egy kicsit sem.*
- ah, de hát ez mindig így megy. Ők csak az izgalmat látják, meg hogy mi vagyunk a jófiúk, senki nem szól nekik a hetekig tartó papír szöszmötölésről. De majd kiábrándulnak, ha emlékszem a legutóbbi csoportból is csak ketten lettek valóban aurorok. ÉS voltak valami huszan. * jegyzem meg mellékesen, majd az órámra pillantok. Ideje lenne hazamennem, és randizni az ágyammal. Felállok, és elbúcsúzom.*
- Nah további jó szórakozást, én megyek, elteszem magam holnapig. * nah jah a vasárnap szépsége, hogy ki sem kell lépnek a házamból. A pultoshoz lépek, fizetek, és távozom.*

//Köszi a játékot ^^//

*Cassidy válaszaira csak bólogat. Szintén egyetért.*
- Menjetek el a francba! Nem lehet lezsírozni, hogy ne kelljen ott lennem. *Sóhajt egyet. Már csak ez hiányozott. Egy csapat neveletlen gyerek. Éljenéljen.*
- Arra se gondolnak, hogy bármikor kinyírhatnak minket. Na mindegy. *Felhörpinti még a maradék teát, majd Cassidy után lassan ő is távozik a lakására.*

//Én is köszi.^^//

*Will belép a szórakozóhelyre, és körbepillant. Odasétál a pulthoz, és fáradt, reszelős hangon megszólal. Hangja úgy csattan, mintha egy gyors, katonai parancs.*
- Sört!
*Amint megkapja a korsóját, elsétál egy asztalhoz, és ledobja magát. Poros csizmát, fekete nadrágot, rövid ujjú pólót, ujjatlan bőrkesztyűt és sötétbarna poncho -t visel. Arca koszos, haja csapzott, szemei fájdalomtól gyötörtek és harciasságtól fénylenek. Legszívesebben ölne most, de nem teheti. Szövetséget kötött a fény hadaival, Alex Wilfreddel, és készül arra, hogy megmutassa magát az auroroknak is.
Belekortyol sörébe, és elgondolkozik. Nem fogják letartóztatni. Azt nem hagyja. Ha megpróbálják, nem fog ölni, de elmenekül. Nem fogja feladni. Ha az aurorok nem fogadják el a békét, akkor nélkülük száll harcba. De most van ennél nagyobb gondja is: Lú kiszabadítása.*

*Cassy valamiért nem érezte jól magát otthon, a házában Robert mellett, így eljött egy kis levegőzésre, és betért inni egy kortyot a kocsmába. Körbetekintve először semmi furcsát nem észlel, de aztán egy magányos alak magára vonja a figyelmét. Cassy egy pohár mézbort kér, és elindul az alak felé, remélve hogy az nem fogja kiátkozni a világból. Mikor odaér, leül vele szemben az asztalhoz, és egy ideig csak méregeti majd egy meleg mosoly terül el az arcán.*
- Szia Quini, örülök hogy élsz. *egyenlőre nem mond többet, kíváncsi a a fiú reakciójára, mert nála sosem lehet tudni mikor mivel hozza ki a sodrából.*

» Éjjel-Nappal étterem
» Zöld Kobold Teázó