Éjjel-Nappal teázó és szórakozóhely

*Szépen végighallgatja a fiút. ~Varázslóiskolában tanulhat, de nem becsüli....és nicsak! Császár akar lenni~ erre már fel is nevet, majd meghajol.*
-Akkor viszont elnézését kérem, hogy Őnagyságát egy koszos kis tolvaj feltartja, Császár!
*Hát ő lehet, hogy tolvaj, de nem szíveket rabol. Inkább olyan dolgokat, amikből megélhet... De ezt nem hozza szóba.*
-Eszemben sem volt csúnyán nézni. *ezt nem megadásként, csak megjegyezte.*
-Még Őfelsége ellátja a bajom! *aztán tekintete végigkíséri a pálcát, majd a cigarettás dobozt.*
-Utálom a cigiseket, de nem zavar.

- Ha a hölgyet zavarja, inkább kihagyom.
*Mondja, miközben újra a zsebébe süllyeszti a dobozt.*
- Még nem vagyok császár, csak egy átlagos srác, aki csendben üldögél egy teázóban egy elbűvölő hölgy társaságában. És téged nem tudnálak bántani. Egy ilyen különleges szépségre vigyázni kell!
*Próbál flörtölni a fiú, közben végig Vic szemeibe nézve.*
- Amúgy hogy lett kiskegyedből tolvaj? Mert hát... Valljuk be, ezt a mesterséget szívesen kitanulnám, és nagyon hálás lennék, ha esetleg beavatna a részletekbe. És hogy mit adok cserébe, azt még megbeszéljük. Le akarok lépni a világ elől egy kicsit, és úgy érzem, hasznos tudás lehetne.
*Ezzel önt a teából magának, és belekortyol.*
- Persze csak ha nincs kiskegyednek kifogása ellene!

*Hálásan pillant a fiúra, hogy kihagyja a cigarettát mára. A legtöbb tuskó férfi nem biztos, hogy felhagyott volna kedvenc cigarettájával, még ha csak egy kis időre is. A bókokra meg sem rezzen, szemeiben ugyanaz a vad láng lobog, ami egész végig a fiúval való beszélgetésben. Ő nem olvad el ilyen könnyen.*
-Csak adatott, hogy utcán éljem le kölyökkorom! *válaszol a kérdésre, majd gondolkodóba esik a fiú kérésén. Ez nem is olyan rossz ötlet. Egy ilyen démoni fiút kitanít, bár igazából a lopás neki mára már ösztön és nem tudás... ráadásul neki ott van a farkas fele is... ami régebben sokat segített a túlélési lopásokban. Még egy percet gondolkodik, majd megszólal.*
-Nem rossz az ajánlatod, ha a végén, vagy akár a tanításod közben is, megkaphatom amit kérek! *még nem tudja ugyanis mit kaphatna egy ilyenért cserébe. Pénzt? Ohh ne már...bármikor megszerzi az utcán...*
-Kifogásom nincs, ha nem hiábavalóan szenvedek egy amatőrrel!

- Egy amatőrrel? Lehet, hogy még nem tudok semmit az utca csodás művészetéről, de csak az az amatőr, aki az is marad. Én úgy fogalmaznék, hogy leendő profi vagyok. Elvégre a tolvajláshoz jó kézügyesség, erős akarat, és gyors lábak kellenek... Bár az utóbbi, ahogy fejlődik az ember, egyre kevésbé. Elvégre nem kell menekülnie... Gondolom te már csak sportra használod a két formás lábad... Egy pillanat...
*Mondja, majd feláll, felkapja a szütyőt, és fizet a pultnál. Mikor visszatér, a nő mögött áll meg, és elkezdi gyengéden masszírozni a vállát, és közben a fülébe súg.*
- Bár ahogy elnézem, nem csak a lábaid formásak... Te magad vagy a tűz, és ez valahogy megragad...
*Ezzel gyengéden beleharap a nő fülcimpájába, ám ekkor hátra lép egyet az esetleges pofon elől, és vigyorogva megszólal.*
- Inkább sétálok egyet a környéken. Még találkozunk, farkasok úrnője...
*Ezzel, hacsak meg nem állítják, kilép az ajtón.*

*Újabb vadóc mosolyra húzza a száját. ~Hehh...leendő profi. Mik nem vannak...~
-Jól gondolod. Nem hobbim a menekülés.
*Megvárja, míg a fiú fizet, majd kicsit furcsán tekint fel rá, mikor az mögé áll és masszírozni kezdi. A szavakra már vadabb lángok csapnak fel a szemében és igen, kapna egy hatalmas pofont a fiú, ha nem lépett volna hátra. Feláll, de mielőtt bármit mondhatna, Liam elindul kifelé. Azért ezt nem hagyja szó nélkül.*
-Talán csak nem inába szállt a bátorságod? *húzza újabb kaján vigyorra a száját az előbbi mérges tekintetből.*
-Egyébként... ne légy olyan biztos benne, hogy könnyen visszatalálsz kegyes Farkas úrnődhöz...

- Nem szállt inamba a bátorságom, de ha még pár percet töltök a közeledben, itt helyben leteperlek...
*Mondja Will, majd már indulna újra kifelé, de végül az ajtóban meggondolja magát. Sarkon fordul, visszatér Vichez, fogja magát, és egy villámgyors mozdulattal megcsókolja. A csók vad és szenvedélyes, ellentmondást nem tűrő, majd ha úgy alakulna, hagyja, hogy felpofozzák, de pillantásában olyan vad lángok égnek, hogy az félreérthetetlen. Nem mosolyog, arca komoly pupillái kitágultak, és olyan szenvedélyt sugárzik magából, amire csak az igazi nagy ragadozók képesek. Nem tesz semmit, nem mozdul, csak várja, hogy a nő mondjon valamit, vagy tegyen.*

*Meglepődik a válaszon, de teljes lelkében, személyében élvezi a helyzetet. Aztán Will hirtelen visszafordul hozzá és megcsókolja. Hagyja magát, de amikor a csók véget ért, egy hatalmas pofont kever le a fiúnak.*
-Ezt azért, mert nem tartottad be a szabályokat! *mosoly nélkül mondja mindezt, majd Liam nyakára helyezi a kezét és megcsókolja a fiút. Pont olyan vadul és szenvedélyesen, ahogy az előbb Liam tette.*
-Ezt pedig azért, mert ellenfelemre akadtam... *súgja a fiú fülébe.*

*William nem válaszol, csak meredten néz a nő szemeibe, és testében lángtenger ég. Úgy érzi, hogy nem bírja visszatartani magát. Így nem is próbálkozik. Elkapja Victoriát, szinte feldobja az asztalra, és máris csókolja szenvedélyesen, vadul, majd a nyakát kezdi csókolni, harapni. Nem érdekli, hogy mit szólnak azok, akik esetleg látják őket, szinte leteperi a nőt az asztalra. Hosszú, karomszerű körmeivel végigszánt annak hátán, majd hátralép négyet. Felvillan szemei előtt Lú arca. Nekitámaszkodik a falnak, és a homlokához kapja kezét. Próbálja felfogni, mit is csinál, de három éves fogság alatt lelke mélyén megfogant sötét ösztönlény, aki csak a hatalomra és az élvezetekre, az irányításra és a pusztításra vágyik, tombolni kezd. Üvölt, tépi belülről Liam szívét, próbálva kikaparni belőle Luthia arcát, ha csak egy időre is, és... Végül sikerrel jár. William szemeiben, ha lehet, még vadabb lángok csapnak fel, szinte ráveti magát a nőre, és szenvedélyesen, vadul csókolni kezdi, ahol éri.*

*Sejtette, hogy le fogják teperni, sőt, talán erre játszott ki. Feldobják az asztalra és már csókolják is. Ő meg, mintha nem is egy idegennel "játszadozna", hagyja magát. Sőt! Visszacsókol és nagyon is élvezi a helyzetet kezeit is bevonva a játékba, így már a fiú nyakát, vállát és mellkasát simogatja. De egy perc múlva Wil elhátrál tőle. Vad tekintetét a fiúra szegezi, majd egy fél perc múlva újra leteperik. Ő pedig már nem hagyja. Ahogy tudja, kézzel, vagy lábbal is ellöki magától a fiút és, ha sikerrel járt, feláll az asztalról.*
-A játéknak vannak szabályai és határai! *mondja egészen nyugodtan, de inkább olyan hangon, mint aki élvezi, hogy ő az úr, majd összeszedi sapkáját és nekitámaszkodik az asztalnak. Még nem lép le...*

- Váááááh!
*Olyan arckifejezéssel, mint aki ölni készül, rámered a nőre, majd körbepillant. Látszik rajta, hogy nagyon csúnyán kezdi elveszíteni a fejét. Zihál, szemei mintha őrülettől fénylenének, teste remeg, és egy pillanatra a fejéhez kap.*
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁRRRGH!
*Will, mintha fájdalmai lennének, artikulálatlanul felüvölt, majd teljes erejéből kétszer-háromszor beleöklöz a falba. Vércseppek hullanak a földre. Will elveszti minden emberségét. Látja, hogy valaki közeledik, talán a pultos, de nem törődik vele. Egy vadállatnak nincsenek nevek, sem szavak, csak illatok, képek, és mérhetetlen sötétség. Elkapja a pultost, és teljes erejéből hozzávágja a falhoz, majd kétszer gyomron rúgja, végül se szó, se beszéd, kirohan az esős éjszakába, maga mögött hagyva mindent...*

*Hatalmasra tágulnak a szemei és kissé hátrébb húzódik, attól tartva, hogy kap néhány rúgást és/vagy ütést. A pultost nem sajnálja, majd rendbe jön, vagy lesz másik, viszont az érdekli, hogy miféle élőlénnyel hozta össze a sors és, hogy mi hozta ki ezt a vadállatot belőle. Egy percig gondolkodik, majd Wil után rohan és követi a fiút, lehetőleg úgy, hogy ne vegyék észre...*

*Elég ideges,még a mai nap miatt,ami a vizesésnél történk kicsit megrázták az események. Az éjjel-nappali negyedben sétálgatott,és betévedt a teázóba. Belépett az ajtón,és leült az eggyik ablak melleti asztalhoz. Egy-két perc mulva,már itt is volt a pincér,és felvette a rendelést. Demi egy forró erdei gyümölcsös teát kért. Az asztalon volt egy hamutálca is,ami pont jó jött neki. Elővette cigijét,és rágyujtott,de közben sóhajtott egyett.*

Vendég

*Már elég későre jár Sebastiano esti felfedező túrára indult, végül valamilyen szórakozó helyen kötött ki. De nem tudta pontosan, hogy hol is van. Ezen egy csöppet sem ette magát. Majd mikor belépett az ajtón az ablak mellet ülő lány eléggé ismerős volt neki. Hirtelen észbe kapott, hogy az a lány akivel volt tegnap este. Kis erőlködés után még a neve is az eszébe jutott. Majd szépen lassan oda ment hozzá, hát ha megint olyan szerencséje lesz mint tegnap volt.*
-Szija drága. *Köszön neki, közben szép finoman megcsókolja Demit.*
-Hát te. Hogy hogy itt vagy? És engem meg nem is hívtál? *Csak csupán kedvessége miatt kérdezte meg, majd helyet foglal a lány mellet.*

*Egy ismerős alak lépett be az ajtón. Aki nem más mind Sebastiano,Demi egy fintorral jelezte,hogy most ő az aki társaságát legkevésbé szeretné elviselni. Bár a fintort a fiú nem vette észre,igy hát egy kis vigyor jelent meg az arcán,hogy játsza a jó kislányt,aki nagyon örül neki. Már itt is volt a fickó,és a csókot persze viszonozta.*
-Helo. *Szólal meg élettelen hangon,majd ismét belesziv a cigibe.*
-Csak sétáltam,és bejöttem ide is. *Jelenti ki gúnyos hangon.* De ha zavarok elmegyek. *Most csak az igazat mondja,és nincs tól sok kedve viccelődni.*
-Ide találtál magadtól is,...akkor minek szóljak?Meg hogy szóltam volna? Őszintén.*Felmerül ez a kérdés is. Meg hát alig ismeri,csupán anniyt tud róla,hogy képtelen egy komoly kapcsolatra.*

Vendég

*Mivel hétvége van Ash egy kicsit kiruccant szórakozni. Már olyan rég nem jött ki a négy fal közül hogy már nem is tudja, hogy hogyan kell igazán szórakozni. De nagyon is reméli, hogy valaki ma megmutassa neki. Előre megfontolt szándékkal tudta, hogy hova is akar menni. Mikor belépett az ajtón szinte minden férfi szem őt pásztázta, mert igen csinos volt és egyben feltűnő is abban a kis fekete kicsit túlzottan kivágott kis koktél ruhában. Gyorsan körbe nézett majd meglátta Sebet és egy mellette ülő lányt. Gondolta oda megy és bemutatkozik a lánynak, mivel már Sebit ismeri. *
-Sziasztok. *Ma nagyon jó kedve van és nem lehet lemosni a mosolyt a szájáról.*
-Ashly Grace vagyok. *Mutatkozik be az eddig ismeretlen lánynak. *

Vendég

*Sebastiano nagyokat nézet, mikor meghallotta, hogy a jó kis lány Deminek hogy fel lett vágva a nyelve és miket szólogat be neki. De még nem szólt érte semmit. Úgy volt vele, hogy nyugodtan dühöngje ki magát, majd az ágyban megszelídül.*
-Cica de rossz kedved van máma. Tegnap este nem ezeket mondtad. *Viccesen szól vissza a lánynak.*
-Persze, hogy ide találtam, hiszen nem vagyok vak. *Mondja cinikusan. Aztán megpillantja az épp most érkező Ashlyt. Pont jókor jött a megmentő sereg. Vagy épp fordítva, lehet hogy most két tűz közé szorult.*
-Szija Ash. *Köszön a lánynak, majd figyeli a további eseményeket.*

-Rossz,...?Ez egyenesen borzasztó,nem tudod mi lett ma a vizesésnél,....*Nem fejezi be a mondatot,úgy gondolja,úgyse értené meg. Majd hogy kerülje a szemkontaktust az asztalon lévő teáscészét kezdni el bámulni,és eggyik kezével forgatja.*
-Az jó,...*Ha már nem vak,akkor bizonyára észrevett,hogy ma nincs túl jó kedve Deminek,és a beszélgetés is nehezére esik. Ekkor egy lány közelit,köszön és bemutatkozik.*
-Demi Bieber. *Válaszolta,és köszönés képpen intett egyett. Majd ránézett a lányra,hogy megjegyezze a kinézetét.*
-Ülj le,ha van kedved. *Kedveskedik,legalább annál kevesebb szót kell váltania Sebivel. Lassan felemelte a csészét,és szürcsöt egyett a teából,a cigit is már elszivta,és el is nyomta.*

Vendég

*Kedvesen mosolyog az immár ismerős lányra. Hirtelen rájött a sok kérdés. Mindig ez van, ha találkozik valamilyen eddig még ismeretlen de szimpatikus személlyel. *
-És te milyen ház tagja vagy? *Egyszerre csak ennyit kérdezett, nem akarta elijeszteni még a sok kérdésével az első benyomásra nagyon is aranyos lányt. Kicsit gondolkozik, és mint ha már ismerős lenne valahonnan, lehet hogy már látta egy pillanatra, mikor épp kapkodva sietett valahova, bár ki tudja. Majd helyet foglalt. De közben oda fordult Sebihez és rámosolygott, már úgy is rég látta. Gondolkozik, hogy mit is kérdezzen tőle, hogy ne érezze úgy, hogy ő kimarad a játékból. *
-És Sebikém hogy vagy? *Becézi, amit még eddig sose csinált. Aztán int egyet a pincérnek és rendel egy menta teát.*

Vendég

-Hát lehet hogy jobb ha nem is tudom meg. *Feleli Deminek.*
-Biztos. *Persze, hogy észre vette, hogy ma a lány tiszta hisztéria. De remélte, hogy csak múló szeszély és elmúlik. Figyelte hogy Ash leült és kérdezte Demit. Majd észhez kapott mikor ő rá jutott a sor. Rápillantott Ashlyra és hirtelen elgondolkozott, hogy mit is mondjon neki.*
-Köszönöm kérdésedet. Kitűnően vagyok. *Tömör és mindent elmondó válasszal felelt.*
-És te? *Csak a jó modor miatt kérdez vissza, nem mint ha érdekelné hogy hogy van...*

*Látja,hogy Sebi és Ash már jól ismerik egymást,és elgondolkodott.* ~Vajon ő is csak egy egyéjszakás kaland volt?~ *Felemrülnek a kérdések,de inkább hallgat.*
-Plamás,...és te? *Kérdez vissza,majd lenéz,és egy kis vigyort varázsolt az arcára. Nem akart mindenkit elszomoritani. Kedvesnek találja Ash-t,csak most igy kissé idegesitő,de elviseli. Majd amikor Sebihez szól,ő is a fiúra pillant.* ~Sebikém!hát oké.~ *Gondolkodik el,és egyre jobb kedve van,talán a zenétöl,v ki tudja. A hisztérika kicsit erős jelzés,és persze van külömbség egy hisztis lány és egy "rossz napja van "lány között. És Demi az utóbbihoz tartozik. Meghát megérthetné Sebi miért is ilyen vele ma,hisz ahogyan egyesek viszonyulnak hozzá,Demi is úgy viszonyul hozzájuk.*

//Fagyás //

Vendég

//olvad//

*Ashly elmosolyodik mikor meghallja, hogy a lány melyik házba lett beosztva. Aztán figyeli tovább a mondani valóját, de nem mondott semmit, csak kérdezett.*
-Famine. *Mosolyodik el Demire.*
-Én is jól vagyok. *Feleli a lány. De épp alig mondta ki, meglátott egy ismerős arcot, felkelt a székről.*
-Bocsássatok meg de én most távozok. *Hagy maradjanak kicsit még kettesben, nem akar ő valaminek is a megrontója lenni és érezte a feszült hangulatot Demi és Sebi között.*
-Sziasztok. *Már vette is arra az irányt amerre az ismerősét látta.*

Vendég

*Figyeli Asht, de nem sokáig mert sietősen távozik. Majd oda fordul Demihez. Már elment Ashly kicsit kezd a helyzet még feszülté alakulni.*
-Most mi a baj? Tegnapin eszed magad? *Hangja komoly volt és most komolyan figyelt a lányra.*

//Ismét fagyás//

//Olvadunk//

*Figyeli a lány válaszát,és kedvesen mosolygott. Egy kis idő után Ash felkellt,és elment.*
-Szia. *Köszön,és Sebire néz. Tudja,hogy most sehogyse birja majd elkerülni a beszélgetést. Egy kicsit meglepődött Sebi kérdésén,és határozottan válaszolt.*
-Semmi érdekes,...A tegnapin? *Gondolkodik a válaszon mert nem tudja.Hatásszünet. *Egy kicsit talán,de,..*Elmereng és elfordul Sebitöl.*
-Tudod én többet szeretnék tölled,mint egyéjszakás kaland. *Jelenti ki komolyan,de még mindig nem nézett rá.* Megértem ha te nem,de azért nem leszek a játékszered,akinek csak szól és már szalad is. *Fordul oda hozzá,és magyarázkodik.*

Vendég

*Csak nézi Demit, aztán feltűnt neki, hogy a lány kerüli a szemkontaktust. Érezte, hogy ez a beszélgetés nem lesz egy könnyű este. Figyelmesen végig hallgatta a lány és igyekszik mindenre válaszolni.*
-Igen a tegnapin. *Válaszol neki, és eszébe jut a tegnap este miden részlete.*
Hogy hogy többet? *Viccesen rákérdez, majd folytatja.*
-Talán akarsz még egy éjszakát? Akkor már nem egy éjszakás kaland lesz hanem kettő. *Ismét viccelődik és szája szélén megjelent egy huncut kis mosoly.*
-Miért nem akarsz a játékszerem lenni? *Kérdezi és elkezd magyarázkodni.*
-Ha jól emlékszek én már mondtam, hogy jobban szeretem az egy éjszakás kalandokat és nem vagyok a komoly kapcsolatok híve. *Ennyit tesz csak röviden hozzá és elhallgat.*

*Furcsának találja,hogy Sebi nem érti miröl van szó. Majd amikor elkezd viccelődni,Demi legszivesebben itthagyná,de végülis végighallgatja mondandóját.*
-Te most komolyan nem érted? *Kérdez rá és érthetetlen arcot vág.* Hát ha hiszed ha nem nem akarok az lenni. *Szemében üresség,nem akarja elhinni,hogy Sebi még ezt sem veszi komolyan. Majd továbbhallgatja,ami már nehezére eseik.*
-Hát édesem nem mondtad. *Förmed rá,és ismét rágyujt mert már nem birja tovább.*

» Éjjel-Nappal étterem
» Zöld Kobold Teázó